Tabu a gyermekirodalomban címmel jelent meg tanulmánykötet a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Tudományos és Művészeti Pályázata; Alkalmazott Pedagógiai Intézet Óvodapedagógus-képző Tanszék munkatársainak gondozásában. A kötet felelős szerkesztője Varga Emőke; szerkesztői: Pusztai Virág, Turcsányi Enikő.
A kötetet a szerzők részvételével mutatja be a felelős szerkesztő a Jókai Klubban, 2021. november 5-én, 14 órai kezdettel.
Tartalmi összefoglaló
A tabutémák néhány éve elvétve jelentek meg a magyar gyermekirodalomban, a nemzetközi trendek, a társadalmi konvenciók elmozdulása, a „kibeszélési kényszer” mára azonban gyermekirodalmi paradigmaváltást eredményezett. A legutóbbi időszakban mindez társadalmi diskurzust is maga után vont. E jelenség irodalomtudományi szempontból izgalmas témákat vetett és vet fel, ráirányítja a figyelmet többek közt a szerzői szándék és felelősség, a multimediális szövegek megformálása és közvetítése módjainak problémáira. Lélektani és pedagógiai szempontból pedig azzal a fejlődés- és szociálpszichológiai vonatkozású kérdéssel szembesít, hogy a detabuizálás során reflektált valóság milyen módon épül be, illetve építhető be az élmények rendszerébe, és az erre vonatkozó gyermeki tapasztalat hogyan segítheti elő a megküzdési stratégiák repertoárjának bővülését és a személyiségfejlődés folyamatát.
A kötet tizenkét tanulmánya amellett, hogy az elmúlás, a gyász, a másság, a szocializációs problémák, a kulturális sztereotípiák lelepleződése, a családi krízisek, a test medikalizálódása, a szexualitás stb. témájának árnyalt bemutatásához az irodalomtudomány és -történet, valamint az elméleti pszichológia perspektíváit is működésbe hozza, a verses, a kortárs- és népmesei példaszövegekhez a történetközvetítés lehetséges módjainak praxisa felől is közelít.
Aktualitás
A későőszi, halottak napi ünnepek idején a kötet több, elmúlásról és halálról szóló tanulmánya szolgálhat aktuális olvasmányként.
Bárdos József írása a halálról szóló népköltészeti alkotások nyelvének jellemzőivel (is) foglalkozik, Galuska László és Szinger Veronika arról szólnak, hogy bár „a közeli hozzátartozók halálának kérdése hosszú ideje szerepel a gyermekirodalomban, hiszen nagyon sok mese kezdődik például a szülők halálával,” a téma kortárs gyermekirodalomban való megjelenése és ennek befogadása mégsem problémátlan.
Bajzáth Mária rámutat, hogy „a családi és az intézményes nevelés gyakorlatának gyakran nem része a halálról való nyílt kommunikáció. A XXI. század kultúrája sem könnyíti meg a halál elfogadását, nem készít fel a változásokra és a halált leválasztja az életről. A halállal kapcsolatos kogníciók, a „halál tudata,” „az egyén végességéről szerzett tudás,” a halálról alkotott kép fokozatos fejlődésen megy keresztül. Élethosszig tartó tanulást jelent, amelynek alapjait kisgyermekkorban szerezzük meg.”
A XX. század előtt a mindennapi élet szokásaihoz hozzátartoztak az élet és a betegség, az egészség és a halál kérdései is. „Az óvodában és az iskolában azonban kevés szó esik ezekről a tabunak számító témákról, pedig a megismerés prevenciós funkciót is betöltene. A krízishelyzetekben, a felkészítés során hallott információk és tanácsok segíthetnének megtanulni a természetes emberi viszonyulást, kapaszkodót nyújtanának a szeretett személyek elvesztésének megéléséhez, gyászban történő feldolgozásához”. Révész Renáta és a kötet fentebb hivatkozott szerzői mindennek fontosságát bőséges népköltészeti, klasszikus és kortárs gyermekirodalmi példaanyagon keresztül igazolják.