-
Nagyvarjasi Szabó István
„Ezt is 1956-nak köszönhetitek, ugye?”
avagy: magyarok himnusza, himnuszok magyarja
Már 1956 tavaszától volt valami a levegőben. Nem mintha elfelejtettük volna, hogy Romániában élünk. Hogy el ne felejtsük, arról gondoskodott a hatalom. Az ún. fekete autó olykor megjelent, kényelmesen, lomhán végigdöcögött az utcákon, néha megállt, valakik kiszálltak és megszólították az embereket. -
Nagyvarjasi Szabó István
Kossuth
130 éve született Kossuth Lajos
„A nap heve nem vész el. Hiába
A langy eső sem ömlik a tájra:
Ha lesz oly kor, hogy a népek előtt
A nemzet és haza összeomolt
S nem lesz hon, csak világ – a magyarnak
Lesz hazája, mert Kossuthja volt!...”Ady Endre: Kossuth halálának évfordulóján
Ki volt Ő? Rengeteg a kérdőjel, felkiáltójel. Olykor egy-egy higgadt tőmondat és pont.
-
Nagyvarjasi Szabó István
„Aki elfoglalja Magyarországot, az ura egész Európának”
Gondolatok, mélázások egy végre megszületett könyvről
„Aki elfoglalja Magyarországot, az ura egész Európának.” (II. Murád török szultán, 1404–1451)
„Felejteni és újrakezdeni mindent, s mindent megismételni is, mindent, mindent felejtve. Az emlékezés oltás, védőoltás, aki nincsen beoltva, az a test védtelen, az a nép védtelen, bután, ártatlanul, ostobán nyitott a legsúlyosabb, de legsilányabb támadásnak is. (...) Emlékezni aprólékosan, tüzetesen kell egyébként, a bűnök és a sebek minden napjára, minden órájára.” (Cseres Tibor) -
Nagyvarjasi Szabó István
Kései sirató Tisza Istvánért
„Tisza sorstragédiája, hogy ő jelentette be a háborút, a győzelem ígéretével és a háború végét, a vereséggel.” – Nagyvarjasi Szabó István írása.
-
Nagyvarjasi Szabó István
Trianoni utószezon. Félek az oroszoktól, ha ajándékot hoznak is?
Eredetileg a trójai Laokoon mondta, „Félek a görögöktől, ha ajándékot hoznak is”. Mikor ott állt Trója kapuja előtt az óriási faló, tele pisszenés nélkül lapító ógörög kommandóssal. A „trójai faló” -hoz számos szinonima tapad, beetetés, megvezetés, becsapás, csali, átverés, szívás stb. Mikor valami nem az, aminek látszik, vagy nem is látszik. (A zárójelbe tett részek a cikk szerzőjének beszúrásai.)
-
Hudy Árpád
Sem úr, sem paraszt
Vas Gereben emlékezete
„És amikor legnagyobbjainknak, Petőfinek és Madáchnak születési évfordulóját ünnepeljük, ne feledkezzünk meg arról, hogy Vas Gereben is 1823-ban született” – zárul a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) remek, aláírás nélküli ismertetője méltatlanul elfeledett nagy írónkról.
-
Nagyvarjasi Szabó István
A harcot, mit őseink vívtak...
Háromszázhúsz éve (1693), hogy Sarkad megszabadult a török hódoltságtól. Tudnivaló, hogy már 1375-től (!), váltakozó hevességgel dúltak a török–magyar csaták, bő „háromszáz éves háborúvá” terebélyesedve. A Magyar Királyság 1396-tól (nikápolyi csata) már egyértelműen önvédelmi harcokat vívott. Lenni vagy nem lenni? A török az „egyetlen igaz hit” nevében, az iszlám igéitől feldoppingolva, hódított! Kitűnő, fanatizált, kemény harcosok voltak.
-
Nagyvarjasi Szabó István
Koszorú – 1956
„A legjava annak, amit a történelemnek köszönhetünk, az a lelkesedés, amelyet ébreszt.”
(Goethe)
-
Nagyvarjasi Szabó István
Több mondat a zsarnokságról
„A halál mindent megold. Van ember, van probléma. Nincs ember, nincs probléma.”
-
Nagyvarjasi Szabó István
Székelyek... és a Himalája
Szentek, rajongók, megszállottak, hősök?
Kőrösi Csoma Sándor (Csomakőrös, 1784 március 27. – Dardzsiling, Észak-India, 1842. április 11.).
-
Nagyvarjasi Szabó István
Innen Varnyasrul nézve a történelöm...
Valamikor, a múlt század hetvenes évei körül, egy kedélyes, kötetlen beszélgetés közepette megkérdeztük B. Gy.-t, kedvelt professzorunkat a kolozsvári egyetemen, mikor lesz a világvége. A válasz: akkor, mikor összetévesztjük az igazságot a hazugsággal, a szüzet a kurvával és (itt fölemelte az ujját, kis szünetet tartott) ezt észre se vesszük!
-
Nagyvarjasi Szabó István
„Ítéletidő” a Viharsarokban
Csaták 1944 őszén a Maros–Tisza mentén
Első ráhangolódás. Az alábbi két idézet segíthet történelmünk, önismeretünk csillagzatának markánsabb értelmezéséhez.
„Ha Magyarországot a sarokba kívánjuk szorítani s kicsinek akarjuk megtartani, a legjobb, ha az antiszemita Romániával működünk együtt.” (Adolf Hitler: Asztali beszélgetések. Monológok a vezéri főhadiszálláson, 1941–1944.) -
Nagyvarjasi Szabó István
Porlunk, mint a szikla?
Néhány észrevétel a magyar–nemmagyar vegyes házasságokról, különös tekintettel Erdélyre
Bölcs emberek mondják, hogy egy nemzet akkor hal meg, ha nincs az egyéni és csoportérdekeken túlmutató CÉLJA. Azt is mondják, ha letér a saját, Isten szabta ÚTJÁRÓL.
-
Nagyvarjasi Szabó István
A Tizenkét pont, avagy a „törvényes forradalom”
Legyen béke, szabadság és egyetértés.
-
Nagyvarjasi Szabó István
Érisz almái
Bogarászás az 1947. február 10-én aláírt párizsi békeszerződés hordalékában
A háború több rossz embert csinál, mint amennyit elpusztít – mondotta Immanuel Kant. Mondják még, hogy a legrosszabb béke is jobb minden dolgok legrosszabbikánál, a háborúnál. De mi van, ha bosszúállást, önkényt, megaláztatást, hazugságot és rablást kapunk az áhított béke leplébe csomagolva? Miféle béke az, mely túszokká tesz minket? A háborús bűnösöket megbüntették. És békebűnösök, békesikkasztók nincsenek? Több mint kétezer éve beszélünk a báránybőrbe bújt farkasról.
-
Bogár Gábor
Dante és Liszt
Kiegészítés Réti György Hazánk és Dante című esszéjéhez
Dante Alighieri, a 13–14.
-
Nagyvarjasi Szabó István
Emlékek, gondolatok Trianonról
Eckhardt Tibor 1939. július 6-án, Londonban bizalmas beszélgetést folytatott az akkor még kormányon kívüli, „magányos farkas” Churchill-lel. Jó kilenc hónap múlva Churchill már Nagy-Britannia rendíthetetlen, konok miniszterelnökeként lép a történelem színpadára, és megnyeri a háborút. (De elveszti a birodalmat.) Eckhardt így emlékezik:
-
Nagyvarjasi Szabó István
A magyar Kasszandrák
A történész visszafelé tekintő próféta.
(A. W. Schlegel)
Kasszandra, azaz pusztába kiáltott szó, tömörebben. K. gyönyörű, számító trójai királylány volt, akibe belehabarodott Apollón, a költészet, jóslás, művészetek stb. istene, és szerelméért esdekelt.
-
Nagyvarjasi Szabó István
Márki Sándor 1848–49-ről
A múltat még az Isten sem tudja megváltoztatni – mondják. Az idő végtelen óceánja elnyeli a pillanatot, s mi, időben véges, de képzeletünkben határtalan emberek, kihalászunk egy-egy roncsot, álmot, néha talán iránytűt – ez az emlékezés. Tágabb értelemben történelem, történetírás. Mindig, minden a jelenben történik. Szent Ágoston mondta, hogy a múlt jelene az emlékezés, a jövő jelene a képzelet (majd így lesz, majd úgy lesz, tervezgetünk... szintén a jelenben), a jelen jelene az átélés, a cselekvés.