A 20. századi magyar festészet egyik legjelentősebb alakja, Tóth Menyhért (1904–1980) Kossuth-díjas képzőművész alkotásaiból nyílik kiállítás a pécsi Zsolnay Kulturális Negyedben pénteken.
"A Fényima című tárlat 174 képet és 6 szobrot mutat be a mintegy 15 ezer alkotásból álló Tóth Menyhért-életmű 90 százalékát őrző Kecskeméti Képtár gyűjteményéből" – mondta ifj. Gyergyádesz László művészettörténész, a kiállítás kurátora a Pécsi Galéria kiállítótermében a megnyitót megelőző csütörtöki sajtótájékoztatón.
Hozzátette: a május 15-ig látogatható tárlatra a művész minden fontos korszakából válogattak ismert és kevésbé ismert képeket. A közönség így a híres Afrika, a Parasztok, A disznófejű nagyúr, a Hangversenyterem és a Kereszten című mű mellett megcsodálhatja például Tóth Menyhért főiskolai szénrajzait is, amelyeket a valaha készült legjobb hazai főiskolai rajzokként tartanak nyilván.
"Tóth Menyhért európai szintű zseni és már fiatalon olyan érett művész volt, akiből kevés van, s akit szinte felesleges volt oktatni, mert kész alkotó volt" – méltatta ifj. Gyergyádesz László.
A kurátor különlegesnek nevezte a tárlatot abból a szempontból is, hogy Pécs az első helyszín, ahol a közönség Tóth Menyhért korai "fekete korszakának" képeit késői "fehér korszakának" válogatott remekeivel szembeállítva csodálhatja meg.
Ifj. Gyergyádesz László szerint Tóth Menyhért a nagy magányos művészek közé tartozott. Nem igazodott trendekhez, nem könyökölt, nem díjakért festett, abszolút egyedi életművet hozott létre. "Párhuzamosan haladt az európai trendekkel és sohasem maradt el tőlük, mert nem követte azokat. Többnyire elvonultan élt és alkotott, életműve pedig nem sorolható be irányzatokba. Ha mondjuk Spanyolországban vagy Franciaországban születik, olyan figura lehetne, akit Picasso mellé állíthatnánk" – mondta a kurátor.
Tóth Menyhért különös sorsú művész volt: szegény családban született, és a gyenge testalkatú ifjút több tragédia is érte. Gyermekként egy súlyos betegség következtében egyik szemét maradandó károsodás érte, később pedig – miután kitanulta a szobafestő szakmát és részt vett egy templom kifestésében – lába annyira megfázott, hogy amputálni kellett.
Valójában ennek a tragédiának "köszönhető", hogy Tóth Menyhért a vágyott művészpálya felé fordulhatott. Huszonöt évesen felvételt nyert a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Vaszary János osztályába került. Nehéz körülmények között végezte tanulmányait, olykor napokig koplalt, társai nem egyszer gúnyolták, ám mestere értékelte kitartását, biztatta és mindig mellette állt.
Első önálló kiállítását 1941-ben Budapesten, a Műbarát helyiségében rendezték meg, első gyűjteményes kiállítása pedig Hódmezővásárhelyen volt 1964-ben. Képeinek többségét szűkebb környezete, a falu mindennapjai, a falusi emberek, a vidéki élet eseményei ihlették. Munkásságát 1977-ben érdemes művészi címmel, 1990-ben posztumusz Kossuth-díjjal ismerték el. (MTI)