Mindenki számára nyitott olvasószemináriumot rendeznek a kolozsvári BBTE főépületében május 21-én, szombaton este hat órától, amelynek témája Machiavelli A fejedelem című műve lesz.
Sokszor emlegetett közhely, hogy Machiavelli a legfélreértettebb filozófus, de pontosan az ő munkássága követelné meg, hogy ne beszéljünk róla közhelyesen. Számtalan uralkodó, vezető, diktátor használta, olvasta, hivatkozott rá, az első modern politikai gondolkodónak szokás mondani. Munkássága nagy változatosságot mutat, ugyanis politikai filozófián kívül megírja az egész reneszánsz talán kétség nélkül egyik legszebb drámáját Mandragóra címmel, amelyből azonban ugyanúgy mondhatni csöpög az egyéb munkáira is jellemző társadalomkritika, cinizmus, szatíra és pellengérezés. Ír novellákat, költészetet és még karneváli dalokat is, továbbá mindenféle jelentéseket, gazdasági jellegű esszéket és kritikákat is.
Noha nevéhez kötődik a „machiavellianizmus” néven ismert attitűd, amelynek pszichológiai jellemzői a moralitás cinikus mellőzése, manipuláció, öncélúság és önérdekeltség, önzés és színtiszta instrumentális gondolkodás, érdemes mindig szem előtt tartani Machiavelli egyik legkiválóbb kutatójának, Quentin Skinner-nek a szavait, miszerint „Machiavelli nem volt machiavelliánus.” Skinner felvetése abban áll, hogy Machiavelli politikai jellegű műveit úgy kell olvasni, mint kordiagnózisokat, amelyek nem előíró jellegűek (még akkor sem, amikor előíróan fogalmaz), hanem sokkal inkább leíró elemzések.
A Fejedelem című műve az, amely már saját korában egy csapásra ismertté tette a „secretario”-t, még annak ellenére is, hogy a Machiavelli által kitűzött célt nem sikerült elérnie vele. A mű voltaképp a mára realpolitik-nek nevezett politikai attitűd alapító írása, azonban még mai napig is kifejezetten sok mítosz és tévedés övezi. Mindazonáltal az mindenképp kijelenthető, hogy az egyik legfontosabb politikai filozófiai mű, amely hatásában akár még Platón Államával, vagy Arisztotelész Politikájával is említhető egy lapon. Az első recepció nyomán sátántól vérmes bűnözőig mindenfélének kikiáltották, azonban a későbbi századok Machiavellit igazolták: a Fejedelmet a mai napig komolyan vehetően olvassa a szakma, és nem csak, ellenzői viszont mindössze kultúrtörténeti érdekességekké törpültek ezen mű roppant árnyékában.