Kétnapos programsorozattal, szabadtéri koncertekkel, zenével, tánccal, különleges filmvetítéssel, kiállításokkal, családi programokkal ünnepli fennállásának 80. évfordulóját a budapesti Lengyel Intézet.
A rendezvénysorozat pénteken az intézet előtt, a Nagymező utcában felállított színpadon a kielcei autentikus népzenét játszó Tegie Chlopy lengyel együttes koncertjével vette kezdetét, majd Joanna Urbanska igazgatónő köszöntötte a vendégeket, köztük lengyel diplomatákat, magyar önkormányzati vezetőket és az Országos Lengyel Önkormányzat képviselőit.
Jerzy Snopek budapesti lengyel nagykövet mágikus helynek, a lengyel kultúra, hagyományok és történelem magyarországi központjának nevezte az intézetet, amelynek hatása az egész országra kisugárzik.
Bagdy Gábor főpolgármester-helyettes méltatta az intézet tevékenységét, és a főváros szerteágazó lengyel kapcsolatairól beszélt, Hassay Zsófia, az intézetnek otthont adó Terézváros polgármestere a VI. kerület és az intézet gyümölcsöző együttműködését emelte ki.
Az egybegyűltek egyperces csenddel emlékeztek a szerdai dunai hajóbaleset áldozataira, a Tegie Chlopy is nekik szentelte egyik dalát.
Az évforduló alkalmából a Lengyel Intézet Partnere és a Lengyel Intézet Barátja emlékplakettet adományoztak mintegy félszáz magyar és magyarországi lengyel személyiségnek.
Az intézetben kiállítás nyílt az évfordulóra készült plakátokból, az intézet mellett működő Platán Galériában pedig Magdalena Abakanowicz lengyel szobrász és textilművész műveit állították ki.
Péntek este a Lengyelországban rendkívül népszerű Sztywny Pal Azji rockegyüttes adott az intézet előtt koncertet.
Szombaton családi programokkal, szülinapi játszóházzal, lengyel ételkóstolóval és különféle meglepetésekkel folytatódnak az ünnepségek.
A Lengyel Intézet az első volt a budapesti külföldi kulturális intézetek sorában. Működését 1939. május 24-én kezdte meg. Alig több mint három hónappal a megnyitása után kitört a második világháború, Lengyelország náci és szovjet megszállás alá került, de a budapesti intézet - egyedüli lengyel állami intézményként egész Európában - egészen Magyarország 1944. március 19-i német megszállásáig működhetett. Támasza volt a lengyel menekülteknek, felkészítette a lengyel fiatalokat az egyetemi tanulmányokra, magyar nyelvet oktatott, lengyel és magyar nyelvű könyveket, lengyel folyóiratot adott ki. A háború után 1951-ben indította újra tevékenységét.