A város reformkori építészetében, a Szegedet elpusztító 1879-es árvízi védekezésben és a település újjáépítésében fontos szerepet játszó személyek, Vedres István, Pulz Lajos és Lechner Lajos arcmásai kerültek letétbe restaurálás után a szegedi városházára.
Szabó Tamás, a Móra Ferenc Múzeum főrestaurátora az MTI-nek elmondta, hogy a festmények – mint az elmúlt években kihelyezett korábbi polgármesteri arcképek, a nagyárvízi mentésben és az újjáépítésben közreműködők portréi, valamint a helyi és országos notabilitásokat ábrázoló képek – egykor adományként érkeztek a múzeumba vagy a város megrendelésére készültek. A most átvett különleges és egyedi portrék azonban még sosem díszítették a széképület termeit.
A közgyűjtemény egykori igazgatója, Trogmayer Ottó még a kilencvenes évek közepén jóváhagyta, majd Zombori István 2009-ben folytatta a kezdeményezés megvalósítását, hogy a múzeumi raktárak helyett az eredeti helyükön vagy galériaenteriőrben mutassák be a festményeket. Az évek során így több tucatnyi rangos alkotást kapott meg tartós letétként a város. Az idei évben a múzeum vezetése ezt a törekvést fejezte be a képgaléria teljessé tételével – közölte a restaurátorművész.
A képek a városháza két – Tisza Lajosról és Lechner Lajosról elnevezett – bizottsági termét díszítik, itt láthatják mindennapi munkájuk során a közhivatalnokok, tárgyaláskor a képviselők, különleges alkalmakkor pedig a nagyközönség is. A katonai parancsnokként az árvízi védekezést 1879-ben Szegeden irányító Pulz Lajos portréját Füleki József festette egy metszetről 1892-ben, a város újjáépítésének terveit elkészítő Lechner Lajost pedig Hodina István 1883-ban örökítette meg.
A legérdekesebb képet, a Szeged egykori földmérőjét, főmérnökét és kiváló építészét, Vedres Istvánt ábrázoló portrét korábban Vastagh Sándor János 1832-ben festett munkájának tulajdonították. A restaurálás és a kutatás során azonban kiderült, hogy a Vedres-portré több mint egy évtizeddel korábbi az előzőleg datáltnál, még a mérnök életében, portrészerűen készült. Alkotója sem a Bécsben letelepedett szegedi festő, hanem a hamarosan híressé váló Vastagh művészcsalád egy eddig ismeretlen tagja, az „ősapa”: Vastag János hajósgazda. A festeni szerető, a „festői géneket” továbbadó képíró, id. Vastagh György (1834–1922) édesapja az erdélyi származású szegedi festődinasztia tényleges megalapítója – közölte a szakember.
A festményeket a kulturális örökség napjai alkalmából vasárnap a nagyközönség is láthatja, az érdeklődők ekkor nem csupán a bizottsági termekbe pillanthatnak be, kinyílik előttük a polgármesteri dolgozószoba, az óratorony, és a díszterem ajtaja is.
(MTI)