Kultúrkör
2011. augusztus 15. hétfő
Magyar Rádió, Kossuth adó 20.30–21.00
szerkesztő-műsorvezető: Antall István
Csetneki József grafikusművész a Sárospataki Art Ért Alapítvány nyári Szabadiskolájának vezetője az év közben működő Művészeti Iskola, a Művésztelep és a Kortárs Galéria egymásra épülő szakmai munkájáról beszél. Szól azokról a monumentális alkotásokról, amelyek közül kettő a város lakótelepi házainak tűzfalára került, s amelyek közül a harmadik különös okokból Miskolcra vándorolt. Az alapítványi iskolákat sújtó szigorúbb szabályozások azokat is sújtják, akik magas színvonalú, hatékony és eredményes pedagógiai munkát végeznek. A pataki Art Ért iskola hagyományai, a kiváló és neves pályatársak vállalása, a helyi művészetpártolók áldozatkész támogatása mellett a város fogadókészségétől is függ. Ahogy az sem mindegy hogy a mindenkori városvezetés mennyire tudja fölmérni az ügy jelentőségét.
Dobrián Melinda és Lemhényi Zsolt az erdélyi alkotók közül éppen személyes és a testvérvárosi kapcsolatok útján kerültek Sárospatakra. A kislány elszántan készül a képzőművész pályára, s ha lehetősége adódik, Románián kívül képzeli el továbbtanulását. Az idősebb Zsolt már fogtechnikusi szakmája mellett vállalta a gyergyói népfőiskola két esztendős kurzusát. Onnan jött Sárospatakra, ahol nagy meglepetésére már az első napokban túlléptek a stúdiumokon az aktrajzolás és festés terén.
Aknay János festőművész a Művésztelep és a Szabadiskola tanára a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének most megválasztott elnöke tizenkét esztendeje dolgozik nyaranta Sárospatakon, Szentendrei műtermétől távol. Jelentős és nagyhatású festői és plasztikai életműve mellett mindig izgatták a képzőművészeti élet szervezési kérdései. A diktatúra államosított művészeti életébe kívülről érkező alkotó a saját bőrén tapasztalhatta meg az ideológiai és a politikai gyanakvás légkörét. Pályatársaival az együttgondolkozás, a közösségi létezés különös szabad szigeteit teremtették meg Kárpát-medence szerte. Sárospataki pedagógiai munkája, az itteni művészeti életben vállalt szerepén túl most az egész szakma művészi és egzisztenciális gondja és felelőssége az övé.