Ugrás a tartalomra

Tisztes mérték, szent szemérem

A tizedik stációnál voltunk, Jézust épp megfosztották ruháitól, mikor a nagybajuszú Dömsödi Jóska megérkezett a templomba. Tanácstalan volt, mint Ádám anyák napján, toporgott, próbált integetni a feleségének, Kati néninek, az valószínűleg észre is vette, de kajánul csak tovább ájtatoskodott, tisztes mérték, szent szemérem, mindig, mindig maradj vélem, énekelte teli torokból. Jóskának végig kellett szenvednie az egész keresztutat, ennyit legutoljára az esküvőjén lehetett templomban. Amikor végeztünk, kérte Kati nénit, hogy iparkodjon hazafelé, meg szerezzen holnap reggelre segítséget, mert Tódornak, a két mázsa fölötti ártánynak eltört a lába, nem bírta tovább a nagy súlyt, hajnalban le kell vágni. A káplán urat meg a tisztelendő atyát is várjuk szeretettel a disznóvágásra, mondta Dömsödi Jóska. Szóval Tódor disznót elhagyta a tisztes mérték, szó szerint halálra zabálta magát, holnap zárul földi pályája. Mondtam Jóskának, hogy majd megbeszéljük az atyával, azt nem tettem hozzá, hogy mikor legutóbb láttam, épp az ágya szélén ült, egyetlen félcipő volt minden ruhája, és vigyorgott, mint a tejbetök. Ebből jöttem rá, hogy egyrészt én fogom vezetni a keresztutat, másrészt, hogy az esti ultipartinak lőttek. Hacsak a kántorral be nem vesszük az állatorvost, de ő csak snapszerezni tud, és azt is csak forintos alapon hajlandó játszani. Aki jól keres, annak nyilván belefér a forintos alap. Mi a kántorral és Gábor atyával csak tízfilléres alapon játszottunk, kontrákkal, rekontrákkal meg Fedák Sárival úgy is lehet nagyokat bukni. De az állatorvos azt mondta, hogy ő fingra nem játszik, ultizni meg nem nagyon akar megtanulni. A múlt heti ultin tízfilléres alapon is elég nagyot buktam, a kántor Janinak állt a világ. Alig volt valami lapom, egyszer mondtam be egy piros negyven-száz ultit, akkor is a saját hajtószínemmel fogott meg a szemétláda.

Mikor a keresztút után Janival bementünk a plébániára, Gábor atya annyira már jól volt, hogy felfogja a meghívást. Azt mondta, hogy üljünk le egy kicsit átgondolni a szombati napot. Ilyenkor féltem, mert általában nagyobbat szoktam szívni, mint a spontán ötleteinél, vagy amikor tökrészeg, és helyette kell dolgoznom. Nem mondtam még eddig nektek, kezdte, de holnap délelőtt esküvő is lesz. Jani kántor elkezdett hőbörögni, hogy miért most kell megtudja, de Gábor atya leállította. Azért, te nyomorult, mert Gál Mihály elvtárs lánya megy férjhez. Böff. A kipárolgásból úgy éreztem, hogy savanyú borral és jóféle pálinkával kínálhatták családlátogatáson. Főiskolás a kislány Szegeden. Felugrott egy kávéra egy évfolyamtársához, aztán bekapta a legyet. Hehe, bööööööööööff.  

Hoppá, párttitkárt még nem láttam templomban. Gál elvtárs egyszerű volt, mint a faék, de amíg nem léptek a tyúkszemére, nem bántott senkit. Amíg. Egyébként nemigen konfrontálódott se párton belül, se azon kívül, hát nem fél a Párttól, hogy templomi esküvőt kér, kérdeztem is csodálkozva, mire Gábor atya kárörvendőn rátett még egy lapáttal: Fél, de az anyósától jobban, mert azzal gyakrabban találkozik. Az meg oltári nagy balhét csapott, úgyhogy lesz egyházi esküvő, csak titokban. És ami a legszebb, hogy maga Gál elvtárs fog ministrál… hukk... ni. Nem mernek mást behívni, hogy maradjon titokban. Kántor se kell, szóval ne pattogj Janiiiiiiiiiiböff. Na, erre igyunk.

Pálinkával kínált minket, ittunk vele. Szóval a helyes kis szöszi töltöttgalamb Gál Marikát megprücskölték, elhagyta a szent szemérem. Gábor atyán látszott, hogy az ultihoz használhatatlan, indítványoztam, hogy beszéljük át a szombati napot, aztán tudok egyet snapszerezni Janival. Abban maradtunk, hogy Gábor atya lelkipásztori okokból elvállalja a holnap reggeli disznóvágást, én meg tartsam a misét, ugyancsak lelkipásztori okokból. Majd hoz hurkát, gondoltam. A nagybajuszú Dömsödi hajdúsági ember, kaprot is szokott a hurkába tenni, igen jól csinálja, ha tényleg hoz belőle Gábor atya, sok vétkét megbocsátom. Janival elvonultunk snapszerezni. Ugyan egyikünk sem tartotta jó ötletnek a disznóvágást ilyen fontos esküvő előtt, de hát fogunk mi vitatkozni a feljebbvalónkkal. A snapszeren is buktam 5 forint 30-at, Janinak eszméletlenül ment a lap. Végképp nincs pénzem, akkor lenne esélyem, ha a tökrészeg Gábor atyát sikerülne rávenni kártyázni. De egyrészt nem fair, másrészt hiába próbáltam már többször, annyi esze még olyankor is van, hogy nem ül le játszani.

Másnap reggel én szépen elvonultam misézni, Gábor atya meg összeszedhette magát, mert nem találtam otthon, mikor felébredtem. A mise lement nyugisan, utána Janival átugrottunk az állatorvoshoz, próbáltuk ultira tanítgatni, de sokra nem mentünk vele. Meg ugye látta, hogy jobbak vagyunk nála, úgyhogy kihátrált a pénzes ultiból. Snapszereztünk hárman, szellemes játék ez is, csak szubkontrával buktam a bemondott durchmarsot, én hülye makk csikónak néztem az alsót. Jani meg a lódoktor a képembe röhögtek. A gatyám ráment. Valószínűleg valahol egy gyönyörű, fiatal és gazdag nő engem nagyon szeret, mert ha ennyire nincs szerencsém a kártyában, akkor szerencsém kell legyen a szerelemben. Igaz lehet a mondás, az állatorvos épp válófélben van, Janink özvegyember. Hogy én káplánként mire megyek azzal a gyönyörű nővel, azt nem tudom.

Otthon a konyhában ki volt téve a kóstoló, kolbász meg töpörtő volt rendesen, de csak egyetlen szál kapros hurka; vagy nem emlékezett Dömsödi, hogy szeretem, vagy felzabálta Gábor atya. Épp azt a kevés hurkát készültem megkóstolni, mikor nagy csörtetést és sápítozást hallottam. Kinéztem a térre, vörös fejjel ordítozott Gál Miska, mellette az anyósa meg a neje óbégattak, tették a dolgukat rendesen. Gál elvtárs először a közvetlen főnökömet szidta, aztán följebb ment néhány szinttel, és elkezdte emlegetni azt a kifent bajszú Mindenhatót, mikor leállítottam, mondván, hogy valószínűleg egyikünk karrierjének sem tesz jót, ha a templom előtt nyervákol a családjával. De hát ez tökrészeg, kérem, ordított kitartóan Gál elvtárs, én itt az egzisztenciámmal játszom, ez a pap meg valagrészeg! Semmi kételyem nem volt, hogy igaza van, és megnyugtattam, hogy én is felszentelt pap vagyok, majd én befejezem az esketést.

A templomban láttam, hogy az atyát ugyancsak elhagyta a tisztes mérték, az oltárnak támaszkodott, embertelen módon röhögött, sült kolbászt és pálinkát vaporizált, a szaguk a tömjént is elnyomta. Kapros hurkát nem éreztem, úgy látszik, csak egy szálat adott Dömsödi, amíg részegen alszik majd Gábor atya, addig kell megzabálnom.  Valamit Gál Marikán röhöghetett, mutogatta, hogy milyen szépen gömbölyödik – minden szinten vállalhatatlan volt. Kikísértem a sekrestyén át az irodába, ott még elkezdett valamit magyarázni, mire hirtelen ötlettel a kanapé előtt löktem rajta egyet. Felborult, mint a padlóváza, és még le se ért a feje, már horkolt. Visszasiettem, befejeztem az esküvőt, minimálprogrammal, csak essünk túl rajta. Gál elvtárs a végén odavetette, hogy ennek még következményei lesznek. Biztos, ami biztos, a hurkát megettem, a megszokott minőség volt, kár lenne ebbe a szeszkazán plébánosba.

Pár napra rá hívatott a püspök. Örültem, hogy van egy fizetett utam, három sorsjegyet is vettem, nálunk, falunk kapni ugyan lehet, de vásárolni nem merek, nehogy a szájukra vegyenek. Kettő nem nyert, egy volt újra húzhat, húztam, utána persze nem nyert. Az életben nem fogok egyenesbe jönni.

A püspök atya, mint sejtettem, kinevezett plébánosnak, Gábor atyát pedig elhelyezte az Isten háta mögé, Körösligeten is túlra. A mértéktelenségbe bukott bele, mint Tódor, a vágyba, mint Gál Marika és az ura, a fegyelmezetlenségbe, mint Gál elvtárs. Mint később megtudtam, Gál Miskát szintén áthelyezték, szintén Körösligeten is túlra, a megyei párttitkár nem vette jó néven az egyházi esküvőt. Igaz, ő az Isten háta mögötti hely kapcsán inkább a halál egy bizonyos testrészét emlegette. Az új párttitkárnál bemutatkozó látogatást kellett tennem, mint új plébános. Szimpatikus ember volt, jót röhögtünk elődeinken.

– Velem nem lesz ilyen baja, mondta, agglegény vagyok. Így legalább nem szól bele a nejem, ha ultizok. Maga nem tud véletlenül?  

– De, szeretek is játszani. A kántorral ultiztunk, meg Gábor atyával, épp kéne egy harmadik.

– Akkor jöjjenek el szombat este, elvárom magukat. Pénzt hozzanak, forintos alapon játszunk. Így fegyelmezettek és mértékletesek tudunk maradni, nem mondunk be minden hülyeséget. Az okos játék a cél, nem az indulatok. Ugye nem fogja szabotálni a szépen induló együttműködésünket?

Mit lehetett tenni, beleegyeztem. Meg aztán hátha nyerek. Szombat este ott kell lennünk Janival, addig megy az imádság: Tisztes mérték, szent szemérem, mindig, mindig maradj vélem.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

Az Irodalmi Jelen megváltozott, és egész novemberben teszt-üzemben működik. A véglegesítésbe Ön is besegíthet!