A XIX. század második felének háziipari törekvéseit mutatja be az Osztrák–Magyar Monarchia soknemzetiségű világából származó díszszőnyegeken keresztül a budapesti Néprajzi Múzeum legújabb időszaki kiállítása; a Nők, szőnyegek, háziipar című tárlat pénteken, a múzeumok éjszakájához kapcsolódva nyílt meg.
A magyar EU-elnökség fél éve után ezzel a kiállítással veszi ismét birtokba saját épületét a Néprajzi Múzeum - emlékeztetett a tárlat ünnepélyes megnyitóján az intézmény főigazgató-helyettese.
Mint Szarvas Zsuzsanna elmondta, az augusztus 26-ig látogatható tárlat a XIX. század történetét és kultúráját bemutató Felemelő század című országos programsorozat keretében jött létre.
A kiállításra belépő közönség falra akasztott és rúdra átvetett szőnyegeket lát, ezek a munkák azonban valójában díszes pokrócok, ágytakarók, amelyek soha nem kerültek a földre, ebben az értelemben véve nem is szőnyegek - figyelmeztetett a kiállítást megnyitó Wessely Anna.
Az ELTE Társadalomtudományi Karának docense felidézte: a XIX. század második felére a földbirtok nem bizonyult elégségesnek arra, hogy a növekvő lélekszámú parasztságot eltartsa, a falusi lakosság azonban sokféle kézműves technikának volt birtokában, az állam ezért ösztönözni kezdte a piacra termelő háziipar fellendítését.
A gyári termeléssel szemben a népművészetben a korszak felfedezte a nemzeti sajátosságokat, az eredeti formákat, motívumokat, noha a háziipari iskolák alapításával, mintarajzok, korszerűbb gépek terjesztésével a háziipar termékeit egy idő után már nem lehetett népművészetnek nevezni - mutatott rá a kutató.
Wessely Anna hangsúlyozta: a szőnyegkiállítás nem általánosságban a parasztság, hanem kizárólag nők munkáiról szól. A XIX. század második fele Európában a nők emancipációjáról folytatott vitáktól volt hangos; a középosztálybeli férfiak attól féltek, hogy a dolgozni kezdő nő elveszíti "költőiségét" (Falk Miksa), sőt, "esztétikumát" (Madách Imre) - emlékeztetett az ELTE docense. Mint azonban hozzátette, ezekben a vitákban a mindig is dolgozó parasztasszonyokról soha nem esett szó.
A kiállítást Fülöp Hajnalkával együtt rendező Lackner Mónika az MTI-nek elmondta: mintegy hatvan szőnyegen keresztül mutatják be a Kárpát-medence háziiparának történetét a XIX. század utolsó harmadától a XX. századig. A máramarosi román, bánáti és bácskai szerb, román, sokác és bolgár, székely és bukovinai székely szőnyegek 95 százaléka a Néprajzi Múzeum saját gyűjteményéből származik, néhány munkát azonban más intézményektől kölcsönöztek a rendezők.
A tárlat Ardai Ildikó iparművésznő szőnyegeivel zárul. Lackner Mónika elmondása szerint a kortárs alkotások kiállításba emelésével a tradíciók továbbélésének kérdését, a hagyomány és korszerűség összefüggéseit kívánták vizsgálni.
A Jerger Krisztina látványtervező közreműködésével berendezett földszinti termekben a színpompás szőnyegek mellett korabeli fotók és számos eszköz - többek között szövőszékek, gerebenek, guzsalyok és motollák - mutatják be a XIX. század végének háziiparát. A látogatók a tárlat végén maguk is kipróbálhatnak egy szövőszéket.
Az időszaki kiállításhoz a pénteki múzeumok éjszakáján különleges tárlatvezetések is kapcsolódnak. (MTI)