Wellness-megváltás és nagy, fehér felület
HELYSZÍNI
2012. július 30-án Zentán, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet oszlopcsarnokában mutatták be Tóbiás Krisztián Túliratok című kötetét, mely a zEtna Kiadó gondozásában jelent meg az idei Könyvhétre. Több évszázad költeményeit írja át benne saját szövegekké a szerző.
Wellness-megváltás és nagy, fehér felület
Az esten Beszédes István, József Attila-díjas költő, szerkesztő, a zEtna elnöke, Szögi Csaba költő, szerkesztő, a kötet egyik ,,áldozata” és Lázár Tibor képzőművész, az illusztrációk készítője beszélgettek. Beszédes rövid áttekintésében megállapította, hogy kiadványaik szinte mind kapcsolatokról szólnak. Például Bozsik Péter A pálinka dicsérete és más történetek című kötete, vagy a Túliratok, mely a költő és más költők közötti párhuzamokat szólaltatja meg.
Beszédes István, Szögi Csaba és Tóbiás Krisztián
Az első ciklus a Miatyánk imádság parafrázisát tartalmazza, olyan, korunkat tükröző fogalmakkal, mint „wellness-megváltás”, az emberiség ,,kreátor helyetti kreatúra” volta, de feltűnik benne a médiakampány vagy a ,,hogyan tovább” kérdésfelvetése is. Spontán szavalókórus tette érzékletesebbé a verses párbeszédet az eredeti mű és a Tóbiás-túlirat között. Leginkább Szöginek és a kötet szerzőjének tolmácsolásában.
A második ciklus a „klasszikus költők” költeményeinek túlírásaiból állt össze. Ennek az alkotásmódnak az a titka – tudtuk meg a költőtől –, hogy alapvetően nem szeret sem olvasni, sem írni. A megidézett költőkkel pedig komoly szellemi kapcsolatot ápol. Mint például Csokonai Vitéz Mihállyal (A poétákban lakó istenség című vers parafrázisát olvasták fel), vagy József Attilával, akinek Sárga füvek című költeménye adta a kötet ötletét.
A kötetben végül, a harmadik ciklusban a bánáti táj és a kortársak kerülnek előtérbe. Ennek egyik oka, hogy bár Tóbiás Krisztián ma Magyarországon él, de amikor ír, akkor Csóka lebeg a szeme előtt. A kezdetekhez szintén csókai illetőségű ,,mesterei”, Fehér Kálmán és Cs. Simon István fűzik. Ők minden bokorról tudtak anekdotázni, azon a bánáti tájon, amely, mint Krisztián fogalmaz, mitológiai hangulatú. Ennek illusztrálására Fehér Kálmán Csörgő (,,…rázzátok, amíg bele nem kékül a kezetek…”) és Cs. Simon Csókai utca (,, …tudod, hogy bezárkózik, ha elmégy és már meghalni sem jön haza…”) című költeményeinek átlényegítéseit hallhattuk.
Megtudhattuk még, hogy a szerző, mikor Kanadáig szökött a katonai szolgálat elől, többek között Verebes Ernő kötetét vitte magával. Az esten ő is jelen volt, a Csigaház című verset tolmácsolta együtt a két költő. Bozsik Péterrel a Veszprémbe költözés után, az Ex-Symposion-beli munka során került közelebbi viszonyba. Ez a megismerkedés segítette később eligazodni a hatások és stílusok között. Tőle a Példázat (,,…Én, ha láttam is, már nem emlékszem rájuk. Elfogyott körülöttük a tér…”) című költemény hangzott el Tóbiás-túliratban. Generációjának képviselőivel, Szabó Palócz Attilával, Sándor Zoltánnal és Orcsik Rolanddal pedig éppen olyan szórakoztató együtt verselni, mint sörözni vagy teázni.
A kiállított illusztráció
A kötet illusztrációinak alkotójával, Lázár Tiborral az esten ismerkedtek meg személyesen. A beszélgetések közben kivetítőn láthatók voltak ezek a képzőművészeti munkák, melyek nem kifejezetten a versekhez készültek, Beszédes mégis szerencsésnek értékelte a Tóbiás-versekkel való véletlen találkozásukat. Kiderült, a műfaji eltérés ellenére több közös is van a két alkotóban. Beszédes István úgy fogalmazott, mindkettő önmagát festi. Jó értelembe vett, szubjektív önarcképeket a nagy, fehér felületre, elfedni azt, önmaguk ,,kitakarása” érdekében.
Lennert Tímea
