Kritika
„A Majorana-versek tagadhatatlanul a magány himnuszai. A lírai alany (nem találok erősebb kifejezést): rohadtul magányos. Mintha ama bizonyos fa, melyről a gyümölcsöt leszakasztottuk, nem a tudás, hanem inkább az azzal járó magány fája lett volna.” – Orbán János Dénes írása Böszörményi Zoltán Majorana a tér tenyerén című kötete apropóján
Vérszegény szocio-vámpírversek
Székelyhidi Zsolt először a színpadon változott vámpírrá, majd legújabb verseskötetében. Erotikus, nosztalgikus, halálos és közéleti témák tűnnek fel a Vampomorf lapjain. Benedek Leila bolyongott egyet a vértócsák között.
Aki egy izgalmas magyar sikertörténetre vágyik tele erotikával és érzékletes korrajzzal, feltétlenül szerezze be P. Horváth Tamás Tündérváros – Zsolnay Miklós titkos élete című könyvét, amely az 1907 előtti időkbe repíti vissza az olvasót.
Költészet
Harmonia praestabilita – Böszörményi Zoltán versei
a lélek isteni természete
léted szükségszerűségéből ered
nevezd ezt szabadságnak
érzelmeid eszményi állapotának
Bibinke és az ébbtest, ébblélek – Vass Tibor verse
Olyankor, az összeérésben összenevetnek,
elgondolják, miért is nincs annál ébb,
mint amikor két izmos férfimetafora
a kopogás ütemére egymásnak feszül.
A hónap alkotója – Lomtemplom – Vesztergom Andrea versei
--- a hó alól kikandikált a pázsit:
a zöldje bújt elő ma villanásnyit,
cseppfolyós a völgy: a lusta láva
lecsordogált a tél fehérborába.
Látens – Nagy Zopán vers/esszéje II. 3.
(A bőr alatti fénytől áttetszik, serceg egy koponya,
melyben ott dereng, és már-már fölsejlik az egyed agya*…
Feslett-foszlott, kérgeire bomlott bőr-lebernyeg,
kőzet-ráncos „Mag”, ökölnyi mag, réteges cafat…) –
VersTörténés
Acsai Roland Jin és Jang – a szív gravitációs mezeje – versanime – befejező rész
Aztán elbúcsúznak tőle,
A sárkányok felszállnak az égre,
Ahol összeolvadnak
Egyetlen, nagy jin-jang jellé,
Próza
Valentin Lustig: A hadnagy elvtárs piramisa (6. rész)
Az ugar üres volt. A nomádok felszedték a sátorfájukat, csak fekete köröket hagyva maguk után a földön, ahol valamikor tüzeik égtek.
Anómia IV. 1–3. – Berka Attila regénye
Naná, hogy ez is azokon a siralmas szervezettalvilágos filmeken nőtt fel, ráadásul kelet-európai lélekkel, úgyhogy tudtam, nincs közel a vége.
Bigclaw – részlet Centauri Jákob botja című regényéből
Füstölt heringen, bálnanyelven, pemmikánon, sörön és grogon nevelkedett a fiúcska a rideg és kemény, szabadidejükben viszont féktelen férfiak között.
Karantén – Bányai Tamás novellája
Annyi biztos, ha egyszer kikerültünk innen, akkor szabadon járkálhatunk ki és be erről a lepratelepről.
Arról, hogy miért köröznek a hegyi hódok – Vincze Ferenc elbeszélése
Előbb a hódok dörmögtek valamit, majd a tipegő hercegnő beszélt, ez utóbbi néha hevesen gesztikulált, és gyakran még fejét is megcsóválta.
Helyszíni
Géher István László érdekes kísérleti módszert dolgozott ki: bizonyos verssorok szimmetrikus ritmikai megfeleléseiből tanulságos mintázatok rajzolhatók ki. Informatika, barokk fúga, grafikon: ez mind verstan – derült ki a Nyitott Műhelyben rendezett beszélgetésen, ahol ugyancsak elkerekedett a szemünk.
„Irodalomelméleti közhelyeinket veszem komolyan”
Nem félt kötetébe „önkritikai” írásokat válogatni, és eltökélten vallja: az irodalomról beszélgetni kell, nem kijelentéseket tenni róla. Gilbert Edit új kötete a biblioterápiától a tánckritikáig sok területet érint, olyan kérdéseket is, amelyekkel a szakma érintettjei nem szimpatizálnak.
A kolozsvári Bretter György Irodalmi Kör Anonymus-esttel nyitotta meg az egyetemi félévet. Ilyenkor hagyományosan a szerző neve nélkül bármilyen szöveget föl lehet olvasni, a jelenlévők pedig a ’menny, pokol, purgatórium’ kategóriákkal értékelnek.
Bár a nőnap alkalmából ülte körül az Írók Boltja pódiumasztalát négy nő – Csobánka Zsuzsa, Péntek Orsolya, Szilágyi Zsófia, Tompa Andrea –, és kérdezgette őket egy férfi, azaz Mészáros Sándor, a diskurzus egyáltalán nem „női” problémákat járt körül.
A kolozsvári Györkös Mányi Albert-emlékházban nemrég megnyílt tárlat a névadó művész tizenhárom, a Kalevalából ihletődő képét mutatja be, amelyek meghatározó szerepet játszanak festészetében.
Képekből szavak – Irodalmi Jelen-műhelynapló 5.
Az erőszak különböző formáiról szólt a Nekem Nem Mindegy rendezvénysorozat szegedi slam poetry versenye. Kameránkkal a helyszínen jártunk. Az olykor sokkoló produkciókat láthatják.
Az ördög a leányinternátusban – Csepcsányi Éva felolvassa verseit
Miért tolták össze az ágyakat a lányok titokban az internátusban? Kik szöknek ki az ablakon a legnagyobb télben is? Csepcsányi Éva kameránk előtt felolvasott verseiből kiderül.
A teremtés első pillanata – Géczi János kisesszéje Lukácsi Ákos Izland-fotóihoz
A kényes hangulatokra vágyó Teremtő a művészek eljárását használta: egységessé alakította, homogenizálta az egykor amúgy maga teremtette, részletekben bővelkedő, tagolt látványt.
Tárca
... irodalmi közvéleményünk nem szereti, ha díjakat alapítok, úgyhogy mostanában nem dédelgettem tovább ezt a gondolatot. Ezzel szemben – hogy ne csupa évfordulós, születésnapos, eseményhez kötött, s így hivatalos ízű textusokba foglaljuk, amit gondolunk – most helyesnek vélem, ha néhány héttel Bodor Ádám 79 születésnapja után, nem szervezett, nem kollektív formában, nem a PIM-ben, hanem csak így, az Irodalmi Jelen köznyilvánosságának magányában poharam az egészségére emelem, újra átadva neki akkoriban írott szavaimat.
Húsz vagy harminc éve áll őrt a konzervhegy mellett. Lehet, hogy ő az a japán katona, akit időről időre megtalálnak egy eldugott szigeten évtizedekkel a háború befejezése után.
Interjú
Fabó Kinga nem szokott belekeveredni az irodalmi életbe, inkább ír. Néhány külföldi facebook-csoportban lájközön fogadja a szövegeit, és akad olyan verse, amelynek hat különböző fordítása létezik ugyanazon a nyelven. Kétnyelvű, indonéz-angol kötete megjelenésének apropóján kérdeztük többek között irodalmi életről, divatról, versírásról és fordításról.
„Témáim, amelyekről írok, erdélyivé tesznek”
Márai-díja után lerománozták az erdélyi írónőt, aki az elismeréssel járó összeget egy alapítványnak ajánlotta fel. A közmédiából kicenzúrázták, de szakmai elismerése töretlen, bár az erdélyi kritikusok hallgatnak legújabb könyvéről. Tompa Andreát kérdeztük pályakezdésről, jövőbeni terveiről, Kolozsvárról és Budapestről, a regényírással járó háttérmunkáról, magyar-magyar kapcsolatokról és az előző évtizedekről, amikor nem szépprózát írt.