HELYSZÍNI

A jelenkori festészetet megint a figuratív témák foglalkoztatják, nem próbál semmiféle korjelenséget meglovagolni, ahogy azt a korábbi generációk tették. A pályakezdő képzőművészek „úgy festenek, mintha korábban soha senki nem festett volna” – derül ki a kolozsvári Quadro Galéria A mező tetején elnevezésű tárlatán.

Festmények A mező tetején

Hét fiatal kolozsvári festőművész munkáival ismerkedhettünk meg a kolozsvári Quadro Galéria A mező tetején című tárlatán, amelynek előzménye egy februári, a Szeret menti Vârfu Câmpului-ban megrendezett alkotótábor. A Ion Andreescu Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem mesteri és doktori szakos hallgatói: Teodora Axente, Radu Băieş, Belényi Szabolcs István, Gabriel Bica, Laura Praţa, Székely-Király Bogdan Ioan, Todor Tamás és tanáruk, Kudor Duka István festőművész irányításával alkottak egy héten keresztül a festői szépségű kis településen, így született meg a jelen tárlat anyaga.
Székely Sebestyén Györgytől, a galéria igazgatójától megtudtuk: az alkotótáborral tulajdonképpen problematizálni szerették volna, hogy mit jelent ma a festészet. Kihívás volt úgy megrendezni, hogy ne feleljen meg a hagyományos alkotótábor fogalmának. Többek között ezért is nem szervezték nyáron, amikor az emberek vakációznak, hanem februárban kerítettek sort rá, amikor másfél méteres hó és mínusz tizenhat fok fogadta a képzőművészeket. A téli időszak Székely szerint alkalmasabb a meditálásra, útkeresésre.  Nem az volt a cél – ahogy általában az ilyen táborokban –, hogy híres művészeket hívjanak meg, hanem nagyjából még nem közismert alkotókat, akik, mondhatni, ugyanahhoz a körhöz, a nemzetközi hírnévnek örvendő kolozsvári iskolához tartoznak. A pályakezdő festők munkáinak fontos, közös jellemzője a figuratív témák használata, ami a galériaigazgató szerint egyre divatosabbá válik a jelenkori képzőművészetben. Úgy látja, hogy most olyan fiatal generációval van dolga a szakmának, amely már egy nemzetközi hírnévre szert tett művészkorosztály után érkezik, és amely nem a posztszocialista tematikát lovagolja meg. A festészet eddigi tendenciái ugyanis ilyen értelemben kicsit hasonlítanak a román filmes újhullámhoz. Most ezzel ellentétben mindenféle aktuális témától, korjelenségtől felszabadított festészetet láthatunk. Szándékosan olyan művészeket hívtak meg táborba, akik más-más módon, metafizikusan, expresszionista vagy éppen egzisztencialista stílusban közelítik meg a figuratív témákat.
 „Ezek az emberek úgy festenek, mintha korábban eddig soha senki nem festett volna; persze jól tudják, hogy régebben is létezett nagyon jó festészet” – hangsúlyozta a galériaigazgató.
A kiállítás anyagát bemutató kiadványban ennek kapcsán ekképp fogalmaz: „A mezőnek nincs teteje, s ez azt sugallja, hogy a művészet mezején a feltörekvés, a fejlődés nem külsőleg kell megtörténjen,  és nem függőleges irányú, hanem bennünk zajlik, és ennek megfelelően értékrend is, amelyhez mérten valamiből »csúcs« lesz. Nem egy külső kánonnak, hanem belső mértéknek kell megfelelnie”. A mező tetején elnevezés ugyanakkor korunkra, a művészeti világ aktuális problémáira is reflektál. A modernitás után egy olyan világban próbáljuk jól érezni magunkat, amelyben nem a művészeti fejlődés avantgárd gőgje vezet bennünket, de a „nincs új a nap alatt” pesszimista közérzetét sem hagyjuk eluralkodni fölöttünk. Egy olyan mezőn próbálunk frissek és boldogak lenni, amely ugyan eddig is létezett, de amelyet folyamatosan újként fedezhetünk fel.
Korai még e művészek univerzumáról beszélni, ám a munkákban felismerhetők személyiségük, adottságuk sajátságos jegyei.  Így a közelítés kettőssége érzékelhető Teodora Axente munkáin, aki megrendezi a jeleneteket, furcsa módon díszíti fel, álcázza alakjait, ennek köszönhetően azok többet sugallnak, mint amit valójában ábrázolnak. Ezek a festmények szándékosan a mesterkéltség érzetét tükrözik.  Az arcok közvetlen és éles megfigyelésről árulkodnak.
Radu Băieş kollázsszerűen építkezik, merítve az angol pop-art eszközeiből. A felületek kezelésének sokszínűsége, a szoborjellegű forma és a mindezt magába foglaló tér arra utal, hogy az alkotó a festészet nyelvezetének, lehetőségeinek keresésével foglalkozik.
Naiv romantikussággal választ magának rég lecsengett, közhelyesnek is mondható témákat Gabriel Bica. Motívumai közvetlenek, evidensen szépek. A keresetlenség, az őszinteség újító jelleggel hat festészetében.

Kudor Duka István képei mentesek bármiféle tematikai, ideológiai fuvallattól, stilisztikai áthallástól. A kép lerontása, megöregítése a művészet értékei melletti kiállását jelzi.
 Laura Praţa a mozi világából ihletődik. A híres filmekből válogatott kockái nemcsak némák, hanem dinamizmusukat is elveszítik. A festett kép beszíneződik, akárcsak az álmok képzeletünkben.  Székely-Király Bogdan Ioan melankolikus, áhítatos-félénk szépségeket fest, amelyek túllépnek Chuck Close fotórealizmusán, a modellek fizikai-lelki bájait a természet apró hibái teszik hitelessé. A festményei a festészet saját szépségéhez közelítenek azzal, hogy a megjelenített motívum szépségétől el tudnak távolodni.

Todor Tamás szörnyei barátságosak, merész térbeli expresszivitásukban is mély képek. A fiatal művész a szennyes vizet is színekben ragyogtatja, ezek a festészetileg átélt „borzalmak” festéket és pasztát, fényeket és árnyékokat, a vászon felületét igénylik.
A kiállítás egyedi alkotásait és sikerét látva Székely Sebestyén György fontosnak tartja a továbbiakban programszerűen foglalkozni a kortárs képzőművészekkel, ami eddig sem állt ugyan távol a galériától, de ilyen jellegű kiállítást első alkalommal szerveztek.
A galéria terveire kitérve elmondta: a tábort jövőre is meg szeretnék szervezni, ami pedig a közeljövő fontosabb rendezvényeit illeti, novemberben részt vesznek a budapesti Art Marketen Kudor Duka István, Radu Băieş és Todor Tamás munkáival.
A tárlat október 12-ig tekinthető meg hétfőtől péntekig 11 és 14, valamint 15 és 19 óra között.
                                        

Varga Melinda