Táncjáték Lengyel Menyhért története nyomán
"Bartók zeneműve – bemutatása óta – a legtöbb alkotót (sőt számos európai művészt is) megihlette, és szinte a kötelező olvasmány érzetével hajtja a koreográfusokat, rendezőket, hogy megbirkózzanak az egyébként csábító feladattal, és megalkossák saját verziójukat. Én magam is évek óta kerülgetem a művet, s foglalkozom a gondolattal, vajon mit jelent nekem a történet.
Rájöttem, a darabban számomra nem a különös keleti úr, az utcalány és a csavargók viszonya az érdekes. Én egy viharos szerelem belső történéseit kutatom, és annak az elementáris vágynak a létrejövetelét, mely olyan erőt képes előhozni az emberből, amely ha kell, képes szétszakítani a körülötte lévő világot, és átlépni a realitások határát. Tehát Mandarinnak lenni egy állapot.
Bárkivel megtörténhet, aki eléri a vágynak és a szerelemnek azt a fokát, amelyen túl megszűnnek a külvilág törvényei, és az élete csakis egy belső, szexuális kényszerektől hajtott lét szabályait követi. Íly módon a Csavargók a külvilág, a Lány a vágy tárgya, a Mandarin a VÁGY megszemélyesítői."                                                     (Juronics Tamás)

Szereposztás:
Lány: Palman Kitti,Zsadon Flóra
Mandarin: Haller János
Csavargók: Czár Gergely, Csetényi Vencel, Finta Gábor, Horváth Miklós Gergely,
 
 
Díszlettervező: Molnár Zsuzsa
Jelmeztervező: Molnár Zsuzsa
Világítás: Stadler Ferenc
Ügyelő: Ilyés Róbert
Rendező-koreográfus: Juronics Tamás
 

Bartók Béla: A KÉKSZAKÁLLÚ HERCEG VÁRA

Egyfelvonásos opera
Szövegét Balázs Béla írta.

Ki is voltaképpen Bartók és Balázs Béla Kékszakállú hercege? Mi vagyunk mindnyájan „A férfiak”? Vagy talán tényleg egy hercegről van szó? Netán ennek a hercegnek a birodalma nem a Földön található, nem a valóságban, hanem valahol másutt? És igaz-e az, hogy ez a gonosz kérdezősködő Judit ront el mindent kíváncsiskodásával? Mert ilyenek a nők? De akkor mivel magyarázható a darab végén a Kékszakállú szerelmes himnusza eddigi társaihoz és Judithoz? Megannyi szívszorító kérdés, amelyre semmi más nem adhat választ, csak maga a darab, az abban való elmélyülés előadónak, nézőnek egyaránt.
Szeretettel várunk mindenkit.
Pál Tamás első karmester
A Szegedi Nemzeti Színház ezzel az előadással emlékezik meg Balázs Béláról, születésének 125. és halálának 60. évfordulója alkalmából.

Szereposztás:
A Kékszakállú herceg: Altorjay Tamás, Gábor Géza
Judit: Érsek Dóra, Tóth Judit
Régi asszonyok: Fehér Laura, Tóth Andrea, Hajszán Kitti

Közreműködik a Szegedi Szimfonikus Zenekar

Díszlettervező: Székely László
Jelmeztervező: Földi Andrea
Súgó: Szabó Noémi
Ügyelő: Tolnai Mária
Zenei asszisztensek: Zalánki Rita
Rendezőasszisztens: Pópity Tímea
Vezényel: Pál Tamás, Kardos Gábor
Rendező-koreográfus: Juronics Tamás

A két egyfelvonásos művet 4 alkalommal tárjuk közönség elé.
Az előadások időpontjai: március 6., 7., 13., l4. – 19 óra