Gink Judit (1953-2009) Ferenczy Noémi-díjas textilművész nagyméretű nyomott textíliáiból, dróthálóból készült alkotásaiból látható emlékkiállítás péntektől a Budapest Galériában.
Mint Csík Andrea, a kiállítóhely sajtóreferense az MTI-nek elmondta, a február 19-ig látogatható tárlaton felvonultatott műveken fontos, visszatérő motívum a rózsa.
Bán András műkritikus szerint a rózsa Gink Judit vezérmotívuma, ha nem is enciklopédikus teljességben tárgyalja, mint kortársa, Géczi János író. Gink Juditnál a rózsa elsősorban virág, "telt virág és elhervadt szirom, tömör illat és nyíló formatár, vallomás a pillanatban és kaland a régi időkben - s a tövisszúrta fájdalom" - írja a művészről megjelenő könyv-katalógusban a műkritikus.
"Ahogy a szakmai közélet helyett egyre inkább a műterem maradt otthonos számára, a művek is mindinkább bensőséges türelemmunkákká váltak, a nagyvonalú szerigráfia- és nyomottanyag-megoldások helyébe az aprólékos, nem műfajhoz-médiához kötődő eljárások kerültek, mint a drótszövevénnyel való bíbelődés" - mutat rá Bán András.
Felidézi, hogy a művész időnként önálló kiállítást rendezett a budapesti Fészek Galériában, "a független és magának való művészattitűd kevés menedékének egyikében", ezzel is jelezve, hogy bizonyos értelemben konzervatív művésszé, az avantgárd hagyományainak őrzőjévé vált.
"Legalább kétféle Gink Judit van - s ezek kombinációi -, az ironikus, száraz, kiszámított és szigorú, s ezzel szemben a lírai lágy, hogy úgy ne mondjuk, érzelmes. A pályafutás későbbi időszakában látszólag lágyabb, s talán artisztikusabb formák foglalkoztatták. Virágok, indák, kanyargó kacsok, kicsiny terítők kollázsa, rózsák tövissel, dróttal" - írja Fitz Péter művészettörténész, aki szerint Gink Judit pályafutásában az a lenyűgöző, hogy élete és művészete nem különül el egymástól, képességei és művei mindig önmagát is jelentik. "Ritkán forr össze ennyire művész és művészete eggyé és azonossá" - véli Fitz Péter.
Gink Judit 1978-ban az Iparművészeti Főiskolán szerzett diplomát, 1979-82-ben a kisnémedi Aranykalász termelőszövetkezetben volt grafikus, 1993-95-ben a Nemzeti Múzeumban textilrestaurátor. Számos egyéni kiállítása volt. Az 1980-as évek elején festményidézeteket, fotókat vitt fel szitanyomással textilanyagra, később xerox-, fotó- és installációs munkákkal foglalkozott. Az alkotót 2005-ben Ferenczy Noémi-díjjal tüntették ki.
(MTI)