A megosztó Quisling-mű



A Bolgár Kulturális Intézet vendége volt a norvég írónő, Cecilie Loveid, aki a hazájában nagy port felkavart drámájáról beszélgetett vendéglátóival: Antall Istvánnal, Kovács Katáng Ferenccel és Szondi Györggyel.

A megosztó Quisling-mű

Szondi György, a kötetet megjelentető Napkút Kiadó vezetője bemutatta a Bolgár Kulturális Intézet igazgatóját, Pejkov Plament, és a meghívott írónőt, aki egyben a XIX. Budapesti Könyvfesztivál vendége volt, és a rendezvény központi helyszínén dedikált is.

Antall István, a Magyar Rádió szerkesztője friss élményekkel vetette bele magát a beszélgetésbe, mert – mint említette – előző éjjel olvasta el Cecilie Loveid Maria Quisling című könyvét. Elmondta, mennyire szívügye az északi irodalom, illetve hogy szerinte egyre jobban megerősödtek a magyar–norvég irodalmi kapcsolatok. Az írónő magyarul most megjelent drámájával kapcsolatban kiemelte, hogy ilyen dramaturgiával még nem találkozott: hihetetlenül „pörgős” és eseménydús szöveggel van dolgunk, melyben klipszerűen váltják egymást a színpadi jelenetek. Cecilie Loveid drámája egyébként négyrészes, harmincöt jelenetből álló, szürrealisztikus darab, mely az érzelmek felől közelít a történelmi traumákhoz. A finneket és a norvégokat különösen foglalkoztatja a történelmi konfliktusok feldolgozása; a fasizmus a mai napig a kibeszéletlen, felkavaró múlt része. Antall István észrevétele szerint ezt a művet különösen izgalmas lenne magyar színpadon bemutatni, egy „kis életet” vinni a sodró dramaturgia által a lassú magyar színházakba. Egyébként a beszélgetés folyamán a norvég írónő többször is elmondta: ittlétének egyik célja, hogy magyar színházi bemutató szülessen a művéből.

A kötet és a színdarab hátterének e bemutatása után Cecilie Loveid tolmács segítségével válaszolt a feltett kérdésekre. Kovács Katáng Ferenc, a mű fordítója volt az írónő „jobb keze”, aki a magyar hallgatóság számára egyéb tudnivalókkal egészítette ki Cecilie Loveid szavait.

Antall Istvánt az érdekelte, miért ezt a filozofikus és szürrealisztikus hangot választotta darabjához a szerző.  Az írónő elmesélte, hogy a dráma a norvég Nemzeti Színház kérésére íródott 1994-ben. Mivel nagy színpadra írta, a mű terjedelmesebb szöveggel készült, a színház igényei szerint. Megírása előtt őt magát nagyon foglalkoztatta a norvég háború és különösen annak morálisan elítélhető szereplői. A II. világháború sokáig abszolút tabutéma volt Norvégiában. A két főszereplő, Maria és Vidkun Quisling viharos kapcsolatát mutatja be a könyv egy szerelmi háromszögön keresztül. Maga Vidkun Quisling a norvég fasiszta párt első embere volt, Hitler helytartója. Nagyon elszánt, hatalomra szomjas ember, aki Hitlert ugródeszkának használta karrierje kiépítésében, és arra törekedett, hogy egyszer ő vegye át az egész világ feletti uralmat. A színdarab vegyes fogadtatásban részesült: igencsak felkavarta az állóvizet a norvég kultúrában és a közvéleményben, de legfőképpen a személyes érzelmek terén. Élnek még jó néhányan, akik személyesen ismerték a Quisling családot, és nehezen tudnak lelkiismeretükkel elszámolni. Sokan úgy gondolták, hogy korai volt a darab megírása, hiszen jó néhány embernek a szüleit, nagyszüleit Quisling végeztette ki. A helyzet paradox, mert Quislinget pozitív hősként is számon tartják, aki Oroszországban részt vett a Vöröskereszt segélycsomag-osztó tevékenységében, és segítette a Sztálin által kizsigerelt rebellis orosz pórnépet. Ma is vitatott és központi kérdés Norvégiában, hogy helyes volt-e Quisling kivégzése. A súlyos téma ellenére a szerző az iróniát sem kerüli a darabban, és kitekint Quisling gyermekkorára is – ezekben a színekben a diktátor kisfiúként jelenik meg, rövidnadrágban.

A dráma nemzetközi fogadtatására is kíváncsiak voltak a vendéglátók. Cecilie Loveid elmondta, hogy Norvégián kívül eddig csak Amerikában játszották a darabot, de már sok nyelvre lefordították. Az írónő azt sem titkolta, hogy igencsak megosztotta a közvéleményt. Noha Norvégiában nagyot alakítottak a színészek a két Quisling bőrében, a témát akkor is roppant kényesnek találta a kritika. Az idősekben fájdalmas emlékeket ébreszt, a fiatalok körében pedig nem annyira ismert: nem tudják átérezni sem a groteszk oldalát, sem a komolyságát.

Az író-olvasó találkozó végén Cecilie Loveidet költőként is megismerhette a közönség: Cserna Csaba előadásában néhány versét hallhattuk a Napkút Kiadónál korábban megjelentetett verseskötetből. Az író-költőnő norvég nyelvű felolvasása még színesebbé tette a programot.

Grecz Andrea