Kéziratok és Új Összkiadás – Látogatás a Liszt Múzeum könyvtárában
Amit ma Liszt Ferenc hagyatékaként ismerhetünk, részben kiállított, részben kutatható a budapesti Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont múzeumi és könyvtári részében.
Kéziratok és Új Összkiadás
Látogatás a Liszt Múzeum könyvtárában
A gyűjteményt a zeneszerző ajándékozta az általa alapított Zeneakadémiának, Carolyne von Sayn-Wittgenstein hercegné közreműködésével. Ehhez fogható, Liszt által hátrahagyott jelentős anyag ezen kívül még Weimarban található. Egyes tárgyai, például zongorája a Nemzeti Múzeumhoz kerültek. A róla készült portrék, festmények közül a még életében készültek állandó kiállításon láthatók, a későbbieket raktárban őrzik - tudtuk meg Gulyásné Somogyi Klárától, a kutatókönyvtár vezetőjétől.A Liszt-hagyaték katalógusa 1993-ban készült el, a hagyományos mutatókkal, tanulmányokkal, kézirat-listával. Akkor 76-ig számozták, azóta 85-re gyarapodott az autográfok száma. A régi mikrofilmes rögzítés mellett ma már digitálisan is hozzáférhetők a kutatók számára.
A kéziratokat páncélszekrényben őrzik, restaurált állapotban, savmentes, külön e célra készített borítékokban. Megtekinthettünk néhányat a kategóriák szerint külön tékában elhelyezett ritkaságokból. Így a „Nyomtatott művek Liszt bejegyzésével” egyikét, a Missa pro organo kottáját, melyet a zeneszerző tanártársának, Gobbi Henriknek ajándékozott 1880 januári keltezéssel. A zeneművet egyébként Carolyne von Sayn-Wittgensteinnek ajánlotta a szerző, amint az előzéklapon nyomtatva olvasható. Eredeti Liszt-kézirat a Requiem egy férfikari tétele, valamint néhány dal zongoraátirata Schubert Winterreise-ciklusából. Találkozhattunk egy éppen hiányzó darabbal is: a Via Crucis ugyan jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetében látható Liszt és a társművészetek című kiállításon van, de másolatban megtekinthető az eredeti helyén. A kézirat védelmében cérnakesztyűt kell használnia annak, aki a restaurált anyagot kézbe szeretné fogni. Érdekesség a pecsétviasszal odaerősített kottacsík, ami változtatás eredménye, alatta az eredeti kottaírás. Ez a javítási eljárás megnehezíti, hogy olvasható legyen az ily módon letakart első elgondolás, hiszen a pecsétet nem lehet feltörni, sérülne vele a kézirat.
A kéziratok egy külön típusa, az ún. Albumlapok, zenetörténeti érdekességgel szolgálnak: egy-egy mű első dallamai, leírt változatai a néhány kottasoros feljegyzések. A kor szokása szerint a zeneszerzők ajándékoztak ilyet rajongóiknak, s a zenetörténészek ezek ismeretében módosíthatják egy-egy mű keletkezéstörténetét. A legkülönbözőbb helyeken bukkanhatnak rá, így legutóbb egy amerikai könyvtár gyűjteményében sikerült felfedezni egyet és megvásárolni a kiadási jogát. Forgalomban vannak ugyanakkor hamisítványok is, így a Liszt-évre Magyarországra érkezett egy ausztrál gyűjtő, aki bemutatott egy tulajdonában lévő Liszt-levelet, melyről kiderült, hogy nem igazi; tulajdonosa antikváriumban vásárolta jóhiszeműen. Liszt kézírását kérésre megvizsgálják a múzeumi szakértők és grafológusok, megállapítván, valódi-e.
Kaczmarczyk Adrienne, az Új Liszt-Összkiadás főszerkesztője elmondta, hogy a nyolcvanas évektől a filológiai alapú kutatásokra irányult a figyelem, s a filológia hangsúlyosabb jelenléte nemzetközi szinten is megfigyelhető. Számbaveszik a töredékeket, az első kiadásokat, a nyomtatott kottában található Liszt-javításokat vagy előadási utasításokat, amelyek az egyéb kiadásokból kimaradtak. Az előadóművészetben ugyancsak hangsúlyossá vált az ún. Urtext ismerete. Az új kritikai kiadások pontos forrásmegjelölést alkalmaznak, és fontos az ősszöveg ismerete az olyan szerzőknél is, mint Bach vagy Mozart.
A jelentősnek tartott zeneszerzők összkiadásait a XIX. század közepétől kezdték megjelentetni. Liszt összes műveinek kiadására elsőként a művész tisztelője és mecénása, Károly Sándor nagyherceg által létrehozott alapítvány vállalkozott. Működése során 1936-ig 33 kötetet sikerült megjelentetnie, vagyis az életmű mintegy harmadát, munkálataiban részt vett Bartók Béla is. Az új összkiadás 1970-ben indult meg Gárdonyi Zoltán és Szelényi István vezetésével, majd Mező Imre és Sulyok Imre vette át a munka irányítását. Jelenleg Kaczmarczyk Adrienne az 50. kötetnél tartó sorozat főszerkesztője.
Az első kiadások kutatását megkönnyíti a Hofmeister kiadó anno havonta megjelentetett kiadói listája, a bécsi Osztrák Nemzeti Könyvtár honlapján pedig rá lehet keresni a Rózsavölgyi vagy Táborszky zenei kiadókra, mint egykor a német nyelvterülethez sorolhatókra. Szendy Árpád, Liszt tanítvány, későbbi zeneakadémiai zongoratanár hagyatékából is kerültek elő Liszt kéziratos megjegyzéseit őrző kották.
Felhasználják még a kutatás során más zeneszerzők műveinek Liszt általi közreadásait, melyekből következtetni lehet előadásmódjára és zenei felfogására. Az átiratok között szintén sok érdekességet találhatunk, így Schubert Wanderer-fantáziájának Liszt elkészítette a zenekari változatát, majd ebből transzponálta újra zongorára, ami természetesen különbözik az eredeti zongoradarabtól. Chopin szonátáin is módosított saját felfogásában, de ezek a változtatások csak kéziratban tanulmányozhatók, kiadásra nem kerültek.
Nemzetközi viszonylatban többek közöttaz angol Liszt Társaság jelenteti meg a zeneszerző műveit Liszt Society Publications címmel, amely a 12. kötetnél tart. Főként töredékben maradt, és újabb kutatások során fellelt anyagok kiadására szakosodtak Leslie Howard vezetésével. Bár munkájuk fontos, sokszor nem találunk bennük pontos forrásmegjelölést. A magyar Liszt-összkiadás kötetei világszerte elismertek, s talán nem meglepő, hogy nemcsak Európából és Amerikából, hanem már Kínából is érkezik jelentős megrendelés, ahol a zenekultúra éppúgy fejlődik, mint a gazdaság.
Csanda Mária
