A sárvári díjazottak írásai – Borsai Szandra versei

„hogy ne lehessen összetörni
azért nincsen porcelándíszem
tányérom, üvegpoharam
nálam minden tűz- és fagyálló
műanyagból van
ezért nincsen szívem se”

 – Borsai Szandra versei

őszi látogatás

tekintetem meztelen válladra hajtom
míg küzdesz hogy elérd a gyógyszered
egy végleg eldugott kórteremben
most egészen másik ősz van
és időjárás is elfelejtett ma lenni
de ez ugyanolyan természetes baleset
hogy itt vagyok inkognitóban
mint a te buta végtagtörésed
látod lett időnk minden másról elcsevegni
mondani okosakat annak terhe nélkül
hogy meg kellene beszélni bármit
két egyszervolt-holnemvolt szeretőnek

igaz mese

a mágus álomszéppé varázsolt:
gésalábam volt és kékruhám.
megcsókolt,
elvitt a tengerpartra.
egyszerre világítótorony lett belőlem
s a mágus később elmondta
-simogatott, becézett közben-
hogy a repülőszőnyegen
rajtakapta a napsugarakat
amint megcsillannak a vállamon,
s míg vegykonyhájában
a csillanást keverte
a parton hagyott
hogy éjjel-nappal láthassam a tengert.
kevélyen kértem aztán
hadd legyen belőlem unikornis
ő pedig megcsinálta a varázslatot.
megöltem minden lovát
de a mágus nem haragudott.
aztán madárként megszöktem tőle.
s ő máig
édesen gyönyörködik a légben
hol egykor röptömet látta.

jövetrend

munkanapokon (hétfőtől péntekig)
hányavetin terítek a kanapéra lepedőt
tanítási napokon
reggelre kigyűröm magam alól

tanév tartama alatt munkanapokon
megértem miért nem érsz ide soha
hetek első munkanapját megelőző napon
bezárkózom, s ha jönnél se engednélek be

szabad és munkaszüneti napokon
lecsukom a szemem és felébredek
hétfőn, szerdán és csütörtökön iskolai előadási napokon
az ablakból lesem, gyűjtöm a vonatfüttyöket

tanítási napokon
visszafütyülök, hátha
munkaszüneti napok kivételével naponta
szeretlek

azt, hogy mégis eljössz, várom
szabadnapok kivételével naponta

S. A. - hoz

te folyton csak felejtesz
én meg mindig emlékezek
a szomorúság mégis ugyanolyan rekkenő

egy váróteremben, ahol a szellőzőrendszeren át
Beethovent keringettek
és nagyvilági nyugalommal figyelmeztették az utasokat
a mindjárt-beszállásra
ahol a fehér falak között elegáns kavicsokként ültünk
a kékszínű asztaloknál
s pezsgőinkben úszott sok búvár-buborék.

képletek

xxx.

határértékem valahol Szibéria
és a piros művirágok között.
bármelyik betűben
a némasághoz konvergál
valami egészen más helyett.

xxx.

mélységem ugyanaz
mint egy hal idegesítően síkos teste
(ha megfogtad is, megfoghatatlan)
ezért szeretsz belém.

xxx.

nem veleszületett ez a kegyetlenség.
hanem mint a szifilisz.
én is úgy kaptam valahonnan.
én is úgy továbbadom valahova.

vak vagy:
csak a szemeimet látod

xxx.

az azután következő letargiában
mindenki más előbb érdekel nálad.
legyél ilyenkor méltó ellenfél:
az alázat teljes ellentéte

xxx.

ahogy a kondenzcsíkok a parkettát
felkarcol egy konstans
alaptalan-bűntudat függvény.

ezért követtem el a bűnöket:
így maradhattam ártatlan

körfolyamatok

xxx.

amikor megjöttél,
a kanapéról a hálószobába költöztem

amikor elmentél,
visszaköltöztem a kanapéra

xxx.

távollétedben átkokkal szórlak teli
majd elmegyek hozzád hogy egyesével
szép sorjában mindet leszedjem

xxx.

kicsalogattál a fotelemből
kivetkőztettél a kapucnimból
kigomboltál a kabátomból

megint tél van. fázom. kérem a kabátom.

hogy ne lehessen összetörni…

hogy ne lehessen összetörni
azért nincsen porcelándíszem
tányérom, üvegpoharam
nálam minden tűz- és fagyálló
műanyagból van
ezért nincsen szívem se
 

Borsai Szandra, József Attila Gimnázium, Monor (Dicséret)