Ugrás a tartalomra

Hatházi Andráshoz kerül a Bánffy Miklós vándordíj


Újra gazdát cserél január 5-én este az Egy ügynök halála című előadás után a Kolozsvári Állami Magyar Színházban a Bánffy Miklós vándordíj.

Amint az már az elmúlt évad művészeti díjainak átadásakor elhangzott, az évad legkiemelkedőbb művészi teljesítményét elismerő díjat Hatházi Andrásnak ítélte a színház művészeti tanácsa a William Shakespeare Mértéket mértékkel és Arthur Miller Egy ügynök halála előadásokban nyújtott alakításaiért. A Bánffy Miklós-vándordíjat 1992-ben, a színház 200 éves évfordulóján alapította az intézmény művészeti tanácsa, a testület évente titkos szavazással dönti el az elmúlt évad legkiemelkedőbbnek ítélt teljesítményét. A Nagy Endre tervezte grafikát hagyományosan az előző évi díjazott adja át, így Hatházi András Kató Emőkétől veheti majd át a díjat. A Bánffy Miklós vándordíjat a kolozsvári Quadro Galéria támogatta – a Quadro Galéria 2008-ban alakult, abból a felismerésből, hogy Erdélyben és Kolozsváron szükség van egy szakszerű galériára, amely bemutathatja és népszerűsítheti a hiteles erdélyi művészeti értékeket. A galéria Kolozsvár belvárosának legnagyobb magán kiállítóhelyisége, a Rhédey-ház emeletén található, ott, ahonnan a magyar nyelvű színjátszás is elindult 1792-ben.
Hatházi András több mint száz színházi- és filmszerepet játszott, színházi, bábszínházi és filmrendezések is fűződnek a nevéhez. Írt színdarabokat, adaptációkat, filmforgatókönyveket, megjelentek versei, rövidprózái, tanulmányai, könyvei és fordításai. Csehov Ványa bácsijának címszerepéért 2008-ban megkapta a Legjobb színészi alakításért járó UNITER díjat, 2011-ben Jászai Mari-díjban részesült, Gábor Miklós-díjjal tüntették ki.

Jászay Tamás Mértéktelenül című kritikájában így méltatja Hatházi András alakítását a Matthias Langhoff rendezte előadásban: „A hatalmáról látszólag lemondó herceget és a gátlástalan Pompeiust alakító Hatházi András abszolút főszereplő lesz. Élvetegen dagonyázik a magamutogató ripacskodás adta lehetőségekben, s kivételes színészi erejét mutatja, hogy az előadás jó része alatt ’arctalan’ marad: a csuhába bújt hercegnek épp úgy nem látni a fizimiskáját, mint a foncsorozott napszemüveg mögül kukkoló kocsmárosnak”.

Zappe László Megvénült kamasz ktitikájában az Egy ügynök halála Willy Lomanjéről írja: „Hatházi András váltásai gyorsak, élesek, váratlanok. A szerep időbeli kibontása, fejlődésrajza mégis lassan és magabiztosan célratörő. A belső küzdelem intenzitása, a váltások élessége, a kitörések hevessége hol csökken, hol a belső meggyőződés siklik ki mögülük.”

Ketesdy Beáta, sajtóreferens