Christopher Priest a hatvanas évek angolszász new wave mozgalmának második hullámához tartozó író. Hazánkban kevésbé ismert szerző, néhány novellája és két könyve – a GFK sorozatában megjelent szürrealisztikus Kifordított világ, és a későbbi, filmadaptáció alapjául szolgáló Tökéletes trükk – olvasható magyarul. A dolgozatom témáját adó Fugue for a Darkening Island az egyik legkorábbi alkotása (1972). A brit birodalom maradványaiból akkor is érkeztek bevándorlók, leginkább Ázsiából.

„Vitézek, mi lehet e széles föld felett / szebb dolog az végeknél?” – teszi fel a kérdést Balassi Bálint Egy katonaének című versében. Mi is feltehetjük ugyanezt a kérdést Balázs Attila A déli végekről című irodalomtörténetének olvasásakor. Bár Balázs Attila már nem török ellen harcoló végvári katona, hanem kisebbségi sorsra ítélt magyar író az egykori határőrvidéken, a ma Szerbiához tartozó Vajdaságban. Annak magyar irodalomtörténetét veszi számba új kötetében.

Novák Valentin legújabb kötete laza láncot alkotó novellák füzére. Többek között Nicsak Bálintot kelti életre a szerző műve. Novák önmagára reflektál a névvel, hiszen a Valentin név a Bálint megfelelője. És igen, Nicsak a szerző vezetékneve. A névválasztás kifejezheti a szerzőnek a magyar irodalmi életben tapasztaltak fölött érzett döbbenetét is.

A kötet műfaji meghatározása látszatregény. Mintha-regény.

Szonettkoszorúk. A kortárs magyar irodalomban, ahol jelenleg a szabadvers térhódítása zajlik, a szonettkoszorúk írása joggal vonhatja magára az olvasó figyelmét. Farkas Gábor könyvében egyenesen ötöt olvashatunk.

A versek okát egy betegszoba adja. Adott a lírai én és egy haldokló beteg (?), akihez sorait, belső monológjait intézi. Emellett vívódik önmagával: emlékekkel, miértekkel, bűntudattal, mely többnyire azoknak a sajátja, akiknek tétlenül kell végignézniük szerettük szenvedését.

Hegedűs Imre János képes arra, hogy ne csak saját – egyébként kiváló –, novelláit írja, hanem alárendelje magát egy-egy nagyobb ügynek is. Ilyen ügy volt a mártírhalált halt Moyses Márton életéről szóló, Az ötödik kerék című regénye is, de ezúttal – ha lehet egyáltalán ilyen összehasonlítást tenni (nyilván nem lehet) –, a székely fiúnál a magyar történelemre sokkal mélyebb hatást gyakorló személyről, Gróf Mikó Imréről írt életregényt.

Van minálunk a kerttel való irodalmi foglalkozásnak egy igen komoly hagyománya. Nyilván más értelmes, írástudó népnél is van persze, kivéve talán a sarkvidéki szerzőket – ők nem kertelnek. Az sem holmi kósza asszociáció eredménye, hogy jó ideje nemcsak a herbáriumokat, a gyógynövények titkait föltáró műveket hívjuk hagyományosan füveskönyvnek, hanem a mindenféle életbölcsességeket tartalmazó köteteket is. És persze itt van nekünk félig eltékozolt örökségünk, valóra nem vált álmunk, vagy épp vágyott utópiánk (kinek mi tetszik), a kert-Magyarország.

Halmosi Sándor versei különleges atmoszférát sugároznak. Olyanféle spirituális és filozofikus töltet van bennük, ami megalapozza, hogy a hétköznapok eseményzuhatagából kitekintve egészen egyedi szemszögből lássunk rá a minket körülölelő világ kérdéseire. Ezek az írások a lét értelmét kutató, az életet valóban megélni akaró ember szándékait és lehetőségeit próbálják felderíteni.

Lévai Katalin legújabb, tizenhatodik könyve jellegzetes apa-fiú történet, ugyanakkor szereplői révén a 20. század magyar történelméhez is kulcsot ad, ahogy ezt a fülszövegben írói hitvallásként olvashatjuk:

„A nemzedékről nemzedékre öröklődő kis történetekből áll össze az úgynevezett nagy történelem. A távoli események a sajátunkká válnak, s végül jelenné lesz a múlt.”

Halmai Tamás költő és esszéíró határfeszegető könyvvel jelentkezett. A varázsló madara című munkája a líra és a próza, az esszé és a fantasy, az irodalomra nevelés és az ökotudatosságra való figyelemfelhívás, az ifjúsági irodalom és a felnőtteknek szánt művek határterületein mozog, és akkor még a művek filozófiai rétegét nem is említettem… A könyv az alcím szerint „regényjáték, versekkel”-ként határozza meg magát.

Az önéletrajz szubjektív műfaj. Az író-visszaemlékező így látta, élte át, erről nem lehet vitázni. Ennek illusztrálásaként egy nagyon személyes, az író életébe betekintést engedő részlet a műből:

Széthulló család egy széthulló társadalomban. Dióhéjban ez a magja Meri Valkama finn írónő első regényének. A családi tragédia nem függ össze a politikai rendszer megsemmisülésével, ez csak a történet halvány hátterét képezi, a két esemény véletlenszerűen kapcsolódik össze. Egy kulcsszó azonban mindkettőre érvényes, ez pedig a hazugság, amely pontosan úgy mérgezte meg a társadalmat, akárcsak az egy ideig benne élő családot. Az írónő célja nem igazán egy hazug rendszer leleplezése, sokkal inkább egy titok felfedése, amely darabokra törte a család életét.

Lawrence Durrell (1912–1990) angol költő, regény- és színműíró világhírű alkotása a négy egymással összefüggő kötetből álló Alexandria Quartet. A buja, érzéki tetralógia olvasók és kritikusok körében is osztatlan sikert aratott. Durrell későbbi regényei, a kétrészes Aphrodité lázadása és az Avignon Quintet viszont vegyes kritikát kapott.

Nehéz elképzelni, hogy két annyira különböző világnézetű, habitusú ember között, mint Leni Riefenstahl és Balázs Béla, vonzalom ébredhet. A német filmrendezőnő Hitler propagandafilmeseként híresült el, míg a magyar író, filmesztéta kora ifjúságától baloldali érzelmű, sőt hithű kommunista. Mégis, a 30-as évek forrongó Berlinében, ez is – mint szinte minden – lehetséges volt.

Lapozgatom a könyvet, elégiák lassú sodrásában lebegek, visz magával a méltóságteljesen áramló hullámverés; a gondolkodás ideje ez, csöndes, magányos óra. De miért is lenne csöndes? – torpanok meg a gondolat előtt. És miért gondolom magányosnak? Az utóbbi semmiképp sem lehet, hiszen már a borítón is azt olvashatjuk: Veletek egyedül. Ha egyedül is, mindenképp veletek. Értetek. S hogyan lenne csöndes, hiszen kihallani – mint távoli, elfojtott kiáltást – a szerző, Hodossy Gyula fájdalmát.

Ha létezik irodalmi zsáner, ami a kezdetektől a jóindulattal föltételezett örökkévalóságig élt és élni fog, az az állattörténet. (Mi lehet még hasonló? A szerelmes vers? A csúfolódó rigmusok? Az altatódal? Az imádság?) Ráadásul nemcsak az irodalomban, hanem szinte minden művészeti ágban.

Fecske Csaba múltba merengő poézise a valós világ és a látomásos, álomszerű víziók elemeinek megkapó ötvözete, ez az atmoszféra jellemzi legújabb — Őszi napozás című — kötetének opusait is, melyben a létösszegzés irodalmi színrevitele zajlik. A kötetben verssé épülnek Fecske poétikai-ontológiai eltöprengései, miközben megtapasztaljuk, búcsúzásának stációit hogyan avatja egyetemessé egy alanyi költő. Az Őszi napozás mélyről feltörő vallomáslíra, megvallása egy életnek.

2024-ben a Kolibri Kiadónál jelent meg Bánki Éva Navigátor című ifjúsági regénye. Az első portugál felfedezőutak idején játszódik, hősei az Alencarok, egy navigátorcsalád három nemzedéke.

A nemrég megjelent, impozáns irodalmi antológia, a Pálos olvasókönyv mottója, mintegy ajánlása egy rövid részlet Kéry János pálos szerzetes latin nyelvű ünnepi beszédéből, amelyet a nagyszombati egyetem pálos diákjainak doktorrá avatásán mondott 1676-ban:

„Legjobban szeressétek anyátokat, Magyarországot, amelyet most annyi baj, szerencsétlenség és belső harc pusztít. Munkálkodjatok szeretett hazánk helyreállításán!”

Szentmártoni János Eső előtt hazaérni című legújabb, nyolcadik verseskötete az elmúlt tíz év verseit tartalmazza. „Magam is elcsodálkoztam azon e kötet összeállításakor, hogy vajon mikor írtam verseket az elmúlt tíz sűrű évben. Hát még azon, hogy szinte nélkülem mennyire megszerkesztette magát az anyag, a mondanivaló” – jellemzi kötetét a szerző honlapján.