Március 31. és május 28. között a Kolozsvári Állami Magyar Színház új stúdióterme ad otthont a Bukaresti Nemzeti Táncközpont (CNDB) miniévadának, amelynek keretében a kolozsvári közönség tizenegy vendégül látott táncelőadás révén nyerhet betekintést a Táncközpont munkájába.
A miniévad megszervezésével a Nemzeti Táncközpont célja, hogy a kolozsvári közönség számára találkozást biztosítson különböző szemléletű és alkotói világgal rendelkező táncművészekkel.
A miniévad kezdeményezésének ötletét az a felismerés adta, mely szerint Bukarest általában kiváltságos volt a tánccal kapcsolatos események tekintetében, ezeknek a legjava ugyanis a fővárosban zajlik. A tavaly tavasszal lezajlott Corporis Memoriae vendégelőadás (koreográfus: Valentina de Piante) a Kolozsvári Nemzeti Színházban arról győzte meg a Táncközpontot, hogy az itteni közönség igényli a kortárs táncelőadásokat.
A Kolozsváron bemutatott táncelőadások olyan romániai koreográfiai munkák, amelyeket nemcsak a Táncközpontban, de nemzetközi színpadokon is bemutattak már – illetve olyan, a bukaresti és nemzetközi szakma, valamint a nézők által egyaránt nagyra becsült előadások.
A Bukaresti Nemzeti Táncközpont kortárs tánc évada három háromnapos tömbben zajlik.
A miniévad keretében bemutatott előadások:
Március 31.: Oly Törékeny • Rui Catalao
Április 1.: James • Silvia Mihai & Andreea Duţă
Dance a playful body • Andreea Novac
Április 2.: Work in regress • Ioana Mona Popovici
Április 28.: My brut material – your performance • Edi Gabia
Április 29.: Kvartett egy mikrofonra • Vava Ştefănescu
Április 30.: A megkettőződés • Mădălina Dan
Május 26.: Eljössz az előadásra és kapsz egy ajándék burgert • Mihai Mihalcea
Május 27.: You should know that he drank like an old whale • Alexandra Pirici
Stage psychosis • Carmen Coţofană
Május 28.: Amiben véletlenként megállapodtunk • Ion Dumitrescu
Az előadások 20 órától kezdődnek a Kolozsvári Állami Magyar Színház új stúdiótermében. Az előadásokat követően az alkotókkal való beszélgetésekre kerül sor.
A Bukaresti Nemzeti Táncközpont kortárs tánc évadát olyan nevek nyitják, mint Rui Catalão, Mihaela Dancs, Rada Ixari, Ion Dumitrescu, Silvia Călin, Andreea Duţă, Andreea Novac, Téglás István és Ioana Mona Popovici.
A Bukaresti Nemzeti Táncközpont kortárs tánc évada március 31-én este 8 órakor kezdődik az Oly törékeny című előadással.
Koncepció, szöveg és színpadterv: Rui Catalão, Szereplők: Mihaela Dancs, Rada Ixari, Rui Catalão, Ion Dumitrescu
E darab számára az „Oly törékeny” cím már azelőtt eszembe jutott, hogy megtudtam és megértettem volna az értelmét (még most sem vagyok biztos abban, hogy tökéletesen értem…), és anélkül, hogy tudtam volna, hogy a ti nemzeti költőtök szövege. Egyszerűen elbűvölt, ahogy kimondva hangzik – at-ît-de-fra-ge-dă – a Mondial popzenekar dalában. Annyira lágyan, annyira kedvesen szólt... Az „Oly törékeny” bukaresti sétáim eredményeként született, és azután, hogy felfedeztem Maria Nacu portréját, amelyet Nicolae Grigorescu festett, és ami arra késztetett, hogy újra elővegyem a Dorian Gray arcképét. Azután azon kezdtem töprengeni, hogyan készíthetném el a képmását egy szeletnek abból, amit ma romantikának nevezhetnénk… Egy olyan helyzetet, amikor nosztalgiát érzünk a jelen pillanat iránt, amikor éppen múlttá lesz. Úgy döntöttem, hogy ezt a darabot a szereplőkkel mindössze négy nap alatt fogom elpróbálni, ennek oka pedig az a szépség és érzékenység, amit egyre inkább felfedezek a felkészületlen testekben, a feszélyezettségükben, amikor közszemlére vannak kitéve... Lehetséges-e vajon egy olyan helyzet, amikor az intimitásunkba menekülünk, és az, ami akkor láthatóvá válik, nem az átlátszóság következménye, hanem maga az átlátszóság? Csöppet sem érdekelnek az ellenőrzött mozdulatok, vagy az előadók felett gyakorolt érzelmi kontroll. Nem vizsgálom a képességeiket vagy a technikájukat. Nem várom el, hogy a szereplők szándékai sikeresek is legyenek. Értékelem és nagyra tartom azokat az előadókat, akiket meghívok, hogy együtt dolgozzunk. Ez a negyedik alkalom, amikor a Live-Movie (valós idejű film) koncepcióját használom fel egy darab rendezésekor. Továbbra is kitartok e mellett a forma mellett, a tapintási érzékenysége miatt: a papír vékony felszíne alatt félelmek és vágyak egész hálózata, a szeretet és önmegvalósítás iránti kusza vágy oly módon próbálja irányítani a test gépezetét, hogy eljusson egy olyan zónába, ahol elbűvölheti a másikat és átérezheti saját hatalmát.
(Az „Oly törékeny” c. előadás bemutatójára írt szöveg, BNTK, 2006. április)
Az egykori újságíró, irodalom-, zene- és filmkritikus, Rui Catalão (sz. 1971, Cacem, Portugália) az utóbbi 8 év óta arra törekszik, hogy újraértelmezze a dramaturgia színpadi szerepét. Együttműködik João Fiadeiro, Miguel Pereira, Manuel Pelmus és Brynjar Bandlien koreográfusokkal, filmforgatókönyveket ír João Pedro Rodrigues és Jorge Cramez rendezők számára. 2003-ban megteremti a „live movie” koncepcióját, és létrehoz négy darabot (a legutóbbit, az „Oly törékeny” címűt, Bukarestben mutatta be, román előadókkal). 2007 óta Bukarestben él. Alkotótársa Mihaela Dancs, akivel elkészítik a „Coada şoricelului” c. darabot, később, 2008-ban pedig a „Follow that Summer” címűt. Új kompozíciós módszert fejleszt ki, amelyet a „Miercurea lejeră” (Laza szerda) c. darab keretében kísérletezett ki és mutatott be.
Szerdán, január 1-jén este 8 órakor kerül sor a James című előadásra. Koreográfia: Andreea Duţă, Silvia Călin, előadják: Andreea Duţă, Silvia Călin, Téglás István, zenei kollázs: Arto Lindsay, Radiohead, Aqua Basino.
A James c. előadást a BNTK a 2008/2009-es évadban mutatta be Lengyelországban, két kortárs táncfesztivál keretében.
„Úgy kezdődött, mint egy játék. Három jóbarát összeült, hogy létrehozzon egy táncelőadást. És dolgozni kezdtek. Először a technikai részletekkel foglalkoztak – hogyan hozzanak létre kettősöket, triókat, szólókat anélkül, hogy a kapcsolatoknak valamiféle jelentést adjanak. Hogyan hozzunk össze egy fiút és két lányt anélkül, hogy az embernek az az érzése támadjon: ez a mű arról szól, hogy a fiú szerelmi kapcsolatba keveredik a két lánnyal. Lehetetlen. A végeredmény egy mese lett olyan emberekről, akik nem tudnak meglenni egymással, akik úgy döntenek, hogy megmaradnak nyomorult magányukban, egy nem kívánt magányban.”
Silvia Călin és Andreea Duţă
Andreea Duţă Bukarestben végezte a Koreográfiai Líceumot (1994-ben), majd a Nemzeti Színház- és Filmművészeti Egyetem koreográfia-szakát (1999). 1998-ig a Contemp tánctársulat tagja volt, 1998 óta pedig szabadúszó táncos-koreográfus. Számos fesztiválon és turnén vett részt Spanyolországban, Angliában, Japánban, Görögországban, New York-ban. Táncosként többek között a következő koreográfusokkal dolgozott együtt: Vava Ştefănescu, Liliana Iorgulescu, Ioana Macarie, Silvia Călin, Sarah Bild. Részt vett a Wayne McGregor, Russel Maliphant, Paulo Henrique és Margarida Bettencourt, Frederic Lescure, Pascal Allio és sokan mások által vezetett tánc-workshopokon. Koreográfiát szerzett néhány színielőadáshoz, mint pl. „Arabian Night” (Arábiai éjszaka) és „Sîntem 4 facem teatru” (Négyen vagyunk, színházat csinálunk - r. Theodora Herghelegiu), „Vitamine” (Vitaminok – r. Ana Mărgineanu), „Party in a Piano” (r. Alexandru Repan), „You can buy me with a coffee” (Megvásárolhatsz engem egy kávéval – r. Ana Mărgineanu), „Elisaveta Bam” (r. Alexandru Tocilescu). Ez utóbbi színdarab kapta 2007-ben az év legjobb előadásának kijáró UNITER-díjat.
Silvia Călin a Floria Capsali Koreográfiai Líceum végzettje (1995), egyetemi tanulmányait a I. L. Caragiale Színház- és Filmművészeti Egyetem koreográfia-szakán végezte 2000-ben. 1996 –1999 között az Orion Balett Társulat tagja volt. 2000-ben első díjat nyert a jászvásári Eurodans Nemzetközi Fesztiválon, a „Şi acum...?” (És most...?) c. darabbal. 2007-ben Andreea Duţă és Silvia Călin „James” c. előadását meghívták két lengyelországi kortárs táncfesztiválra. Táncműhelyeken vett részt Pascaline Verrier, Pascal Allio, Christine Bastin vezetésével, és koreográfiát írt Teodora Herghelegiu „Viaţa lui Helge” (Helge élete) és „Top Dogs” színdarabjaihoz, koreográfus-asszisztensként dolgozott Dragoş Galgoţiu „Dorian Gray” c. előadásában. Jelenleg az ugyancsak Dragoş Galgoţiu által rendezett „Epopeea lui Ghilgames” (Gilgames-eposz) c. produkción dolgozik.
Szintén április 1-jén a James című előadás után kerül sor Dance a playful body című előadásra Andreea Novac rendezésében. Előadja: Téglás István.
"A Dance a playful body számunkra egy kísérleti darabot jelent, a közönség számára pedig egy tapasztalatszerző előadás, egy performansz, amely kicsúszik az ujjaink között, amellyel kapcsolatban az az érzésed, hogy elmondhatsz valamit, hogy megragadtad a gondolatot, a következő másodpercben pedig már megváltozik, átalakul valami mássá, ami csak érzékelhető, de nem leírható. István egyik pillanatról a másikra, meglepetésszerűen építi fel majd bontja le jelenlétét. Nem ad a látszatra, nem felel meg semmilyen várakozásnak, nem veti alá magát a konvencióknak. A teste primér megnyilvánulás, majd társadalmilag kódolt jelenlét, egyik lépéstől a másikig változik, arra kényszerítve a nézőt, hogy végig kövesse útját."
Andreea Novac 1981-ben született. Pszichológiát tanult a Bukaresti Egyetemen, 2008-ban pedig elvégezte a Nemzeti Színház- és Filmművészeti Egyetem koreográfia-szakát. 1999-2003 között lélektani kutatóprojektekben vett részt, és gyakorló pszichológusként dolgozott. 2003-mal kezdődően, amikor felveszik a színésztanszakra, nagyszámú kortárs táncműhelyen és képzésen vesz részt, a következők vezetése alatt: Cosmin Manolescu, Allyson Green, Helena Franzen, Carl Olof Berg, Florin Fieroiu, Odette Guimond, Valentina de Piante Niculae, Mihai Mihalcea, Brynjar Bandlien, David Zambrano, Melisa Putz, Eric Schoefer, Ivan Wolfe, Martin Sonderkamp, Marianne Bar, Eduard Gabia, Angelique Willkie, Erin Cornell, Ted Stoffer, Marion Ballester, Marta Coronado, Benjamin Boar, Isabelle Kurzi, Vava Ştefănescu. 2005-ben elkezdi kidolgozni saját darabjait: „Aici totul e diferit” , „Are you going with me, „B-26-Dans”, „Corp şi anti – Corp” , „Aici, acum”. Külföldi ösztöndíjasként és rezidensként dolgozik Olaszországban, Nagy-Britanniában, Hollandiában, mozgáskutatási ösztöndíjas Nápolyban, ugyancsak ösztöndíjjal vesz részt a Salzburg-i „Tanzimpulse” kortárs táncfesztiválon, valamint a bécsi „Impulstanz” táncműhelyen. 2006–2007-ben előadóként részt vesz a „Migrant Body” elnevezésű európai projektben. Filmek és színdarabok számára készít koreográfiát.
Csütörtökön, április 2-án este 8 órától a Work in Regress című előadás tekinthető meg. Koncepció és dramaturgia: Ioana Mona Popovici, előadja: Ioana Mona Popovici, zenei kollázs: Andy Cowton, J.S. Bach, díszlet / jelmez: Ioana M. Popovici.
"George Orwell Állatfarmjából kiindulva gondolkodni kezdtem egy tervezeten, amelynek témája a hatalom fogalmának megkérdőjelezése, mint olyan rendszeré, amely egy birtokos és a tulajdona közötti viszonyra épül – ami két egymástól kölcsönösen függő szerepet jelent. A kölcsönös függőség, amiről beszélek, a szerepek felcserélhetőségéhez kapcsolódik – a despota a szolgából születik, ez utóbbi hozza létre, táplálja és terjeszti az uralkodás eszméjét. Amikor Lisszabonban voltam, mint rezidens művész, az Eira produkciós iroda meghívottjaként, megalkottam egy történetet egy olyan hatalomról, amely képtelen uralkodni valami fölött, mivelhogy egy hatalmas űrben létezik. Azon dolgoztam, hogy feltárjam, milyen cselekedetekre képes egy ilyen uralkodó, miféle rítusokat hozhat létre, amikor éppen az a társ hiányzik, aki a hatalmát működőképessé tenné. Hogyan reagálna egy ilyen uralkodó, ha egy napon összeakadna egy buta birkával?"
Ioana Mona Popovici
Ioana Mona Popovici Prágában él és dolgozik. A Floria Capsali Koreográfiai Líceumban tanult, 1998-ban elvégezte a bukaresti Nemzeti Színház- és Filmművészeti Egyetem koreográfia szakát. Táncosként Karine Ponties-szel, Sarah Bild-del, Frederique Lescure-rel és Petr Tyc-kel dolgozott együtt.
2000 és 2004 között Charles Linehan nemzetközi társulatának tagja volt, ahol a „Santa Pod”, „Speak, Memory”, „Number Stations” és „New Quartet” c. előadásokban szerepelt. Saját művei: „Walk in a Circle” (Séta egy körben, 1996), „From Nowhere to Everywhere” (A Seholtól a Mindenholig, 1997), „The Outlaws” (Törvényen kívüliek, 1999), „Buy a Soup Get One For Free“ (Vegyen egy levest, kap egyet ingyen, 2001), „Breath, Shadow, Nothing” (Lélegzet, árnyék, semmi, 2002), „Requiem For a Dog” (Rekviem egy kutyáért, 2002), „The Chair” (A hús, 2003), „Remote Edens” (Távoli Édenek, 2005), „Portrait” (Portré, 2006), „Carmen Miranda is dead” (Carmen Miranda meghalt, 2007), Fracisca Sazie, Luis Guerra és Rafael Alvarez koreográfusokkal együttműködve, a „Colaboratorio” brazíliai projekt keretében, „Munka eltűnőben” (2007), „Luna plină” (Telihold, 2008). A német balletTanz magazin három előadásáért az „Ígéretes fiatal koreográfus” címre jelölte. 2007-ben megkapta a „Sazka Prize - Discovery in Dance” díjat a „Portrait” c. előadásáért. 2006-ban közreműködött az International Theatre Studio „Farm in The Cave” (Farm a pincében) c. projektjében, Csehországban. Utolsó előadásai, a „Requiem For a Dog”, a „Portrait” és a „Work in Regress”, jelentős európai és amerikai színpadokon és fesztiválokon kerültek bemutatásra: Danspace Project - New York, Dublin Dance Festival, Wunder Der Praerie Festival, Unidram Festival stb.
Az utóbbi időben rezidens koreográfusként dolgozott Brazíliában, Portugáliában és Dél-Koreában.
Az előadások helyszíne a Kolozsvári Állami Magyar Színház új stúdióterme.