Győrei Zsolt A Velemi Névtelen versei és levelesládája című kötetéből a szerző valamint Nagy Dániel Viktorés Wunderlich József közreműködésével zenés irodalmi műsorban kapcsolódhatnak be a kolozsváriak február 1-én 21 órától a Bulgakov Kávézóban. Az előadást Marosvásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön is bemutatják.
Ez a Velemi Névtelen különös, titokzatos figurája a magyar irodalomnak. Egyesek még a létezését is vitatják, mások az első nyugatos költőnket ünneplik a még Balassi előtt élt fenegyerekben. De talán nem is az számít, létezett-e csakugyan, vagy csak kellett volna léteznie. A mű a fontos: a sokszor pimasz, sokszor pajzán, sokszor panaszkodó versek, amelyek nemcsak a mohácsi csatától Kőszeg ostromáig, de a kéjsóvár kocsmatündérektől a fehérmájú grófnékig, a virgonc örömtől a lankadt mélabúig vezetnek, nagy és víg leleménnyel játszadozván ütemmel, zenével, formával. A nemrégen fellelt és kiadott vékonyka, helyenként mégis vaskosnak bizonyuló verseskönyvből egy literátor és egy színész kanyarított ötvenpercnyi könnyes-mosolyos, mondós-muzsikálós estet.
„Jómagam legfontosabb ihletőként Weöres Sándort és a Psychét sejtettem a vállalkozás mögött, mivel ez esetben is nagy poétikai változatosságú, egy teljes költészeti formaszemléltető kollekcióra regényesen elegendő, filozofikus és pajkos, egyszerre magas irodalmi és vágáns szöveget, szövegutánzatot, kvázi-szöveget kapunk, s a szövegekkel együtt fiktív alkotójuk is megteremtődik (mint Psyché: Lónyay Erzsébet is 1972-ben). Maga Győrei inkább Kosztolányi Dezső szellemének mond köszönetet. A mívesség, a sokszínűség, ötletesség, nyelvi hajlékonyság Kosztolányi és Weöres holdudvarában egyként gyakorolható; és kötelező. A 15. századi Velemi Névtelen 21. századi mozgatója fölényes ügyességgel kezeli a nyelvet, szavakat, rímeket, stílust.”
(Tarján Tamás)