Modern Toldi – Demény Péter verse
MODERN TOLDI
DEMÉNY PÉTER VERSE
Úgy elmegyek innen, mint szódás a lovát,
mint Makótól ahogy messze, hogy is mondják?
Szóval úgy elmegyek, még a fák is sírnak,
gyönge ágaikról levelek masírnak,
úgy írják fel ők is a szép kék egekre,
hogy nincsen igazság sem a szerelembe',
sem a barátságba', sem a bús életbe',
ma már a hűségnek dehogy van keletje.
mint Makótól ahogy messze, hogy is mondják?
Szóval úgy elmegyek, még a fák is sírnak,
gyönge ágaikról levelek masírnak,
úgy írják fel ők is a szép kék egekre,
hogy nincsen igazság sem a szerelembe',
sem a barátságba', sem a bús életbe',
ma már a hűségnek dehogy van keletje.
Hozzád, jó Piroskám! tér meg most a vándor
(remélem, nem nézel ide, drága Sándor),
szép árva testedet meg is látogatom,
szép árva hajadat összeborzolgatom.
Mert engem is, hajh! hajh!, de össze az élet,
nem működtek bennem sohasem a fékek,
mindig csak a hév vitt, a szenvedély hajszolt –
eddig nem álltam meg, na de hiszen majd most!
(remélem, nem nézel ide, drága Sándor),
szép árva testedet meg is látogatom,
szép árva hajadat összeborzolgatom.
Mert engem is, hajh! hajh!, de össze az élet,
nem működtek bennem sohasem a fékek,
mindig csak a hév vitt, a szenvedély hajszolt –
eddig nem álltam meg, na de hiszen majd most!
Szerettelek pedig, mindig szerettelek,
ahogy a nap nyugszik, kelni pedig kelet,
ahogy önmagamban a szívemre lelek,
s ahogy nincs barátom, kit úgy hívnak, Elek.
De a rímektől is ahogy eltekintek,
úgy szerettelek én, mint zsákot a kincsek,
mint rablók a homályt, ahol forralkodnak,
s útját állják folyton az újabb napoknak.
ahogy a nap nyugszik, kelni pedig kelet,
ahogy önmagamban a szívemre lelek,
s ahogy nincs barátom, kit úgy hívnak, Elek.
De a rímektől is ahogy eltekintek,
úgy szerettelek én, mint zsákot a kincsek,
mint rablók a homályt, ahol forralkodnak,
s útját állják folyton az újabb napoknak.
Hát hiába minden! Meg kell sajnos halni,
szerelem-hiányban sír felé hervadni,
ahogy édesanyám de jól megaszonta:
sose vegyél, fiam, léget a karodba,
mert, sej, a szerelem olyan száraz villám,
amilyen jó nedves, mikor még a csillám,
de aztán a csillám úgy lekopik róla,
ahogy a tejszín biz egy cseppet se torma.
szerelem-hiányban sír felé hervadni,
ahogy édesanyám de jól megaszonta:
sose vegyél, fiam, léget a karodba,
mert, sej, a szerelem olyan száraz villám,
amilyen jó nedves, mikor még a csillám,
de aztán a csillám úgy lekopik róla,
ahogy a tejszín biz egy cseppet se torma.
Anyám! Hallom szavad, könnyemet hullatom,
de ezt az irományt majd később folytatom,
most még kopjafát is faragok magamnak,
ahogy a sok disznó faragott a honnak.
Anyám! Ne keseredj, még egyszer kiáltok,
akkor mindegy lesz már, áldás-e vagy átok,
mindegy, hogy jön viszály, vagy jön segedelem,
belőlem kimászik az a bús szerelem.
de ezt az irományt majd később folytatom,
most még kopjafát is faragok magamnak,
ahogy a sok disznó faragott a honnak.
Anyám! Ne keseredj, még egyszer kiáltok,
akkor mindegy lesz már, áldás-e vagy átok,
mindegy, hogy jön viszály, vagy jön segedelem,
belőlem kimászik az a bús szerelem.
