M E G H Í V Ó
Stanczik-Starecz Ervin: Mérkőzés után…
című regényének
KÖNYVBEMUTATÓJÁRA,
mely az „S4”-ben, vagyis a HÁLÓ Közösségi és Kulturális Központban
(1052 Budapest, Semmelweis u. 4. – az Astoriánál)
kerül megrendezésre.
Időpont: 2024. december 1. (vasárnap) 16 óra
Az íróval a könyv kiadójának (Kráter Műhely Egyesület) elnöke, Szutor Ágnes beszélget.
A szerző önéletrajzi regényében elmondja, miért kényszerült a kommunista diktatúrából a spanyol idegenlégióba, ahol a megpróbáltatások sora várt rá, élet és halál közti bizonytalanságban. Ezzel párhuzamosan láttatja olvasóival az otthon maradt család és a lengyel rokonok hasonlóképpen viszontagságos életét, a szocializmus árnyoldalait.
A könyvbemutató alkalmával kötetlen beszélgetés keretében szó lesz még a 2023-ban megjelent Nincsen és van (versek, színművek, novellák) gyűjteményes kötetről, mely jól mutatja be az író sokrétűségét, és a 2022-es kiadású A teremtés rendje c. versgyűjteményről,
melyeket szintén a Kráter Kiadó jelentetett meg.
A könyvek részletes bemutatása:
EGY SZERZŐ HÁROM KÖTETE A KRÁTER KIADÓNÁL
„Stanczik-Starecz Ervin egyik legexkluzívabb, legrejtelmesebb írónk, ezért alig akarják el- és megismerni. Ő maga – nem mellesleg – beavatott költő, novellista, műfordító, megpróbált bölcselő és tudós antropológus. Írásai kiművelt sokrétegűségükben senkire se ütnek, ellenben szuverének és sajátosan egy-gyökerűek. A világ elismerése után egyáltalán nem lohol díjak, kitüntetések után; hasonlót vall, mint Hamvas Béla: » Majd talán lesz a jövőben valaki, aki fölfigyel némely írásomra...« „ (Turai Kamil esztéta, nyelvfilozófus)
A Kráter Kiadónál Szutor Ágnes elnök asszonynak is feltűnt az író, Stanczik-Starecz Ervin, lebilincselő, sajátos hangvételű írásmódja.
Idén jelent meg a Mérkőzés után… című önéletrajzi regénye, ami az 1970-es évek közepére viszi vissza az olvasót. Az írás négy ország – Magyarország, Lengyelország, Spanyolország és a gyarmati sorból épphogy kiemelkedő Marokkó – lakóinak életébe enged bepillantást, persze egy 18 éves, szabadság után vágyó magyar srác szemszögéből, akinek csonkává tett családja– az apja '56-os forradalmárként mártírhalált halt – még az osztályellenség pecsétjét is viseli.
Lengyelországban maradt lengyel-magyar nagybátyját, amikor csak tudja, meglátogatja, aki papként fokozottan szenved a bolsevikok jármában. Ez a rokon, akárcsak a hősi halált halt öcs, a szószékről viaskodik a vörös ördöggel, a gátlástalan diktatúrával.
A főszereplőt, a szerzőt, az a vágy hajtja, hogy belépve a spanyol légióba mint disszidens sportoló,
magának és családjának jobb életet teremtsen légiós zsoldjából. Csakhogy Eriket nem az fogadja, amire otthon készült másfél évig. Nem csupán a Szahara homokján kell veszélytelenül járőröznie, hanem a marokkói szabadságért küzdőkkel találja magát szembe. És ha nem bukkannának föl Isten
vezérelte nők az életében, ki tudja, mi történik az életveszélyes helyzetben. A helyszínek, időpontok történelmi hitelességgel, túlzások nélkül jelenítik meg a Vasfüggönnyel kettéosztott Európai államok bizarrul ellentétes képét.
A Nincsen és van gyűjteményes kötete 2023-ban jelent meg, mely jól mutatja be az író sokrétűségét, hiszen versek, színművek, novellák, a dél-chilei indiánok közt töltött fél esztendő élményeiből íródott költemények és műfordítások mellett még egy sajátos japán könyv is része a gyűjteménynek, melyben nem kevesebbre vállalkozott Stanczik-Starecz Ervin, mint hogy szinte valamennyi japán versformából (haiku, haibun, dzsiszei, dodoitsu stb) kovácsoljon össze egy különleges, saját verskötetet, amit egy tanulmánnyal koronáz meg Japán tusfestészet címmel.
„A 2022-es kiadású A teremtés rendje versgyűjtemény a látható és láthatatlan világot tartó erők mentén hajózik. Már a téma is a lehetetlenség határát súrolja, tán ezért választ az író rendkívül sajátos nyelvezetet, mellyel közelebb próbál férkőzni az emberi szem elől elzárt titkokhoz.” (A. Gergely András) Erre pedig a magyar nyelvnél alkalmasabbat találni sem lehet, hiszen a magyar és ősmagyar szavak aszerint hajlanak, idomulnak, görbülnek, hogy mit fejeznek ki. A teremtő szógyökök elbokrosodnak, mert mindegyik kifejezésünk tovább hajlítható, csavarható, hogy minél pontosabban fejezze ki az alapjelentésből kilombozódó, egymással rokonságban álló szóágak ősnyelvi összetartozását. Tulajdonképpen izzó, transzcendens etűdökkel szembesülünk. Így lesz a magyar versbeszéd „reszkető lábú gebéből parazsat habzsoló táltos lóvá”, „ A gyöngy drágakőgöröngy”,„A szivárvány Isten igaz szívének fénypitvara...”