47 évesen, 2015. augusztus 7-én elhunyt Prágai Tamás József Attila-díjas író, költő, szerkesztő és irodalomtörténész. A nálunk közölt verseiből készült összeállítással emlékezünk rá.
Prágai Tamás (Fotó: Facebook)
47 évesen, 2015. augusztus 7-én elhunyt Prágai Tamás József Attila-díjas író, költő, szerkesztő és irodalomtörténész. Haláláról a szerző testvére a legnépszerűbb közösségi oldalon tájékoztatta az ismerősöket.
Prágai Tamás 1968-ban született Budapesten, az ELTE magyar-angol szakán, majd a Pécsi Tudományegyetem magyar szakán szerzett diplomát, ahol PhD hallgató is volt. Számos irodalmi lap munkatársa és szerkesztője volt, többek között a Poliszé, a Szépirodalmi Figyelőé, a Kortársé, a Napúté és az Irodalmi Jelené.
„Sokoldalú alkotó, a »hatvannyolcas nemzedék« tagja, az Immun Csoport egyik alapítója. Első regénye, az Inka utazás, vagyis Arnold Sobriewicz breviáriuma, szándékos műfajhatársértés, több szövegtípusból kialakított szövegmontázs. Szürreális hangvételű kisprózáiban főképpen »a« várost, Budapestet, peremhelyzetben lévő karaktereket, az ismeretlen művészvilágot jeleníti meg. Költészetét minimalizmus és nyelvi intenzitás jellemzi.„ A szerzőről bővebben itt olvashat.
Prágai Tamásra a lapunkban közölt korábbi verseivel emlékezünk:
Zalán ellen
Fragmentumok egy Vörösmarty-töredékhez
(részlet)
Jó lett volna, ha.
Nem így.
Máshogy, és talán máshol.
„Villogva, csörögve...”
Legalább lássanak.
De sajnos a sajtszagú esték
mellett nincs emberi alternatíva. Hősi
múlttal szemezni nem adatott meg ---
és be is látom, hogy nem adatott meg.
Pedig forr most is mustból
az idő vén bora, és lesz, aki feltülekedvén,
zengő poharát felcsendíti, és az örömnek
magafeledő hangján szólítgat csecsemőrózsaszínű jövőt:
de hogy az olyan lesz-e, ahogyan ma látom,
vagy látni remélem – olyan édes, pufók arcú, a csoda tudja ---
hull ki a mérték mindenből, amihez még mérni lehessen.
Nyugodj meg. Ha nem te, de utánad
„bátrabbak jönnek” - ezt tarts észben, tarsd meg téli reménynek,
majd jönnek ők, akik
párduckacagányukat perlik hősi múltunktól vissza.
Cigarettaerkély
Ő fent a feszült magasban ível hidegen,
mondat megakad, szó ide nem hull, ide nem,
ritmusra felizzik egy-egy aprócska parázs,
és füstöl a csend is a beszéd közeiben.
Sors
Hófödte mező. Szélen az erdő fedi el.
Ágrajzai közt távoli porhó szemereg.
Nem látni sehol. Ágközön, óntüskén át
jön már, de nem ő. Mi látható, mind idegen.
Prágai Tamás további írásai itt olvashatók: