„Túlélsz, pöcök”? – Fűzfa Balázs irodalom_09 című tankönyvéről
2011 őszére összeállt Fűzfa Balázs kivitelben és tartalmilag is rendhagyó irodalomtankönyv-sorozata. A legújabb kötetet értékeltük.
„Túlélsz, pöcök”?
– Fűzfa Balázs irodalom_09 című tankönyvéről
„Nyugodtan mondhatnánk, hogy az irodalomtanítást a fejéről a talpára kellene állítani, […] a mából kellene visszafelé haladni az irodalomtörténetben.” – olvasható egy Fűzfa Balázzsal készített 2009-es interjúban. Körülbelül akkor tartott sorozatának felénél, hiszen 2007 óta az általa megfogalmazott módon a 12.-eseknek szóló tankönyvtől haladt az alsóbb évfolyamok számára íródók felé, azaz az egyes darabok valóban irodalomtörténetileg fordított sorrendben készültek el. Így az utolsó, a 9. évfolyamnak szánt rész 2011 szeptemberében került a boltokba. Az egyedi formájú, tipográfiájú, szerkesztési elvű tankönyv – az eddigiekhez hasonlóan – kitűnik az irodalomkönyvek közül. Már a borítón együtt látható a kőtábla (a nyomdatechnika kezdeti eszköze), a kézzel írott kódex és az e-könyv, valamint az érintőképernyős telefon. A fedőlap képes üzenete: az irodalomórákon a nézőpontváltás az egyik legfontosabb dolog.
A tankönyv 0. fejezete („Gondoltam fenét!”) kiemelkedően fontos, mivel a diákok ekkor szembesülnek azzal az éles váltással, hogy a középiskolában már egy vizsgára, az érettségire készülnek. Emellett a tanár egyik lényeges feladata, hogy közösséget formáljon a diákokból, feltérképezze az előzetes tudásukat, együtt alakítsák ki a közös jelrendszerüket. Nem véletlen, hogy itt szerepel a Jelek, jelrendszerek téma, hisz Fűzfa ezt az alfejezetet tartja a legfontosabbnak tankönyvében. A nyitóvers Török László Dafti bobita@bobita.hu című alkotása, amelyben a kortárs költő a fiatalok mindennapi tevékenységeit mutatja be Weöres Sándor klasszikussá vált alakjának segítségével, ezáltal kötve össze a múlt és jelen irodalmát. A képekkel gazdagon illusztrált fejezetben a szerző a nem kifejezetten humán érdeklődésű diákok figyelmét is fel szeretné kelteni az esztétikum és a humor témáival. A nyelvhasználat átalakíthatóságára egy meseremixet, a Babi néni strandra megy címűt ajánlja a szerző, amely egy magyar népmese, A kőleves modern verziója. A remix mellé került Parti Nagy Lajos Az angyal habja című szövegének újrakeverése. Ezzel a két szövegtípussal kívánja érzékeltetni, hogy a diáknyelv és a modern magyar költészet eszközrendszere nem is áll oly távol egymástól. A nyelvi humorra, szóviccekre mindenképp fogékony tanulók fantáziáját Balázs Géza Truttyolt ratylija (ősi magyar étele) is megmozgathatja.
A NAGY VERS – „kis” vers oppozíciójának érzékeltetésére a Nagy Versmondást és korunk digitális eszközeinek termékeit állítja párhuzamba a tankönyv írója, ahogy a következő részben a reklám és a képvers közötti hasonlóságot részletezi, és bebizonyítja: a mindennapokban is megtalálható a líraiság. Akár egy autóreklámban is. Az ezt követő részekben a térben, időben mozgó hősök kapnak kiemelt figyelmet, úgymint Harry Potter, vagy az Alkonyat szereplői. A varázslótanonc története már az általános iskolás gyerekek figyelmét is felkelti, éppúgy aktuális ezért a 9. évfolyamon is. És, ha már Harry Potter, akkor a vámpírromantikával foglalkozó, lányok kedvence sem maradhat ki. Sikerként könyvelhetjük el, ha ezeket az óriási terjedelmű könyveket lelkesen forgatják a diákok.
A Frissítés_0.1, 0.2, 0.3 altémákat fogadhatják legnagyobb elismeréssel a magyartanárok, mivel ilyen jellegű műfaji, verstani és stílustörténeti összefoglalóval még nem igazán találkozhattak tankönyvekben.
A tankönyv ezek után a szóbeli érettséginek megfelelő témakörökből épül fel (Életművek, Portrék, Látásmódok, A kortárs magyar irodalomból, Világirodalom, Színház- és drámatörténet, Az irodalom határterületei, Regionális kultúra), az alinearitást helyezve előtérbe. Az irodalom_09 erőssége, – és ez igaz az egész tankönyvcsaládra is – hogy véleményalkotást és alkotótevékenységet kíván a diákoktól. Ez (lenne) a lényege a szóbeli érettséginek is, ahol egy szöveg alapján kell a tanulóknak tanúbizonyságot tenniük kritikai gondolkodásukról.
Az Irodalom a kezdetektől az 1700-as évekig című I. részben kissé megbomlik az eddig megszokott Fűzfa-féle koncepció, hisz egyszerre találkozhatunk a magyar és a világirodalomból származó részletekkel. Az antikvitás korszak-meghatározó eseményével, az Olimpiával érzékelteti a szerző az időkön átívelő, közösségformáló tevékenység fontosságát. Dante Isteni színjátéka és Petrarca Magamban lassan gondolkodva járom című alkotása az út-életút téma kapcsán kerülnek egymás mellé. Az ómagyar kori nyelvemlék, a Halotti beszéd kronológiailag is pontosan elhelyezett említése ad alkalmat a Márai, Kosztolányi-féle párhuzamra, előkészítve az intertextualitás fogalmának magyarázatát. Az irodalom és a zene kapcsolatát Tinódi Lantos Sebestyén bemutatása, a históriás ének fogalma implikálja, majd mindehhez társul a trubadúrlíra jeles képviselője, Walther von der Vogelweide elmaradhatatlan költeménye, az Ó jaj, hogy eltűnt minden.
A reneszánsz témán belül Janus Pannonius költeményének köszönhető a „Google és MaGoogle” fiához hasonló „EdDIG ITÁLIA” szókapcsolat, mint a Fűzfa-féle nyelvi játék újabb gyöngyszeme. Az irodalomtörténeti kronológiát a barokk korstílus (Pázmánnyal és Mikessel) zárja. A Ráadás részben Tömörkény István Csata a katonával című novellája szerepel, a szerző szerint azért, mert „szimbolikusan »összefoglalja« a tankönyvben eddig szereplő anyagot”.
A II. részben a szóbeli érettséginek megfelelően követik egymást a témák, így elsőként a Világirodalom kategórián belül a Bibliával foglalkozik a tankönyv írója. Bár a tanári útmutatóban felhívja a figyelmet arra, hogy az anyag szabadon bővíthető, ez a rész mindenképpen szűkre szabottnak nevezhető. A teremtéstörténet, A tékozló fiú és az Utolsó vacsora bemutatásával még nem kap teljes képet a diák a Biblia felépítéséről, a prófétákról (például Jónásról sem, ami elengedhetetlen a 12.-es tananyagnál), evangélistákról, apostolokról, apokrif iratokról. A fejezet erőssége viszont a vizualitás és a költészet összekapcsolása. A Ferenczi Károly festményéről készült Móra Regina-féle vers nagyon találó, hasonló megoldást fedezhetünk fel a Látásmódoknál Csontváry festménye és Garaczi írása között.
Az antikvitás rész görög irodalmánál Gaia szobrát nem tudja mihez kötni a tanuló, mivel az istenek születéséről, a trójai mondakörről nem esik szó a tankönyvben. A homéroszi művekhez kapcsolódó feladatok viszont érdekesek és ötletesek (például: írják meg hexameterben az Odüsszeia folytatását). A görög dráma is helyet kap ebben a fejezetben – eléggé redundáns módon, hisz a Színház és dráma részben ugyanúgy megjelenik.
A középkori fejezetnél ismét feltűnik Dante neve, majd a csavargó Villon, Shakespeare-től egy kis Hamlet (aminek szintén nem itt lenne a helye), és végül Boccaccio Kilencedik novellája szerepel ráadásként, ami előkészíti a 11.-es tankönyvben újfent felbukkanó madár-motívumot.
A Portrékban, Balassi költészeténél merész párhuzamot von a tankönyv szerzője Lackfi János Plaza Balassi című versével. Hiszen úgy véli, hogy majdnem „mindegy, hogy egy végvárban vagy egy plázában csücsülünk délutánonként, költői szempontból az a kérdés, hogy a megszólaló ember – a dalnok, a költő – képes-e hitelesen megragadni az »ücsörgők« lelkében zajló folyamatokat;[…].” A merész és ötletes megközelítés mellett itt kerül előtérbe az írásbeli érettségi egyik feladattípusa. A szerző egy Janus Pannonius- és egy Balassi-vers kapcsán megfogalmazott feladattal ad mintát az összehasonlító verselemzésekre. Zárszóként – stílusosan – egy akrosztichonos Kovács András Ferenc verset kapnak.
Mint azt a tankönyv korábbi részeiben és a róluk született recenziókban láthattuk, a szerző által írt irodalomkönyvekben állandó helye van a kortárs alkotóknak. Ezen felül egy külön fejezetben 6 órát szán a Kortárs irodalom kapcsán az irodalmi modellre és szerepekre. Az Apáczai Csere János, Áprily Lajos és Páskándi Géza közötti összefüggések mellett feltárja Lázáry René Sándor és Kovács András Ferenc azonos voltát, valamint az ökotudatos létkérdéseket feszegető Mezei Péter-verset (Ki viszi le a szemetet?) és Nagy László értékmentő költeményét (Ki viszi át a Szerelmet) állítja párhuzamba. Ráadásként pedig Varró Dániel Változatok egy gyerekdalra című ciklusát vizsgálja.
Az érzékletes képi világgal (színház, film, 54 ezres bankjegy) dolgozó Színház és dráma fejezetben a műnem alapfogalmai megjelennek ugyan, de a teljesség igénye nélkül. A madár-motívumhoz kapcsolódóan a Szegedi Kortárs Balett Hattyúk tava című előadásának képei zárják ezt a részt. Az Antigoné, a Romeo és Júlia, valamint a Tartuffe tanítási sorrendjét pedig teljesen a szaktanárra bízza a könyv. Figurájuk viszont Fűzfa Balázs értelmezésében átlényegül, a szerző a következőképpen fogalmaz: „Meggyőződésem szerint nincs más út az irodalomtanítás, a magyartanárok számára a jövőben, mint a radikális bátorság. Igen, olyan bátornak kell lenni a katedrán, mint az Antigonét, a Romeo és Júliát vagy a Tartuffe-öt adaptáló színészek és rendezők voltak és lesznek a jövőben is.”
A szerző, mint eddig minden kötethez, készített tanári útmutatót is, amelyben 111 órára lebontva megtalálható a szerinte ideális (néhol túlságosan is az) tananyagelosztás. Fontos, hogy mielőtt elkezdjük használni a tankönyvcsaládot, tájékozódjunk egyedi felépítésükről, ismerjük meg a szerzőnek a tanításról, tananyagról alkotott nézeteit.
A Fűzfa Balázs-féle koncepció különleges a tankönyvek között. Merész, sokoldalú, kérdésekkel, feladatokkal teli, inkább a diákhoz szól, inkább az önálló használatra buzdít. Ezzel a tanári attitűd háttérbe szorul, az ismeretszerzés öröme pedig előtérbe kerül. A tankönyvcsalád kötetei párbeszédbe elegyednek egymással, intertextuális linkháló alakul ki közöttük, feltételezve azt, hogy a tanulók valóban nemcsak a számítógépen képesek követni a linkeket, hanem hasonló asszociációs rendszert alakíthatnak ki saját fejükben is.
Gera Csilla
(a szerző középiskolai tanár)
Kapcsolódó anyag:
Recenzió az irodalom_10 című kötetről
