Keszi Kovács László (1908–2012) etnográfus életútjának főbb állomásait követi végig az általa készített filmek, dokumentumok, fotók, személyes tárgyak és technikai eszközök segítségével a budapesti Néprajzi Múzeumban szerdától látogatható kiállítás.
A szeptember 1-ig látható Én voltam a gyalogfilmes című tárlaton az érdeklődők megtekinthetik az etnográfus festőkészletét, festményeit és két darab fényképezőgépét, amelyeket a dokumentálásnál használt. A kiállítás válogatást mutat be a kutató Néprajzi Múzeumban őrzött 2500 felvételéből, emellett a családi archívum 20-30 fotója, valamint a Keszi Kovács Lászlóról terepmunkán és filmezés közben készített fényképek is láthatók az 1940-es évektől a közelmúltig.
A közönség azt az írógépet is megtekintheti, amelyen Keszi Kovács László 1938-ben Györffy Istvánnak írt mintegy 30 oldalas levelet arról, miként kellene átszervezni a múzeumot. A tárlat anyagát színesíti egy rajzokkal illusztrált 1939-es füzet, amelyben a kutató azt példázza, ő hogyan képzeli el a néprajzi gyűjtések dokumentálását - mondta Tari János, a kiállítás kurátora kedden az MTI-nek.
További különlegesség az a kamera, amellyel finnországi tanulmányútján készített felvételeket, de nem mindennapi a hordozható vágóasztal és egy 1955-ben gyűjtött ácsolt láda sem. A látogatók az etnográfus mintegy hetven filmjét megnézhetik, illetve a vele készített portréfilmekbe is betekintést nyerhetnek.
A kamarakiállítás a Minden kocka érték - Etnográfus kamerával című nyitott, tematikus bemutatótérben látható, ahol a tervek szerint a néprajzi fotózást és filmezést bemutató tárlatok nyílnak meg. A "minden kocka érték" kifejezés Keszi Kovács Lászlótól származik, aki minden egyes darabért lehajolt a filmek vágásakor és megkérte munkatársait is, hogy semmit ne dobjanak el - hangsúlyozta Tari János.
Keszi Kovács László 1908-ban született Polgáron. Eredetileg festőművésznek készült, Iványi-Grünwald Bélától, Glatz Oszkártól és Rudnay Gyulától tanulta a képlátást, a színek, a fény és árnyékok szerepének alkalmazását a képi megjelenítésben. A néprajzzal Teleki Pál szemináriumán került kapcsolatba, a filmezéssel 1932-ben, a Néprajzi Múzeumban Gönyey Sándor népi tánc és szokás filmezései során találkozott először.
A Néprajzi Múzeum muzeológusaként 1939-től útjára indította a magyar néprajzi filmezést, amelyben saját maga operatőrként és szerkesztőként is dolgozott, emellett számos magyar film, többek közt a Talpalatnyi Föld néprajzi szakértője volt.
(MTI)