Joggal teszi föl az Olvasó a kérdést: ha már átköltésekről, leginkább apokrif-fiktív versekről van szó, miért a latin címek? Hát ez azért van, hogy azért ne feledjük, poétánk latinul írt. Ne hányjuk ezt neki szemére, egyrészt külföldre küldték tanulni, mert itthon nem volt ahol, és latin versfaragásra oktatták. A korabéli magyar nyelv nem is lett volna alkalmas egy ilyen kaliberű költészet hordozására, szókincse messze elmaradt a latinétól, nem beszélve arról, hogy a magyar nyelvnek nem volt tudománya sem.

A latin egy magasztos, gyönyörű nyelv és igen sajnálatos, hogy eltávolodtunk tőle. Ismeretében szinte két évezrednyi európai kultúrához állnánk közelebb. Már oda jutottunk, hogy az ifjabb nemzedékek a régebb közhelynek számító latin szólásokat sem értik.

A könyvben található latin címek és itt-ott elhintett szavak, latinizmusok a gyönyörű holt nyelvnek állítanak emléket, egy kis antik ízt próbálnak nyújtani. Meg azt is sugallják: Janus Pannoniust legjobb kétnyelvű kiadásban olvasni, még akkor is, ha csak alig konyítunk a latinhoz. Bámulatosan játszott a holt nyelvvel, és ezt még akkor is észrevehetjük-érzékelhetjük, ha csak minimálisat konyítunk hozzá.

*

Tartsunk egy versszünetet. Kommentár nélkül.

 

*

Most pedig lássuk, hogyan készül egy mértani vers. Íme az eredeti, Kurcz Ágnes fordításában:

 

Lám, bármi lehet egy poéta témája. Pompás vers, ám hogyan lehetne átkölteni? Ha térelemekről értekeznék, nem lenne értelme, ugyanazt mondanám. De meg kell mutatni, hogy Janus játékossága és témagazdagsága a matematikára is kiterjedt. Hát akkor: kombináljunk. Mondjuk, egy kis szerelmet és erotikát egy kis geometriával. És mert a háromszög még izgalmasabb, mint egy egyenes, legyen (szerelmi) háromszög. Derékszögű, mert úgy pikánsabb. Mely geometriai alaptételek vonatkoznak a derékszögű háromszögre? Hát kapásból Thalész meg Pithagorász tétele.

Thalész tétele imígyen vázolható föl: Ha egy kör átmérőjének A és B végpontját összekötjük a körív A-tól és B-től különböző tetszőleges C pontjával, akkor az ABC háromszög C-nél lévő szöge derékszög lesz.

Van ennek egy fordított tétele is: ha egy háromszög derékszögű, akkor három csúcsa olyan körön van, melynek átmérője az átfogó.

Hangsúly a fordítotton!

Püthagorasz tétele legalább ennyire ismert: Bármely derékszögű háromszög leghosszabb oldalának, azaz átfogójának négyzete megegyezik a másik két oldal, azaz a befogók négyzetösszegével. A képlet: a²+b²=c²

Átfogó, befogó – hű de érzéki!

Lássuk mi kerekedik ki mindebből:

 

Aztán hogy a harmadik résztvevő nő vagy ugyancsak férfi, kinek-kinek az ízlése szerint. A mindenevő Janusnak nagy valószínűséggel mindegy volt…

*

A könyv megírásával párhuzamosan, a legelső szövegek alapján folyik a könyvtervezés. A tipográfus-designer a Sepsiszentgyörgyön tevékenykedő Kopacz Attila, akit én korunk Misztótfalusi Kis Miklósának szoktam nevezni. Másfél évtizede működünk együtt; ha az ember különleges, szép könyvet akar, hozzá kell fordulni.

Remek ötlete támadt: Gyulai Líviusz metszeteit fogja fölhasználni, többek között a Villon-illusztrációt. Mégpedig úgy, hogy darabjaira szedi. Különleges, szürke papír, kézíráshoz hasonló, agresszív betűtípus a latin címekhez (melyeknek inkább esztétikai szerepük van) – a többi, a magyar címeket is beleértve pedig egyszerű, elegáns betűtípus.

A készülő verseket folyamatosan kell küldenem neki a megfelelő illusztráció kiválasztásához. A tördelés, utókorrektúra, nyomtatás – a végleges kézirat leadása után – két hetet vesz igénybe. Rá kell számolni a biztonsági napokat is… Figyelembe kell venni a Sepsiszentgyörgy és Pécs közötti távolságot (mintegy 800 km-t kell utaznia a könyvnek), ugyanis itt lesz a Janus Pannonius-díj kiosztása, mely ünnepség protokollkönyve lészen szerény művem.

Úgyhogy sietni kell. És nem elég a verset megírni, kell hozzá a lektor, a tiszta fej. Úgyhogy cikkáznak az elektronikus levelek. Gáll Attila szerkeszt, tisztafejezik, korrektúráz, Jankovits László a latin konzultáns meg a Pannonius-szakértő, de remek költői megoldásokat is javasol, amellett, hogy kijavítja-fordítja a latin passzusokat, no meg fölhívja figyelmemet, ha történelmi tévedést eszközölök. Szőcs Géza pedig atyáskodik a szövegek fölött és ő is javasol jobb megoldásokat a sietségtől időnként bumfordira sikerült képek helyett. Az ártatlan olvasónak nagy valószínűséggel fogalma sincs, milyen kálvária van még a megírástól a nyomtatásig…

*

II. Pál pápa (1464–1471 között ült Szent Péter trónján) a magyar történelem szemszögéből egy pozitív alak, hiszen még anyagilag is támogatta a magyarok törökellenes küzdelmeit. Amúgy a század legnegatívabb figurái között tartják számon. Hogy mi a történelmi igazság, nem tudjuk, de a korabeli haladó értelmiség gyűlölte humanizmus-ellenessége miatt és kígyót-békát rámondtak. Maria Pietissimának csúfolták érzékenysége miatt, elterjesztették róla, hogy fajtalan, mi több, azt is, hogy az apródjával üzekedvén halálozott el.

Így jár, aki ujjat húz a művészekkel…

Janus Pannonius, mint pápai követ, tőle kapta a bullát, melynek köszönhetően nemrégiben azonosítani tudták a holttestét. Minden bizonnyal nem szimpatizálta őszentségét, mert megtisztelte néhány gúnyversikével, melyekben erkölcstelenségét és lustaságát taglalja.

Például:

Az átköltésekben a derék pápa két verset is kapott:

 

*Választottunk férfi

 

*

Végül egy borgesi játék. A tigrisek aranya című, 1972-ben megjelent Borges-verseskönyvben szerepel egy vers, melyet az argentin mester az első magyar költőhöz címez. Éppen 500 évvel Pannonius halála után. Somlyó György és Szőcs Géza is lefordították magyarra. Mint minden Borges-vers, ez is látszólag egyszerű, valójában igen szofisztikált és komplikált.

Íme a Borges-vers, Szőcs Géza fordításában:

 

Mindenképpen meg kellett válaszolni. A múltból. A borgesi eszmébe és furfangba ez abszolúte belefér. Kezdetben az volt a szándékom, hogy egyszerűen csak megfordítom. De aztán bemelegedtem, és elszaladtak velem a borgesi lovak. Nem csak a Borges által is használt zénoni apóriát szőttem bele a versbe, hanem annak egyik cáfolatát is, mely szerint a „minden relatív” ősfilozófusa ott tévedett, hogy azt hitte, végtelen sok véges összege csakis végtelen lehet, holott igazából: egy… Így még lehetett egyet csavarni a játékon.

A vers végén ott van a magányról, idegenségről szóló passzus („saját magamnak is csak szorongás egy titokban, / sziget-országa bűbájnak s félelemnek; / vagyok, mint minden ember stb.…”). Hát ezt bizony a mi Ady Endrénk fogalmazta meg a legszebben. Teketóriázás nélkül átemeltem szavait a versbe, mely így szól:

 

Szőcs Géza is megérdemelt egy kis megörökítést, hiszen az ötlet tőle származott. Ezért róla szól a vers jegyzete:

Notatio

Georgius Ludovicus Borges újvilági hispán poéta és könyvtáros Ad primum poetam Hungarorum (A magyarok első költőjének) címet viselő episztolájára egy helvéciai librariumban bukkant rá Geovitsas, ismertebb latin nevén Geysa Socius, a claudiopolisi (de saját állítása szerint memphisi) származású kései humanista. Személyesen adta át a már súlyosan beteg Janusnak, ki Időt és fáradságot nem kímélve, feltehetőleg néhány nappal a halála előtt válaszolt…

[Folyt. köv.]