• Szilágyi Ferenc Hubart

    Cirmi

    Egy szép napon az egyik cica nyomtalanul eltűnt. Kibújhatott a kerítés alatti résen, vagy felmászott a tetejére, és egy járókelő pártfogásba vette. Sajnáltuk szegényt, no de kárpótlásul ott volt még a másik, és rá ezután dupla szeretet jutott.

  • Lőnhárt Melinda

    Órarend

    Két nő. Két kolléganő. Az üres tanáriban csak ketten ülnek. Egymásnak háttal, két külön asztalnál, az egyik olvas, a másik valamit ír. Az egyik túl az ötvenen, a másik még kicsivel előtte. Nem néznek egymásra.
  • Németh István Péter

    Pápa, az én Podolinom

    1974. szeptember elsején – vasárnap – reggel a nyáriaknál kicsit hűvösebb eső hullott a Petőfi-ligetre, amin át édesanyámmal mentünk a vasútállomásra. Ő kísért engem, azt hiszem, utoljára, mert legközelebb, ha utaztunk, talán már én voltam az, akire bízta magát. Tehát anyám vitt a pápai kollégiumba, mert a tapolcaiban meg apámnak kellett fogadnia az ide igyekvő diákságot. 

  • Murányi Sándor Olivér

    Ritka vad

    Nem győzök betelni a vad gyönyörű fejével, szürkéből rozsdavörösbe játszó bundájával, amely megvillan az őszi avaron, a reggeli napfényben. Nem vesz észre minket. Lázasan keres valamit. Lélegzetvisszafojtva figyelem, ahogy ide-oda szalad.

  • Németh István Péter

    Amikor Bodosi György

    Amikor 1985-ben Balatonfüreden személyesen is találkoztam a költővel, már több mint harminc éve élt a közeli Pécselyen. Kezdő magyar tanár és könyvtáros voltam, s a legfiatalabb szerzője a fürdőváros első irodalmi antológiájának, a Hajnali szélnek. Bodosi György volt köztünk a legidősebb és legismertebb poéta, Pécsely és egyben a környező települések körorvosa. A település adott már tollforgatókat a magyar irodalomnak: Pécseli Király Imrét, a prédikátorköltőt, aki az első magyar ábécéskönyvet írta a 17.

  • Szekáry Zsuzsanna

    Trianon – generációk óta égő, soha be nem gyógyuló seb

    Az első emlékem négy-öt éves koromból származik, és a 102 évvel ezelőtt történt, gyalázatos békediktátumnak nevezett, országunk megcsonkításáról szóló gyalázatos rendelkezéshez kapcsolódik. Pogácsát sütöttünk a nagyanyámmal, aki csalódottan megjegyezte, hogy sokkal finomabb lenne, ha nem külföldről behozott sót használnánk, hanem hazai, erdélyi sót. De Erdély már rég nem a miénk, elvették tőlünk. Kék szemei a távolba révedtek és könnyfátyol borította be őket. Nem tudtam, mi az az Erdély, és miért lehet ott finomabb a só.

  • Marafkó László

    Kettős hűségben

    Marafkó László tárcája Rába Györgyről.
  • Orosz István

    Olgák és Leninek

    Lényin ragyilszja v Szimbirszke… így magoltuk be az orosz memoritert, hozzátéve, hogy tyipér Uljánovszk. Vagyis az egykor Szimbirsznek hívott település ma Uljanovszk névre hallgat. Azt hittem, ’91-ben Leningráddal együtt Szimbirszk is visszakapta eredeti nevét, de nem, megmaradt Uljanovszknak, vagyis Lenin városának. Mellesleg Leningrád is megmaradt, legalábbis a várost magában foglaló régiót továbbra is így hívják: Leningradszkaja oblaszty.

  • Lázár Kinga

    Az almacsutkát rágcsáló Éva, a cigánynak öltözött férfi és a nők, akik nélkül nem létezhet egyetlen carmen sem

    Azt képzelem, hogy Carmen az almacsutkát rágó Éva. A szexuális vonzerejében kikezdhetetlen cigánylány, aki a határvonalon flamencózik az állatiasan primitív és az ösztönszerűen tiszta között. Egy másik kultúra és moralitás lányának látom, aki elég magabiztos ahhoz, hogy a pisztolyt csukott szemével a halántékához szorítsa, úgy, hogy nem is látja ijedtükben összerezzeni azokat, akik körülötte állnak. Ki ne szeretne Carmen lenni?
  • Salánki Anikó

    Az a tehervonat nem indult el

    Talán várnod kellett volna. Lehet, rossz helyen kerested a hitet, a megértést, a barátságot, lehet, hogy néha becsaptad magad. Kimondtad mindig, amit éreztél, megrántottad a vállad, ha óvatos jótanácsok körbe vettek és le akarták fogni kezed, vagy befogni pörös szádat. Toporzékoltál volna, de férfiként már nem lehetett, hát beleüvöltötted a langyos csöndbe, hogy „mást se tudunk, csak könyörögni, meg alázkodni, meg kérni”, és lemondóan tudtad, és magadnak bevallottad, roskadva állva a vakfoltos tükör előtt, hogy „ilyen vagyok én és sose leszünk mások.”

  • Laik Eszter

    Szilánkok ünnep idején

    Meddig marad ilyen bizakodó, büszke és odaadó az ember? Meddig tart ki a felhőtlen hit, és meddig őrződik meg az emlékezet zavartalan tisztasága? Meddig élhetünk a pillanatban, és hol kezdünk szorongani attól, mit hoz a sors? – Laik Eszter tárcája.
  • Juhász Kristóf − Lőrincz P. Gabriella

    Vaszilij, a csillogó szemű juhász és Natasa, az enyhén értelmes parasztleány igaz története

    Az közismert, hogy a Druzsba csillagkép öt csillagból áll. Ez a fogantyúja, ez a benzintartály, s az a három pedig maga a fűrész, a penge…

  • Szilágyi Ferenc Hubart

    Svájci bicska-effektus

    …a tárgyak megállíthatatlanul szaporodnak, demográfiai robbanásuk pedig már az emberi faj fennmaradását fenyegeti. A sokadik lomtalanítás után keserű malíciával állapítjuk meg, hogy amennyi felesleges kacattól megszabadultunk, annak legalább a kétszeresét hordtuk vissza a lakásba a mások által kidobott holmiból.

  • Kövér Péter

    Hetven év arcai

    Minden arc titok. De mitől az? A lélek hullámzásától. Átélt és remélt élményektől. Annyit érsz, amennyit róla leolvasnak. Előbb beszél hozzád, mintsem a szavak elérnének. Melyiket mutatod? Azt a hamisat, amelyik az élet során kialakult, vagy az igazit, az eredetit?

  • Varga Melinda

    Nők, akik megtanultak könny nélkül sírni

    Lőrincz P. Gabriella úgy gondolja, csak akkor tud hiteleset írni, ha igazat ír. Írásaiban végig jelen van a hite, a szoros kapcsolata az Istenével, ennek hiányában nem tudna alkotni.
  • Marafkó László

    Szikrarajzok

    Marafkó László tárcája Kosztolányi játékos töredékeiről.
  • Laik Eszter

    Felelni Nemes Nagynál

    „Édesapáméké az irodalomtörténet szempontjából is neves ’57-es évfolyam volt: a párhuzamos osztályban érettségizett ebben az évben Tandori Dezső, akinek osztályfőnöke is volt Nemes Nagy, nem csupán tanára.” – Laik Eszter tárcája.
  • Laik Eszter

    A falevélfújó nélkülözhetetlensége

    „Az ég látja lelkem, ha valami cinikus földönkívüli-csürhébe botlanék, akik fémből készült térdüket csapkodva vihognának a humán lények elmaradottságán, teljes mellszélességgel megvédeném a Homo sapiens bölcsességét.” – Laik Eszter tárcája.

  • Bene Zoltán

    Van ilyen

    A gimnáziumi osztályfőnökünk utolsó osztálya voltunk. A rendszerváltás éveiben, 1987-től 1991-ig. Kevés fiú, sok lány, rengeteg probléma (főleg velünk, fiúkkal). Sokat köszönhetünk neki. Ő nekünk talán néhány ősz hajszálat. Persze, ez alighanem túlzás. Nálunk sokkal rosszabbat is megélt.

  • Bene Zoltán

    Vakcsapda

    A vakokra egy újfajta veszedelem fenekedik: az elektromos bérrollerek. És még csak nem is a hangtalanul, suhanó szellemként száguldozó példányaik, sokkal inkább a mozdulatlanok.