Kossuthkifli Jókai-kabátban

Bazsányi Sándor és Király Levente Fehér Béla új regényéről beszélgetett a Nemzetközi Könyfesztiválon.

Kossuthkifli Jókai-kabátban

Fehér Béla új kötete, a Kossuthkifli kapcsán Bazsányi Sándor elsőként a nyelvi rétegek kérdését feszegette, hiszen valóban bravúrosan oldotta meg a szerző: hol humoros, hol készakarva „mesterkélt” a mű nyelvezete. Kifejezett műgonddal összeállított, „csinált nyelv” – jellemezte Bazsányi –, melyben különböző nyelvhasználati formulák szövik át egymást: német, szlovák, francia kifejezések, monarchiabeli ízek, mivel a regény 1848-ban játszódik.

Elepi Kőszál felkéri a híres pozsonyi cukrászt, Vödric Demetert, hogy születésnapjára küldjön neki Kossuthkiflit, amelynek jó híre már hozzájuk, Debrecenbe is elért. A cukrász közben rájön, hogy Swappach tanácsos fia, Amadé gróf a lánya szeretője, emiatt kitagadja a lányt. Amadé vállalja, hogy leszállítja a süteményt Debrecenbe, és vele tart Vödric lánya is, valamint Karola grófnő. Ezt az illusztris társaságot veszi üldözőbe a cukrász, aki időközben ráeszmélt, mekkora hibát követett el.

A regényben, amelynek hátterében komoly szerzői kutatómunka áll, már a szereplők neve is humoros, sokatmondó. A történet egyfajta görbe tükör segítségével mutatja be a tizenkilencedik századi Magyarország jellegzetes képét, nem kevés áthallással a mai magyar helyzetről.

Király Levente úgy vélte, hogy a regény felfogható Jókai regényeinek finom paródiájaként. Bazsányi szerint a Kossuthkifli igazán jól imitálja a tizenkilencedik század cikornyás, protokoll-formulákkal telitűzdelt nyelvezetét, de tovább fokozza azt: bájos, humoros fordulatokkal tupírozza fel. Véleménye szerint még Darvasi László Virágzabálók című nagyregényének is lehet egy jóindulatú, kedves paródiája, sőt, Darvasin keresztül nyúl vissza a Jókai-regények hangulatához.

Ezt követően azokra a kritikákra terelődött a szó, amelyek szerint a regény szereplői nem eléggé kidolgozottak, sőt, sematikusak. Bazsányi rámutatott, hogy ez a mű valóban nem freudi vagy dosztojevszkiji mélylélektani regény, hanem  „mechanikus” utazóregény, amely részben valóban papírmasé figurákat szerepeltet, akik mellesleg nem is mind emberek. A mágikus realizmus elemeiben is bővelkedik: hol állatok, hol holt lelkek, hol mesebeli lények kelnek életre a könyv lapjain. A kritikus felhívta a figyelmet arra is, hogy a Jókai-féle antropológia alapvetően kétféle embertípusra épít, ahogy azt a romantika korából ismerjük: a jó és a rossz karakterek vívják örök csatájukat.

Erre is rájátszik a regény, és még ki is csavarja a dolgot: a hazafias, érzelmes, „mindent bele” romantikus attitűdöt figurázza ki egy-egy szereplőjén keresztül. Király Levente ezzel kapcsolatban vetette fel a kérdést: vajon mennyire hazafias egyáltalán ez a regény? Mit kezd a ’48-as mítosszal? Bazsányi Sándor szerint színes, tiritarka lepedőhöz hasonlít a történet felszíne, olyan, akár egy filmforgatás, de a mélyben igen komoly kérdések húzódnak meg magyarságunkat, történelmi múltunkat illetően. Mindemellett remek „hasregény” is, hiszen olyan, régies gasztronómiai utazásra hívja az olvasót, hogy az szinte megéhezik tőle. A könyv olvasása közben kedve támadt volna kipakolni a hűtőt – tette hozzá Király humorosan.

A beszélgetés vége felé megérkezett a terembe Fehér Béla is, és a közönség, illetve a moderátor kérésére felolvasott egy részletet a regényből.

Csepcsányi Éva

Lead-fotó: www.nosalty.hu