Lakner László Kossuth-díjas festőművészt, a magyar avantgárd klasszikusát 75. születésnapján különleges kiállítással, megkerült festményével, a Varrólányok Hitler beszédét hallgatják című alkotással köszönti a budapesti Szépművészeti Múzeum csütörtökön.
Fehér Dávid művészettörténész, a tárlat kurátora elmondta az MTI-nek, hogy Lakner László 1960-ban, 24 évesen Budapesten készített korszakos műve van a kiállítás középpontjában. Ezt a képet maga a festő is élete egyik fő művének tartja, és nagyon örül, hogy az eltűntnek hitt festmény tavaly megkerült – jegyezte meg a kurátor.
Lakner képe mellett látható a teremben a Magnum című német magazin is, amelynek 1937-es riportfotóját használta föl a művész festménye készítésekor. A mű a médiumtudatos festői fotóhasználat rendkívül korai, a hiperrealizmust hosszú évekkel megelőző példája. Lakner László választotta műve társául Francisco de Goya két rézkarcát, ezeket ugyanebben a kabinetben helyezték el. A művész többször hangsúlyozta, hogy a 60-as évek elején festett démonikus látomásainak szellemisége Goya kísérteties műveivel rokon – magyarázta Fehér Dávid.
A szomszédos teremben a Szépművészeti Múzeum gyűjteményének klasszikus (XVII–XIX. századi) varrólány-ábrázolásaiból tekinthető meg egy válogatás: az idilli jelenetek sajátosan ellenpontozzák Lakner szürreális vízióját.
A Varrólányok Hitler beszédét hallgatják című képet a 60-as években nem lehetett kiállítani Budapesten, mert a diktatórikus társadalmakban élők létállapotáról nyújt látleletet, a manipulált tömeg fenyegető légkörét jeleníti meg. A nők csoportja fehér csipkegalléros és kötényes, sötét, rövid ujjú ruhában, hosszú asztal mellett fa székeken ülve komor arccal hallgat. A háttér nápolyi sárga: a furcsa, agresszív színű fal közepén egy bravúrosan megfestett hangszóró található, amely egyúttal Van Eyck híres domború tükör-motívumát is idézi – jegyezte meg a művészettörténész.
Az akkoriban még szinte ismeretlen Lakner László fontos alkotását 1970-ben egy olasz biológus házaspár vásárolta meg Budapesten. Később a művész Olaszországban is ismertté vált: önarcképét a firenzei Uffizi képtárban őrzik, többször szerepelt a Velencei Biennálén. Lakner – aki 1974 óta Berlinben él – tavaly megtalált egy 1970-es noteszt, amelyben föl volt jegyezve a vásárló neve: Roberto Tosi, aki a művet hazavitte Torinóba, majd Rómába, ahol a CNR-nél, az olasz nemzeti kutatási tanácsnál volt kutató.
Fehér Dávid elment Rómába és nyomozása eredményes volt, mert megtalálta a kép tulajdonosát, aki az alkotást hosszú távú letétbe helyezte a Szépművészeti Múzeumban. A tárlatra Kemény Gyula restaurálta a festményt. Roberto Tosi is eljön a kiállítás-megnyitóra csakúgy, mint maga a művész. A tárlatot Esterházy Péter író nyitja meg.
Lakner László korai fő művéről kétnyelvű, magyar–angol katalógus készült, amely a kortárs magyar művészetet támogató Horváth Művészeti Alapítvány és vezetője, Horváth Béla magángyűjtő, továbbá Kieselbach Tamás és Szabó Vilmos támogatásával jelent meg. A katalógus rövidített változatát Németországban is kiadták német nyelven, és a Szépművészeti Múzeum boltjában azt is meg lehet vásárolni.
A tárlat október 30-ig tart nyitva. (MTI)