• Szabó Fruzsina

    Tanyavilág, romantika, történelem

    Reisinger Attila Tanyákon című, két kisregényre tagolódó új kötete visszaemlékező monológ a második világháborút követő kegyetlen történelmi időszakra. A szerző olyan fontos társadalmi témákat tár elénk, mint a kényszermunkatáborba hurcolt gazdálkodó emberek sorsa, a letűnt magyar tanyavilág. A regények visszatérő motívuma a fény és az idő.

  • Rimóczi László

    Durva simogatások, édes pofonok

    ​​​​​​​Fókuszban a pasivadászat és a szerelem hajszolása, az önreflexiós regények minden előnyével és hátrányával. Egy mai nő mai kálváriája mai díszletek és karakterek közt: emberdaráló multik, a Facebook, mint öröm és csalódás közös forrása, magukat áruló influenszerek, hazug férfiak. Hősünket egyik csalódás éri a másik után, és szinte drukkolunk neki, hogy legalább egy fikarcnyi boldogságban legyen része.

  • Oláh András

     „A túsztárgyaló halott”

    ​​​​​​​A hamvasi bölcselet és a weöresi teljesség felé törekvés hatja át Halmosi Sándor három kötetből álló versgyűjteményét. A triptichonként egymásba nyúló, összekapaszkodó írások három egymást követő év termései. A szerző tudatosan építette fel ezeket a munkákat, középpontba állítva a kihívásokkal, kísértésekkel küszködő embert, valamint a gyarlóságot, a bizonytalanságot – mindazt, ami a létezés pillanatától foglalkoztatja a nemegyszer zsákutcába tévedő (vagy éppen tudatosan vétkező) isteni teremtményt.

  • Kopriva Nikolett

    Naponta élni, naponta meghalni

    Pejin Lea hangja merész és zavarba ejtő. Kimondja helyettünk azt, amit mi nem mindig merünk. Második, hogy meg sem érte című könyvében magunkra ismerhetünk. A versek nem szépítenek, inkább kérlelhetetlenül őszinték.

  • Varga Melinda

    Egy jó kritika a reggeli mellett a konyhában is beszédtéma lehet!

    A kritikaírás, úgy gondolja, nagy felelősség, hiszen sok esetben a kritikus determinálja az olvasói értelmezést. A friss kiadvány olvasottságát egy pozitív kicsengésű, de akár egy erősen bíráló hangú kritikai visszhang is növelheti.

  • Varga Melinda

    A kritika akkor jó, ha kiszivárog a lapokból

    A párbeszéd kéne álljon a közösségi irodalombefogadás középpontjában, s a párbeszédnek a kritikák adhatnak utat, vagy éppenséggel összegezhetik a már kibontakozó párbeszéde(ke)t. Ez az akár polemikus, de mindenképpen dialogikus folyamat vezethet oda, hogy továbbfejlesszük magunkat a világunk ingereire való reagálásban.

  • Baráth Tibor

    A fikció archeológiája

    Orosz István nagyepikai vállalkozása egy kéziraton dolgozó és azt regénnyé alakító művész-szerelmespár történetén keresztül a szocialista korszakot és Rákosi titokzatos alakját, legendáit tárja fel. A kortárs magyar irodalom egyik kedvelt témája a rendszerváltás előtti világ bemutatása, úgy tűnik, az időbeli távolság már van akkora, hogy művészeti témaként, hitelesen lehessen róla beszámolni, értékítéletet hozni. A Páternoszter gazdagítja ezt a kánont a kevésbé reprezentált Rákosi-korszak feldolgozásával, illetve a különféle regénytípusok (krimi, történelmi regény, aparegény, művészregény stb.) keverésével.

  • Pusztai Ilona

    Az idő hamuszürkévé oldja a koromfekete emlékezést

    A kötet sokszorosan többszólamú. Egyrészt a műfaji keveredések miatt. A nyitóvers, a Baráber-CV a Magyar Néprajzi Lexikon szócikke alapján határozza meg a feketemunkás fogalmát: „építkezéseken dolgozó hitvány alak”, ahogy a Fehér ló vagy a Filmajánló újságcikkekből beemelt szöveg, egy tragikus baleset és egy félresikerült emberrablás története, vagy a Krumplis gulyás, a Macbeth boszorkányjelenetének átirata. Másrészt a polifónia jelen van az elbeszélői nézőpont sokrétűségében is.

  • Szabó Fanni

    Bőr alá csúsztatott szemek

    Ezt a kötetet olvasva, amikor nincs se nappalunk, se éjszakánk, megnyugvást ad a tudat, hogy a költő elfogadja a „meghívást egy szürkületi magánrepülésre” (Magánrepülés), és mi is vele mehetünk. Nem leszünk egyedül. Segít megérteni, hogy milyen felkerülni egy polcra, amikor az ember elhasznált tárgyként lebeg, vagy kifeszített jelenetben, valaki más emlékében, hogy milyen valaki gyermekrajzában lenni, de segít azt megrajzolni is, együtt rajzolódunk a versei által, saját emlékeinkből ragadja ki önmagunk.

  • Farkas Nikolett

    „Százhúsz évesen sem jutott semmi vigasztaló az eszébe”

    Sántha Attila legutóbb megjelent kötetében, mely az Ágtól ágig címet viseli, harminckét, fotókkal megtűzdelt verset olvashatunk. Legfőbb színterük Székelyföld, azon belül Csernáton. A kötet tematikáját előbb a szerző szűkebb, majd a tágabb családja adja, egészen a szépszülőkig (hét generációt) visszamenve nyerhetünk betekintést az egyes családtagok életébe.

  • Petrőczi Éva

    Nyaralóhelyből mentsvár

    A sorozat e most megjelent hatodik kötete valóságos telitalálat. Itt ugyanis a milleniumi évektől 1942-ig, a hitleráj irgalmatlan elburjánzásáig mutatják be a fejezetek a korabeli életet, s a vészkorszakot tárgyaló időszakban a Csengődi-rezidencia mint menedék jelenik meg. Az ekkor még gyönyörű, kreol bőrű, három idegen nyelvet elegánsan beszélő Rita, egy feltehetően a fővárosból elmenekült, már tapasztalt világutazó zsidó kisasszony – az ekkor még szintén ifjú dalia, Csengődi Kálmán szívszerelme – itt bújik el a német és honi nácik elől, kedvese nagyapja kisvilágában.

  • TOP10 – 2022. július–augusztus

    Az Irodalmi Jelen júliusi–augusztusi  TOP 10-es ajánlója három kategóriában. A műveket alfabetikus sorrendben közöljük.
  • Oláh András

    „Ez nem a szentek játszmája”

    Oberczián Géza kitűnő könyve lebilincselően izgalmas kalandregénynek is felfogható, ökológiai-politikai krimiként is megállja a helyét, ugyanakkor környezetvédelmi kiáltvány is, figyelmeztetés, amely élőhelyének védelmére szólítja fel a világot. A cselekményszövés a hagyományostól eltérő, hiszen minden epizódnál egy-egy szereplő áll a középpontban, s a vele történtek, az általa megtapasztaltak adják az újabb fordulatot. Mindig csak apró rések nyílnak, de így válik igazán izgalmassá a mű.

  • Kadlót Nikolett

    Szellemi táplálék

    Cserna-Szabó szereti az irodalmat, a történeteket és nem utolsó sorban a hasát is: ez a megfelelő alaprecept egy jóízű gasztrokönyvhöz. A Rézi a páczban talán a többihez képest szélesebb körű kitekintés: országokon és műfajokon átível, s a témák is színesebbek, a teljes étlapot bejárva a reggelitől a desszertig, az ünnepi ételektől a tradicionális fogásokig. A hozzávalók: egy csipetnyi múltidézés anekdotákkal fűszerezve, egyre dagadó történetmassza.

  • Szabó Fruzsina

    Kötéltánc a Salétrom és a Logodi utca között

    A kötet címadó novellájának szövege ötvözi a szocializmus időszakára jellemző szónoklatokat és a természetes beszélt nyelvet, előbbi Karmazsin elvtárs hangján, utóbbi pedig Csusza, az Állami Szociális Intézet mozgássérült növendékének szájából hangzik el. Szilaj mulatozásaik dicsőségének felidézésével a férfi teljesen szétzilálja a megbízott titkár beszédét, míg végül ő teljesen elhallgat, és csak a szöveg végén olvashatjuk újra szavait az eseményről írt jelentés formájában.

  • Muth Ágota Gizella

    A kíváncsiság „végtelen, féktelen és haszontalan”

    Könyve előszavában ezt a régi angol szólást idézi Michal Pawel Markowski, aki a későbbiekben a kíváncsiság fogalmát boncolgatja. Természetesen nem a puszta kíváncsiskodásról van itt szó, hanem tágabb értelemben az ember megismerés- és tudásvágyáról. A lengyel irodalomtudós mintegy húsz évvel ezelőtt írt esszékötete tavaly jelent meg magyar fordításban, gondolatai ma is olvasásra érdemesek.

  • Schranz Áron

    A sötétség mélyén

    Szergej Lebegyev, a kortárs orosz irodalom egyik reménysége harmadik kötetében – szembeszállva a kollektív felejtéssel – számot vet a sztálini múlt örökségével, sötét képet festve a Szovjetunió felbomlását követő évekről, sőt áttételesen a jelenről is. Ennélfogva nem meglepő, hogy az Augusztus gyermekei először Németországban jelent meg, s csak ezt követően Moszkvában, érzékeny témája miatt ugyanis nem kapkodtak érte az orosz kiadók.

  • Pusztai Ilona

    Kísérlet az idő visszafordítására

    Az anamorfózis kifejezés olyan felismerhetetlenné torzított képek gyűjtőfogalma, amelyek csak egy különös nézőpontból vagy egy rájuk helyezett tükörtárgy segítségével válnak láthatóvá. Orosz István az anamorfózis-technikák legismertebb magyarországi művészeként e jelenség miatt kezdett el foglalkozni ifjabb Hans Holbein német festő híres festményével, a Követekkel, amelyről tanulmánykötetet is írt Követ és a fáraó címmel.

  • Köves István

    Újra kell olvasni? Újra olvasni kell!

    Szepes Erika új, „Hol győztes bárdok énekelnek” című tanulmánykötete nyugtalanító, lelkiismeret-ébresztő könyv. Klasszika-filológiai felkészültségével is tekintélyt kivívott irodalomtörténészként immár évtizedek óta misszióként, szinte megszállottan adja közre újabb és újabb tanulmányköteteit, folytatja az eltérő felkészültségű olvasók körében is egyre népszerűbb Olvassuk együtt! sorozatát.

  • Biró Mónika-Anita; Karácsony Szilvia

    Néha szűk, néha lóg, és néha foszlik - Ingoványos testábrázolás

    A testről szóló bármely diskurzus elkerülhetetlenül érinti az elborzasztó, tabuként kezelt témákat is, s éppen ez a viszonyulási mód adja meg Fehér Csenge kötetének élét: megmutatja a konszenzuálisan elhallgatott, tabusított testeket is. Azonban nem akarja megmagyarázni vagy fogalmi keretek közé szorítani a testet, hanem inkább megírja, megkomponálja, megfesti, történetekkel illusztrálja annak valóságát, rútságát, környezetbe vetettségét, sokkoló mulandóságát.