Beauty is one of the most powerful and persistent social scripts imposed on women. Across cultures and throughout history, beauty has been idealized and treated as a defining measure of a woman’s worth.

„A nap heve nem vész el. Hiába
A langy eső sem ömlik a tájra:
Ha lesz oly kor, hogy a népek előtt
A nemzet és haza összeomolt
S nem lesz hon, csak világ – a magyarnak
Lesz hazája, mert Kossuthja volt!...”

Ady Endre: Kossuth halálának évfordulóján
 

Ki volt Ő? Rengeteg a kérdőjel, felkiáltójel. Olykor egy-egy higgadt tőmondat és pont. 

„Aki elfoglalja Magyarországot, az ura egész Európának.” (II. Murád török szultán, 1404–1451)
„Felejteni és újrakezdeni mindent, s mindent megismételni is, mindent, mindent felejtve. Az emlékezés oltás, védőoltás, aki nincsen beoltva, az a test védtelen, az a nép védtelen, bután, ártatlanul, ostobán nyitott a legsúlyosabb, de legsilányabb támadásnak is. (...) Emlékezni aprólékosan, tüzetesen kell egyébként, a bűnök és a sebek minden napjára, minden órájára.” (Cseres Tibor)

„Tisza sorstragédiája, hogy ő jelentette be a háborút, a győzelem ígéretével és a háború végét, a vereséggel.” – Nagyvarjasi Szabó István írása.

Eredetileg a trójai Laokoon mondta, „Félek a görögöktől, ha ajándékot hoznak is”. Mikor ott állt Trója kapuja előtt az óriási faló, tele pisszenés nélkül lapító ógörög kommandóssal. A „trójai faló” -hoz számos szinonima tapad, beetetés, megvezetés, becsapás, csali, átverés, szívás stb. Mikor valami nem az, aminek látszik, vagy nem is látszik. (A zárójelbe tett részek a cikk szerzőjének beszúrásai.)

„És amikor legnagyobbjainknak, Petőfinek és Madáchnak születési évfordulóját ünnepeljük, ne feledkezzünk meg arról, hogy Vas Gereben is 1823-ban született” – zárul a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) remek, aláírás nélküli ismertetője  méltatlanul elfeledett nagy írónkról.

1927. január 1-től 1946. július 31-ig volt a magyar állam hivatalos fizetőeszköze. Élt szűk húsz évet. Sorsa lényegében az ország sorsa. Vagy balsorsa.

Háromszázhúsz éve (1693), hogy Sarkad megszabadult a török hódoltságtól. Tudnivaló, hogy már 1375-től (!), váltakozó hevességgel dúltak a török–magyar csaták, bő „háromszáz éves háborúvá” terebélyesedve. A Magyar Királyság 1396-tól (nikápolyi csata) már egyértelműen önvédelmi harcokat vívott. Lenni vagy nem lenni? A török az „egyetlen igaz hit” nevében, az iszlám igéitől feldoppingolva, hódított! Kitűnő, fanatizált, kemény harcosok voltak.

 „A legjava annak, amit a történelemnek köszönhetünk, az a lelkesedés, amelyet ébreszt.”

(Goethe)

„A halál mindent megold. Van ember, van probléma. Nincs ember, nincs probléma.”

Kőrösi Csoma Sándor (Csomakőrös, 1784 március 27. – Dardzsiling, Észak-India, 1842. április 11.).

Valamikor, a múlt század hetvenes évei körül, egy kedélyes, kötetlen beszélgetés közepette megkérdeztük B. Gy.-t, kedvelt professzorunkat a kolozsvári egyetemen, mikor lesz a világvége. A válasz: akkor, mikor összetévesztjük az igazságot a hazugsággal, a szüzet a kurvával és (itt fölemelte az ujját, kis szünetet tartott) ezt észre se vesszük!

Első ráhangolódás. Az alábbi két idézet segíthet történelmünk, önismeretünk csillagzatának markánsabb értelmezéséhez.
„Ha Magyarországot a sarokba kívánjuk szorítani s kicsinek akarjuk megtartani, a legjobb, ha az antiszemita Romániával működünk együtt.” (Adolf Hitler: Asztali beszélgetések. Monológok a vezéri főhadiszálláson, 1941–1944.)

Bölcs emberek mondják, hogy egy nemzet akkor hal meg, ha nincs az egyéni és csoportérdekeken túlmutató CÉLJA. Azt is mondják, ha letér a saját, Isten szabta ÚTJÁRÓL.

Legyen béke, szabadság és egyetértés.

A háború több rossz embert csinál, mint amennyit elpusztít – mondotta Immanuel Kant. Mondják még, hogy a legrosszabb béke is jobb minden dolgok legrosszabbikánál, a háborúnál. De mi van, ha bosszúállást, önkényt, megaláztatást, hazugságot és rablást kapunk az áhított béke leplébe csomagolva? Miféle béke az, mely túszokká tesz minket? A háborús bűnösöket megbüntették. És békebűnösök, békesikkasztók nincsenek? Több mint kétezer éve beszélünk a báránybőrbe bújt farkasról.

Dante Alighieri, a 13–14.

Eckhardt Tibor 1939. július 6-án, Londonban bizalmas beszélgetést folytatott az akkor még kormányon kívüli, „magányos farkas” Churchill-lel. Jó kilenc hónap múlva Churchill már Nagy-Britannia rendíthetetlen, konok miniszterelnökeként lép a történelem színpadára, és megnyeri a háborút. (De elveszti a birodalmat.) Eckhardt így emlékezik: