Rajta egy ember – Szávai Attila novellája
Felébredni. Szétnézni a szobában. Gyerekszoba. Otthonos. Összepakolt játékok. Tegnap mondta anyu az összepakolást. Mégiscsak húsvét. Anyu és apu a konyhában vannak. Rádió szól, időjárás-jelentés, előtte a műsorvezető egy nővel beszélt, hogy honnan ered a húsvét. A nő bizonyos mondatok között túl sok szünetet hagyott. Talán elgondolta a húsvétot, mielőtt kimondta. Apu telefonja csörögni kezd, a nagyi hívja. Hallgatni aput, ahogy beszél az ő anyukájával, aki most már egy idős néni. Húsvétkor más a gyerekszoba. A szék támláján kikészítve a lila öltöny. Nem szeretni a lila öltönyt. Apa fekete öltönyére gondolni, amelyikben úgy néz ki, mint egy ügynök. Büszkének lenni apa öltönyére.
Nagyot nyújtózkodni a húsvéti reggelben, érezni az enyhe testszagot a takaró alatt. Arra gondolni, el kellene indulni, át a sonkaillaton a fürdőbe, letusolni. Mégse büdösen reggelizni. Beágyazni. Jó reggeltet köszönni, nem sziasztokot, ha már húsvét. Apa nem érti elsőre ezt, anya viszont büszke, hogy tud ez a gyerek normálisan is köszönni. Belegyalogolni a húsvét reggelbe, hét lépés a fürdőszobáig, át a sonkaillaton, a rádiós híreken, a hosszú szüneteket tartó interjúalanyon. Apáék hallgatásán. Alaposan megfürödni, hónaljat plusz kétszer megmosni. Hónaljszőrt vizsgálni a tükörben, elcsodálkozni, hogy miért pont oda nőtt az a pár szál. Kisgatyában reggelizni. Meglepődni, mikor a korai órában betoppan egy rokon, az idei első locsoló. Nem érteni, miért kell ilyen korán locsolkodni. Nem megbámulni a férfit, aki barna bőrkabátban ül az asztalhoz. Locsolkodós bőrkabát. Nem megbámulni a férfi szájában a foghiányt. Nyelvel végignyalni saját fogsorunk belső felét, lenyugodni ettől. Evés közben nem nézni a bőrkabátosra, de minden idegszálunkkal figyelni. Hallgatni, ahogy nyikorog a bőrkabátja, mikor újabb szelet kenyeret vesz a kosárból. Megvárni, míg végez a bőrkabátos, tűrni a türelmetlenséget. A kelleténél nagyobbat köszönni neki, mikor végre elindul. Anyáék kissé eltúlzott udvariasságát nézni, ahogy kikísérik az ajtón. Mosolyogni azon, ahogy apa és anya összenéz a bőrkabátos távozása után.
Felvenni a lila öltönyt. Feszengeni az előszobatükörben. Megvárni, míg apa kibokszolja a cipőt. Anya hajat szárít, úgy mond valamit a lila öltönyömmel kapcsolatban. Nem érteni mit, de azt kiáltani, igen. Mélyen belélegezni az autó szagát. Nem érteni pontosan, hogy miért csak a nagy ünnepekkor keni be apa a műszerfalat a műanyagápoló-szerrel. Egy fáradt tavaszi légy rágyalogol a fénylő műszerfalra, majd leesik róla. Anya hajlakkjának jellegzetes szaga, ahogy kitölti az utasteret. Nézni anya haját hátulról és elgondolni azt, hogy az ember sose láthatja saját tarkóját. Vagy csak tükörből, fotóról, vagy megnézeti valakivel, hogy aztán mondja el, milyennek látta. Rátartani hátból a sebességváltások döccenéseire, ellenpontozni azokat, apa úgy vált sebességet, hogy az egész autó ugrik egyet. Hallgatni anyát, ahogy kimondja: kuplungozási szokás. Válaszolni apának, mikor erre zavartan kérdezi, meg van-e a kölnim. Helyettem anya válaszol, hogy ő eltette. Elkérni a kölnit, ne a lépcsőházban kelljen majd. Ízlelgetni a szót: locsolkodás. Közben a lépcsőház linóleumszagára figyelni. Utat engedni a már végzett locsolkodóknak, hallgatni, ahogy dong alattuk a lépcsőház. Közben nézni a megsárgult képet a lépcsőházfalon, szarvas az erdőszélen. Az igazi szarvasok biztos nem néznek így. Kétszer belehibázni a locsolóversbe. Több sütit enni, mint amennyit anya szerint illene. Elfogadni az apa által felkínált sörhabot a frissen kiöntött pohárnyi ital tetejéről. Nem érteni, anya miért csóválja a fejét ilyenkor. Nézni a feszületet a falon. Rajta egy ember. Kifeszítve. Hidegrázás. Elgondolni, hogy egy kínzóeszközből lett vallási szimbólum. Félénken fogadni el a csokoládéfigurát, betenni kisszatyorba. Lépcsőházból kilépni. A kisszatyrot csörgeti a húsvéti szél. Apa ujját követni, ahogy mutatja a két kondenzcsíkot az égen, épp egy kissé csálé keresztformát mutat a két fehér csík.
