Lévai Katalin legújabb, tizenhatodik könyve jellegzetes apa-fiú történet, ugyanakkor szereplői révén a 20. század magyar történelméhez is kulcsot ad, ahogy ezt a fülszövegben írói hitvallásként olvashatjuk:

„A nemzedékről nemzedékre öröklődő kis történetekből áll össze az úgynevezett nagy történelem. A távoli események a sajátunkká válnak, s végül jelenné lesz a múlt.”

Halmai Tamás költő és esszéíró határfeszegető könyvvel jelentkezett. A varázsló madara című munkája a líra és a próza, az esszé és a fantasy, az irodalomra nevelés és az ökotudatosságra való figyelemfelhívás, az ifjúsági irodalom és a felnőtteknek szánt művek határterületein mozog, és akkor még a művek filozófiai rétegét nem is említettem… A könyv az alcím szerint „regényjáték, versekkel”-ként határozza meg magát.

Az önéletrajz szubjektív műfaj. Az író-visszaemlékező így látta, élte át, erről nem lehet vitázni. Ennek illusztrálásaként egy nagyon személyes, az író életébe betekintést engedő részlet a műből:

Széthulló család egy széthulló társadalomban. Dióhéjban ez a magja Meri Valkama finn írónő első regényének. A családi tragédia nem függ össze a politikai rendszer megsemmisülésével, ez csak a történet halvány hátterét képezi, a két esemény véletlenszerűen kapcsolódik össze. Egy kulcsszó azonban mindkettőre érvényes, ez pedig a hazugság, amely pontosan úgy mérgezte meg a társadalmat, akárcsak az egy ideig benne élő családot. Az írónő célja nem igazán egy hazug rendszer leleplezése, sokkal inkább egy titok felfedése, amely darabokra törte a család életét.

Lawrence Durrell (1912–1990) angol költő, regény- és színműíró világhírű alkotása a négy egymással összefüggő kötetből álló Alexandria Quartet. A buja, érzéki tetralógia olvasók és kritikusok körében is osztatlan sikert aratott. Durrell későbbi regényei, a kétrészes Aphrodité lázadása és az Avignon Quintet viszont vegyes kritikát kapott.

Nehéz elképzelni, hogy két annyira különböző világnézetű, habitusú ember között, mint Leni Riefenstahl és Balázs Béla, vonzalom ébredhet. A német filmrendezőnő Hitler propagandafilmeseként híresült el, míg a magyar író, filmesztéta kora ifjúságától baloldali érzelmű, sőt hithű kommunista. Mégis, a 30-as évek forrongó Berlinében, ez is – mint szinte minden – lehetséges volt.

Lapozgatom a könyvet, elégiák lassú sodrásában lebegek, visz magával a méltóságteljesen áramló hullámverés; a gondolkodás ideje ez, csöndes, magányos óra. De miért is lenne csöndes? – torpanok meg a gondolat előtt. És miért gondolom magányosnak? Az utóbbi semmiképp sem lehet, hiszen már a borítón is azt olvashatjuk: Veletek egyedül. Ha egyedül is, mindenképp veletek. Értetek. S hogyan lenne csöndes, hiszen kihallani – mint távoli, elfojtott kiáltást – a szerző, Hodossy Gyula fájdalmát.

Ha létezik irodalmi zsáner, ami a kezdetektől a jóindulattal föltételezett örökkévalóságig élt és élni fog, az az állattörténet. (Mi lehet még hasonló? A szerelmes vers? A csúfolódó rigmusok? Az altatódal? Az imádság?) Ráadásul nemcsak az irodalomban, hanem szinte minden művészeti ágban.

Fecske Csaba múltba merengő poézise a valós világ és a látomásos, álomszerű víziók elemeinek megkapó ötvözete, ez az atmoszféra jellemzi legújabb — Őszi napozás című — kötetének opusait is, melyben a létösszegzés irodalmi színrevitele zajlik. A kötetben verssé épülnek Fecske poétikai-ontológiai eltöprengései, miközben megtapasztaljuk, búcsúzásának stációit hogyan avatja egyetemessé egy alanyi költő. Az Őszi napozás mélyről feltörő vallomáslíra, megvallása egy életnek.

2024-ben a Kolibri Kiadónál jelent meg Bánki Éva Navigátor című ifjúsági regénye. Az első portugál felfedezőutak idején játszódik, hősei az Alencarok, egy navigátorcsalád három nemzedéke.

A nemrég megjelent, impozáns irodalmi antológia, a Pálos olvasókönyv mottója, mintegy ajánlása egy rövid részlet Kéry János pálos szerzetes latin nyelvű ünnepi beszédéből, amelyet a nagyszombati egyetem pálos diákjainak doktorrá avatásán mondott 1676-ban:

„Legjobban szeressétek anyátokat, Magyarországot, amelyet most annyi baj, szerencsétlenség és belső harc pusztít. Munkálkodjatok szeretett hazánk helyreállításán!”

Szentmártoni János Eső előtt hazaérni című legújabb, nyolcadik verseskötete az elmúlt tíz év verseit tartalmazza. „Magam is elcsodálkoztam azon e kötet összeállításakor, hogy vajon mikor írtam verseket az elmúlt tíz sűrű évben. Hát még azon, hogy szinte nélkülem mennyire megszerkesztette magát az anyag, a mondanivaló” – jellemzi kötetét a szerző honlapján.

Nagymamákkal és természetfeletti erővel bíró öregasszonyokkal, virágos kertekkel és szobrokkal, ördögökkel és angyalokkal találhatjuk szembe magunkat, ha kinyitjuk, olvasni kezdjük Kopriva Nikolett legutóbb megjelent, Talán vagytok című verseskötetét. A Mentor Könyvek Kiadó gondozásában megjelent verseskönyvet nem érdemes egy lélegzetvételű olvasmánynak tekinteni.

Kobza Vajk albumairól többször és több fórumon volt már alkalmam írni, s bátran állítom: ez nem csak az én hallatlan szerencsém, hanem minden olyan emberé, aki napjaink mindent elöntő zajdömpingjében valódi hangokból álló, igazi zenét akar hallani.

Őszintén bevallom, alapvetően minden verset némi gyanakvással szemlélek. Annyi pocsék verssel találkoztam az utóbbi időben, és annyi szabadversnek csúfolt, rosszul sikerült prózával, hogy elvesztettem az optimizmusomat.

B. Mihály Csilla Versek, égi pásztorok című kötete hét év válogatott verseit tartalmazza több mint 300 oldalon. Csekélynek aligha mondható terjedelem ez egy lírakötet esetében, így inkább nevezhető a szerző válogatott műveinek, amely az Underground Kiadónál jelent meg.

Tavaly volt alkalmam írni Viola Szandra Hajnal öröksége című sorozatának első kötetéről, A világfa kilenc ágáról – és most itt a várt folytatás, A hetedik égbolt címmel.

Annak ellenére termékeny regény- és esszéírónak számított, hogy viszonylag későn, az ötvenes éveinek derekán kezdett írással foglalkozni. Regényei közül több, például a Wolf Solent (1929), a Glastonbury Romance (1932), mai szemmel is komoly szépirodalmi értékkel bír.

Szabadka a múlt század 70-es éveiben, egy élénk képzeletű fiatal diák és Woland professzor ördögi praktikái. Majoros Sándor kisregénye mintha Bulgakov komor szatírájának könnyed, humoros parafrázisa lenne.