Darabokra szedett darabok…
írói szándékok a színfalak előtt és mögött…
A Magyar Írószövetség klubtermében (1062 Budapest, Bajza u. 18. Telefon: 322-8840) rendhagyó időpontban, 2010. március 8-án, hétfőn 18 órakor egy könyvbemutatóval egybekötött rendhagyó SZÍN-TÉR est keretében egyenesen a Békés Megyei Jókai Színházból Zalán Tibort ültetjük a pódiumra.
A szerzőt a SZÍN-HANG-BÁB című kötet (Kortárs Könyvkiadó, 2009) és a legfrissebb „vidéki farce” kapcsán kérdezik: Völgyi Tóth Zsuzsa, a Magyar Rádió szerkesztő-riportere és a házigazda Hanti Krisztina, kritikus.
A beszélgetésbe bekapcsolódnak, ékes,- és énekszóval szórakoztatják a közönséget: Huzella Péter, zeneszerző, előadóművész és Nagy Zoltán, színművész, az Újszínház társulatának tagja.
Zalán Tibor Könyvhétre megjelent legfrissebb kötete három, előadásra szánt, dramatikus mesét foglal magába, s már a címével játékra hívja az olvasókat. Hogy pontosan mely korosztályt, azt nem lehet mindig egyértelműen behatárolni, s így nem lehet általános következtetést sem levonni arra nézve, hogy Zalán Tibor kinek is írja a meséit. Az biztos, hogy könnyen megfejthető a címben rejlő szórejtvényt, vagyis, hogy a szín-, hang-, báb- szavak melyik közös szóval egészíthetők ki? (Megoldás: JÁTÉK) Ezt kitalálni 6 és 99 év között nem okozhat nehézséget.
Ha Zalán történeteit az apróságok szemével értékeljük az Angyalok a tetőn-ben például nem okoz zavart, hogy az egyik ismert mese szereplője vendégművészként a másik történetbe csöppen, hogy egymással beszélget a rendíthetetlen Ólomkatona és Piroska, hogy Hamupipőke helyett Csipkerózsika akarja mindig fölpróbálni mások cipőcskéjét. Még az is könnyen földolgozható lelkileg, ami a sztori tanulságaként szolgál a kis lurkóknak, hogy „A sorsod elől nem futhatsz el, / hiába vagy hős vagy ember”.
Ezeknek a meséknek az írója lehetőséget ad, hogy elhiggyük, a jó elnyeri jutalmát, az értelmetlen létezés értelmet nyer, a pusztulásra ítélt világ ismét kivirágzik, és, hogy az abszurdnak is van létjogosultsága, csak a célközönséget kell tudni jól megválasztani. Ha például a gyermekünknek meséljük, hogy a Zalán Tibi bácsi szerint a vasorrú bába a Jancsi és Juliskából megfogadta, hogy mostantól jó útra tér és nem sütöget meg senkit a kemencéjében, inkább pékséget nyit, és a szegényeknek osztogatja a megsült kenyeret és a cukrozott brióst – elhiszi. Ha ostoba felnőtteknek, csak legyintenek: ebben az abszurd világunkban már semmi sem lehet csodálkozni, másképp nem is történhetne. Így válik az abszurd több nézőpontból is élhetővé Zalán Tibor drámaiatlan meséiben.
Hanti Krisztina