Ugrás a tartalomra

Kiállítás a Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti Tagozat 2020–2021. évi díjazottjainak munkáiból

A Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti Tagozata díjazottjainak munkáiból összeállított kiállítás 2022. szeptember 9. és november 13. között tekinthető meg a Pesti Vigadó V. szinti kiállítótermében. A kamaratárlat idén a 2020–2021. évben, az MMA Képzőművészeti Tagozata Művészeti ösztöndíjában részesített Márkus Péter, Sánta Csaba, Szotyory László és Szepessy Béla képzőművészek, a köztestület életút-díjával kitüntetett Mezei Erzsébet képzőművész és Novotny Tihamér művészeti író, továbbá Kolozsi Tibor és Muzsnay Ákos, az MMA Képzőművészeti Tagozat 2020. évi díjazottjai munkáit mutatja be. A tárlat kurátora Képiró Ágnes művészettörténész.

 

A Magyar Művészeti Akadémia kiemelt feladatának tekinti a hazai alkotóművészek megbecsülését, támogatását és ösztönzését, így minden tagozat évente két díjat adományoz saját művészeti ága kiemelkedő képviselőjének, négy ösztöndíjat a középgeneráció, és két életút-díjat az idősebb generáció legjelesebb alkotóművészeinek. A Képzőművészeti Tagozat életében minden évben az egyik legfontosabb esemény az előző évi díjazottak kiállítása.

A most bemutatott műalkotások időtlen korok üzeneteit fogalmazzák meg, így idézik meg az emberi lét időtlen igazságait Muzsnay Ákos Golgota-közeli meditatív és morális indíttatású életművének kiállított elemei, Márkus Péter tamil kalligráfiából inspirálódott az „ohm” és a „víz” fogalom-plasztikái vagy Sántha Csaba archaikus, termékenységkultuszt megidéző bronzszobrai. Kolozsi Tibor groteszkhez is közel álló arc- és kéztöredékei monumentális hatású művek. Szotyory László baljós tájképeinek főszereplői a repülőgépek. Szepessy Béla tizenkét felvidéki és erdélyi várost vett alapul textilre nyomott linómetszeteihez. Mezei Erzsébet hidegtű nyomatai elvontabb tartalmakat közvetítenek, súlyos erővonalak mentén fragmentálódnak. A képzőművészek sorát kiegészíti az elméleti díjazott, Novotny Tihamér művészeti író gazdag életművét bemutató tablósora.

 

Az MMA Képzőművészeti Tagozat 2020. évi díjazottjai

Kolozsi Tibor szobrászművész (1965)

A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola szobrászati szakán szerzett oklevelet 1990-ben. A Kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetemen oktatott. 2010–11-ben irányításával valósultak meg a kolozsvári Mátyás-emlékmű restaurálási munkálatai. 2011-ben Munkácsy Mihály-díjat, 2012-ben a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét kapta meg. Tagja a Romániai Képzőművészek Szövetségének és 2013 óta az erdélyi magyar művészeket tömörítő Barabás Miklós Céh elnöke. Egyéni kiállításai Kolozsváron, Bukarestben és a hollandiai Astenben nyíltak, csoportos tárlatokon Romániában, Magyarországon, Ausztriában, Németországban, Franciaországban és Hollandiában szerepelt. Köztéri plasztikái megtalálhatók Szatmárnémetiben, Pécsett, Kerlésen és Nagyszalontán.

Alkotásai nagyrészt bronzba öntött, leegyszerűsített formanyelvű, de alapvetően figuratív struktúrák. A groteszkhez is közel álló arc- és kéztöredékei monumentális hatású művek. Kedveli az archaizáló témákat, a sumér kultúrkör, a Biblia és a magyar őstörténet motívumait.

 

Muzsnay Ákos grafikus- és szobrászművész (1945)

Művészeti tanulmányait autodidaktaként végezte. Az 1960-as évek közepén tudatosult benne, hogy a képzőművészet, ezen belül a grafika az, ami komolyabban is érdekli. Szellemi mestereinek Körösi Csoma Sándort és Kondor Bélát tartja. Lírai érzékenységű vagy drámai feszültséggel teli műveinek ihletői gyakran költői művek, például József Attila, Radnóti Miklós, Nagy László, Pilinszky János alkotásai, vagy a képzőművészet (Rembrandt), a filmművészet (Tarkovszkij) kiemelkedő jelentőségű alakjainak művei.

Alkotásai 1977 óta szerepelnek hazai és külföldi kiállításokon, így a jelentősebb kortárs képzőművészeti seregszemléken is (Miskolci Grafikai Biennálé, Salgótarjáni Tavaszi Tárlat, Vásárhelyi Őszi Tárlat stb.) Egyéni kiállításokat rendezett számos budapesti és vidéki helyszínen, valamint Kasselben, Nürnbergben, Hamburgban, Leonbergben és Dunaszerdahelyen is. 2000-ben Tornyai-plakettet, 2006-ban Munkácsy Mihály-díjat kapott.

Életművének csaknem egésze a Golgota közelében áll. „A módszer alapján, amit kidolgoztam – olvasni, figyelni és az égiek áldását várni – eljuthat az ember egy olyan ponthoz, ahonnan az út már csak felfelé vezet” – írja önvallomásában.

 

Az MMA Képzőművészeti Tagozat 2020. évi Életút-díjasai

Mezei Erzsébet festő- és grafikusművész (1947)

Székelykevén született, bukovinai székelyek leszármazottjaként, Zentán él.

Az újvidéki Tanárképző Tőiskola képzőművészeti szakán szerzett oklevelet 1971-ben, majd a zentai Thurzó Lajos Általános Iskolában tanított képzőművészeti kultúrát 1971-től 2008-ig.

Képzőművészeti szervezőmunkájának eredményeképp 2006-ban létrejött a Zentai Képzőművészeti Alkotóműhely civil szervezet, valamint annak keretében a Nemzetközi Művészeti Műhely, a kortárs képzőművészek és a társművészetek képviselői számára, amelyet azóta is működtet.

Grafikával és festészettel fokozottabban 1989-től foglalkozik. Leggyakoribb kifejezőeszköze a montázsgrafika, a hidegtű és a monotípia. Első bemutatkozó grafikai kiállítása 1991-ben Újvidéken volt. Több egyéni és csoportos kiállításon mutatta meg munkáit a Vajdaságban, például Újvidéken, Szabadkán, Zentán. Magyarországon önálló kiállításon mutatkozott be a budapesti Forrás Galériában, az esztergomi Balassa Bálint Múzeumban és a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban. 1999-ben Forum Képzőművészeti Díjat kapott, 2009-ben elnyerte Zenta város Pro Urbe díját a képzőművészet területén kifejtett munkája elismeréseként. A Nagyapáti Kukac Péter képzőművészeti díjat 2015-ben, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség Magyar Életfa díját 2018-ban érdemelte ki.

 

Novotny Tihamér művészeti író, szerkesztő (1952)

1979-ben jelent meg első írása a Művészet folyóiratban, azóta rendszeresen publikál. 1984-ben végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karának népművelés–történelem szakán. 1985–1998 között a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának (Szentendre, Ferenczy Múzeum) munkatársaként dolgozott, kezdetben helytörténész, majd 1988-tól művészettörténész-muzeológus beosztásban. 2010 márciusától a Kortárs folyóirat képszerkesztője, képzőművészeti rovatvezetője.

Kiállításokat szervez, rendez és nyit meg, művészeti eseményeket dokumentál, cikkeket, tanulmányokat, esszéket, könyveket ír. Mintegy száz kiadványt, katalógust és tanulmányt jegyez. Kutatási területe a kortárs és a 20–21. századi képzőművészet. Több művészmonográfia szerzője. Tevékenysége során kiemelten foglalkozott a Szentendrei Grafikai Műhellyel, a Vajda Lajos Stúdióval és a Marosvásárhelyi Műhellyel (közismert nevén a MAMŰ-vel), mely témákat több kiadványban dolgozta fel.

Az MMA Képzőművészeti Tagozat 2020–2021. évi Művészeti ösztöndíjasai

Márkus Péter szobrászművész (1956)

„Hosszú évek óta foglalkozom az indiai kultúrával, ezen belül a devanagari, valamint a tamil és a bengáli kalligráfiával. Az írásjelek formavilágából kiindulva hoztam/hozom létre az utóbbi években szobraimat. A szobrokat az »ohm« és a »víz« fogalmak plasztikai megjelenítése inspirálja. A sorozatot a tamil kalligráfiából kiindulva készítem. Anyaguk faragott, festett hungarocell.” (Márkus Péter)

Sánta Csaba szobrászművész (1964)

„Sánta Csaba a szobrászatnak egyik legősibb, hagyományosan nemes anyagát, a bronzot használja, és annak is klasszikus, máig legkifinomultabb öntési technikáját, a viaszveszejtésest. Ez az anyaghasználat szerencsésen párosul nála az ősi közösségi kultúrák által ihletettséggel és emelkedett szakralitással, valamint időnként népi ihletésű díszítésekkel finoman palástolt, termékenységkultuszt is idéző egészséges erotikával.” – részlet Vécsi Nagy Zoltán Időtlenséget idéző kortárs szobrocskák című szövegéből.

 

Szepessy Béla grafikusművész (1960)

„A tizenkét kiválasztott város olyan érzékletesen tárul elénk, hogy szinte úgy érezzük, mi is részesei vagyunk a történésnek. Bártfa, Eperjes, Homonna, Kassa, Késmárk, Kisszeben, Lőcse, Nagysáros, Nagyszeben, Nagyvárad, Pozsony, Selmecbánya. Gyakorlatilag ezek a városok jelentették a XVII. század magyar kultúráját. A Felvidék és Erdély területe több mint kétszerese a mai Magyarország területének, és ha a kultúrát és a közállapotokat tekintjük, semmiben nem marad el Európa fejlettnek tekintett országaitól.” – (Szepessy Béla).

 

Szotyory László festőművész (1957)

„A nagy repülőkről leginkább a bálnák jutnak eszembe. Olyan nagyok, hogy félelmetesen tornyosulnak fölénk, eltakarják az ég egy darabját, ez a félelmetességük azonban engem nem taszít, inkább lenyűgöz. De az is érdekel, amikor apró lényekként repülnek a messzi égben.

(…) Ebben a sorozatban tudatosan a repülőket teszem a tájképeim jelentős szereplőivé. Egy dzsungel, egy antik táj a repülő jelenlétével teljesen maivá válik. Azt tapasztaltam, hogy a »hagyományos« tájképeim kapnak egy érdekes idegenszerűséget, egy metafizikus, kissé sci-fi árnyalatot, ha az égen egy repülő repül át. Legyen ez a repülő kicsi, az égen messze átsuhanó vagy nagy. A repülőtől az egész táj megváltozik.” – (Szotyory László).

Forrás: MMA