Visszanéző
Az Irodalmi Jelen szerkesztőiként már sokszor megtapasztaltuk, milyen jó érzés végignézni az esztendő végén az elmúlt év sokszínű és mindig új meglepetéseket tartogató termésén.
Idén a fájó csapások és az örömteli gazdagodások is otthagyták nyomukat a folyóiratban megjelenő műveken – a veszteségek között elég itt megemlítenünk búcsúnkat Szőcs Gézától, a nyereségek oldalán pedig azoknak az ámulatba ejtően tehetséges fiataloknak az alkotásait, akik A költészet trendi című pályázatunkra jelentkeztek. Szintén páratlanul gazdag anyag gyűlt össze az idei Trianon-emlékszámunkhoz, ahogy a húsvéti vagy a Szabó Lőrinc-évforduló kapcsán született összeállításainkhoz is. De az egyszerű hétköznapokon megjelent prózákat, verseket, interjúkat, tudósításokat, kritikákat, esszéket és műfordításokat is érdemes újraolvasni, mert beszédes lenyomatai egy nehezen feledhető évnek.
Az alább közölt idézetválogatásunk csupán fel-felvillant néhányat az Irodalmi Jelen legfontosabb rovatainak gazdag kínálatából. Választhattunk volna számos más művet is, hiszen egyik alkotás sem marad el a másik mögött, sőt. A mindenkori Olvasót pedig arra biztatjuk, állítsa össze, ossza meg és olvassa újra meg újra saját visszanézőjét.
LÍRA
„Bűvölöm ezt a Szerencsét,
jusson neked osztályrészül
a szövegbe bújtatott
hűvös magasztosság,
a lázadás tűzijátéka,
a hősök vérvörös,
súlytalan szabadsága,
drámája nyújtson nyugalmat,
a szellem elutazhat,
ködbe,
sötétbe burkolózva,
a csillagok fényben fürdetik majd.”
Böszörményi Zoltán: El nem küldött levél Szőcs Gézának
*
„Na, ez a Tóth Béla bá, mikor hazajött,
olyan sovány volt,
hogy csak ágtól ágig tudott menni,
másképp a szél elfújta volna.
Mondják, valaki egyszer ujjaival
megpattintotta, s elesett.”
Sántha Attila: Ágtól ágig
*
„Otthon élsz,
bárhol is legyen az, nem jársz
esküvőre, temetésre többé.
Még köhög a város,
még reszket az ég fölötte,
a füst próbálja áthidalni
a kettő közti távot.”
Török Panka: Otthon élsz
PRÓZA
„Meg tetszik gyógyulni, itt a nyár, elmennek Mályiba, a tóra, visznek sátrat és gumimatracot meg felfújható strandlabdát, esténként kiülnek a partra, és számolják a csillagokat. Vagy a leninvárosi strandra! Van ott egy nagy csúszda is, azt ki kell próbálni! Csak arra tessék figyelni, sok a gyerek, akik fröcskölnek, jó, ha visz magával úszósapkát. Meg tetszik gyógyulni, meg.”
Barta Zsolt: Hippokratészi eskü
*
„Az álmára gondolt, amelyben öreg volt, és ült egy lepusztult padon, nézte a lába előtt vonuló hangyákat. Mikor fölnézett, látta, ahogy a postás kifordul a szomszédból, de még nem tudta, hogy minden megváltozik. Akkor sem sejtette, amikor a zöld sapkás alak fogai közt szűrt szitkok kíséretében a lába elé hajított egy levelet. Sárga volt és gyűrött. Percek teltek el, mire megértette, hogy neki kell fölemelkednie, fölvenni a levelet a porból, kibontani és elolvasni. A szívverése fölgyorsult a lehetőségtől. Évtizedek óta nem kapott levelet. Abban sem volt bizonyos, hogy tud még olvasni. Néhány évvel korábban még képes volt elolvasni az újságok főcímeit a kocsmában, mióta azonban nem engedik be, csak kiadják neki a fröccsöt a hátsó ablakon, nem próbálkozhatott.”
Bene Zoltán: Mandola története, 20. fejezet
*
„Egy nő feláll, azt mondja: ő már tudja, hogy Kukutyinalsón kell leélnie az életét, mert a múlt héten Ervin bemérte a szívcsakráját, meg hozzáigazította a földcsakrát, és bár eleinte sokat sírt, mert így 500 kilométer távolságra kerül a családjától, és tök egyedül lesz, de megértette, neki ez az útja. Ráadásul az eladott háza árából így 10 millió forintot a Lélekszépítők számlájára utalhatott adományként, mert ennyivel került kevesebbe az új háza Kukutyinalsón, mint a régi volt.”
Döme Barbara: A kövér angyal esete a lélekszépítőkkel
INTERJÚ
„Egy nőt nem tesz olyan mértékben boldogtalanná a végső igazságok hiánya, mint a férfiakat, könnyebben elviselik, hogy ez is, az is igaz – valahol persze van igazság, de én meg itt vagyok, nőként, anyaként, örökös átmenetiségben. Egyébként ezt látjuk ma is, a férfiak erőszakosabbak és talán határozottabbak, de nagyon megviseli őket a XX–XXI. század állandó bizonytalansága. A kora középkor, persze, szintén leginkább a férfiak tetteit jegyezte fel (ők háborúztak, ahogy ők voltak birtokában a betűk tudományának is), de én úgy hiszem, a pogányság és kereszténység között, az örökös átmenetiségben valamiféle női időszámítás érvényesülhetett, hiszen csak kis kompromisszumok, apró trükkök, gyakorlatias, mindennapi tapasztalatok biztosíthatták a túlélést.”
Tele vagyunk el nem mondott történetekkel. Bene Zoltán beszélgetése Bánki Évával
*
„Minden fordítás másképpen és másmilyen ütemben öregszik, továbbá lehet jobban és rosszabbul öregedni. Arany Hamletje szépen idősödik. Igaz, hogy a színészek nem tudják el- és kimondani, és a közönség nem érti, de óriási költői potenciálja van, és nyelvileg valóságos kincstár.”
Elefántok a dolgozószobában. Laik Eszter beszélgetése Márton Lászlóval
*
„...az irodalmi élet inkább az irodalompolitikai és/vagy politikai történésektől hangos, mintsem az irodalmiaktól. Nincsenek olyan tektonikus mozgások, mint a ’90-es években, nincsenek lázadó, polgárpukkasztó generációs színrelépések, pozitívan botrányos művek, nem járja be meghökkentő irodalmi performanszok híre a Kárpát-medencét. De persze az is lehet, fölöttem járt el az idő, és olyan vagyok, mint egy, a hőskorból itt maradt, kivénhedt rockzenész: számomra a költészet villoni vonala a meghatározó, a nagy lázadások, az erős, szélsőséges érzelmek, az erotika, a humor. Mindez humanista műveltséggel átitatva.”
„Manapság a múlt felé fordulás jelenti a lázadást”. Varga Melinda évértékelő beszélgetése Orbán János Dénessel.
KRITIKA
„Lassú betegeskedés a világ sorsa. Sánta Miriám kötete arra a méreganyagra fókuszál, amit a mindenség szervezetébe fecskendeztek be. A véráramban felszívódó szérum halált okoz, Sánta pedig kiforrott részletességgel világít rá a pusztulás folyamatára. Verseiben nem eufemizál, nem próbál a dolgok súlyán enyhíteni. Költészete azáltal válik figyelemre méltóvá, hogy egy visszafordíthatatlan hanyatlástörténet esztétikumát ragadja meg.”
Kovács Újszászy Péter: A hanyatlás esztétikája. Sánta Miriám Hétfőn meghalsz című kötetéről (Erdélyi Híradó Kiadó–FISZ, Kolozsvár–Budapest, 2019.)
*
„Ezekhez a részekhez érve egyértelművé válik, miért választotta Böszörményi Zoltán a Darabokra tépve címet a regényének, és miért jelent meg a kötet 2020-ban, Trianon 100. évfordulóján. A cím jelentése viszont nemcsak a magyar haza gyásznapjára enged minket, olvasókat következtetni. Akárcsak a történelmi Magyarország, a regény szereplőinek élete is darabokra van tépve. Zilált sorsok, lelkileg megtört emberek révén mutatja be az író azt, hogy felemelkedni a téves útról, és megtalálni önmagunk a legfontosabb dolog, amit életünkben elérhetünk, és ezért gyakran át kell kelni a poklon, változtatni, feladni a biztosat a bizonytalanért. Csak így lehetünk szabadok, akár a sasok.”
Varga Melinda: „A lélek hasonlít a zsugorodó csillag befelé hajló fénykupolájához”. Böszörményi Zoltán Darabokra tépve című regényéről (Irodalmi Jelen Könyvek, 2020.)
*
„Gyakori motívum a nyelvi kompetencia hiánya vagy a beszéd- és egymást megérteni képtelenség: a Névtelenben a nevenincs férfi szintén ismeretlen nyelven kiáltozik, a Tetemben »nincs szavunk. / Már elmondtuk százszor, mi elmondható volt«, a Virág és kiscicában a megerőszakolt lány keveset beszél, a Hazában szereplő, dögkút mélyén testrészekből otthont ácsoló alak »motyog, mint egy gyerek«.
Kis Petronella: Intimitáshiány. Muszka Sándor Szégyen című verseskötetéről (Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft., Budapest, 2018.)
ESSZÉ
„Kamaszkoromban úgy láttam, hogy az erdélyi magyar közösség, akárcsak a családom, két fő, egymással versengő csoportra oszlik: az egyik a megcsontosodott patriarchalizmushoz és népi tradícióikhoz makacsul ragaszkodó »kötekedős, bölcsködős«, tehetséges, de lobbanékony székelyeké, akik identitásuk megőrzése érdekében, ha kell, bicskát, vasvillát ragadva védekeznek az erőszakos románosítás és a betelepítések ellen – mi több, rebesgették, néhány faluban még valamiféle »ősi« vendettát is gyakorolnak –; jobb nem hergelni a székelyeket, gondoltuk, hadd legénykedjen a józanabbja és az értelmesebbje táncházakban, építsenek, faragjanak, fonjanak titokzatos, varázslatos mesevilágot maguk köré, mi máshogy álljuk a sarat.”
Balázs Csilla Kinga: Időhinta, szemben a fénnyel
*
„Konrád György, az éles szemű megfigyelő és elemző, bármily hihetetlen, ugyanakkor naiv és jóhiszemű volt, könnyen becsapható. A nyolcvanas évek elején Varsóban a feketéző pénzváltók csúnyán átverték. Másnap visszament oda, ahol nagyobb összeggel rászedték, hogy, mint mondta, egy fenékberúgással fejezze ki dühét, de a csibészt nem találta, a mérge meg elillant. »Egy rúgás a hátsó fertályába!« Hát, be kell vallanom, most beleestem az eredeti konrádi kifejezés megszépítésének hibájába. Az igazság az, hogy az író sokkal drasztikusabb szót mondott nekem. Akár a seggberúgás is elhangozhatott.
Hans-Henning Paetzke: Az emberség ügynöke
*
„Meglett férfiként, külföldön töltött ifjúkora után úgy tért vissza Magyarországra, mintha el sem hagyta volna. Nemzettudata, anyanyelve szemernyit sem romlott, sőt, sok régi és még több mostani hazánkfiával ellentétben az idegen föld tapasztalata csak erősítette magyarságát. Ennek egyik kulcsa minden bizonnyal az a szívet melengető vallomás, amellyel a már esztergomi érsek Pázmány egyik könyvét szűkebb szülőföldjének, Bihar megyének ajánlja: »Negyven egész esztendeje leszen, mikor az Úr Isten engemet honomból, azaz őseimnek örökségéből kiszólíta, s egyházi állapotba választa. Soha azóta édes nevelő hazám feledékenységben nem volt előttem emlékezeted, sőt kívántam s kerestem abban módot, hogy velem való dajkálkodásaidat hálaadó szolgálattal valami részből megköszönjem.«”
Hudy Árpád: „…A magyarokért, magyarul írtam”. 450 évvel ezelőtt született Pázmány Péter
HELYSZÍNI TUDÓSÍTÁS
„A könyvet egyébként áthatja az önéletrajziság, s mint a szerkesztő megjegyezte, Frideczky nem az az író, aki mindenáron igyekszik elrejtőzni az elbeszélő mögött. Ezzel együtt akkor sem túl direkten személyes, ha egyes szám első személyben ír, kiválóan elemeli a valóságtól a szövegeket. »Mindig vállaltam magam, de fontos, hogy azért ezek a történetek nem fotográfiák, nem a valóság egy az egyben leképeződései – felelte az író. – Eléggé kitárulkozó vagyok, de remélem, nem szemérmetlen. Kendőzetlenül és őszintén nézek szembe magammal, ezért is írok sokszor egyes szám első személyben, még akkor is, ha egy férfi bőrébe bújok, vagy egy szerelmi háromszög esetén a másik nő bőrébe. Valójában mindenki bőrében én vagyok.«”
Kendőzetlenül, de nem szemérmetlenül. Frideczky Katalin Újratervezés – Trió című kötetének bemutatója az Írók Boltjában 2020. március 4-én.
*
„Közben szerencsésen megérkezett Szőcs Géza, a harmadik nagydíjas, akit szintén a főszerkesztő méltatott. Böszörményi Zoltán a költő-író számos kötetét ajánlotta a fiatalok figyelmébe, már csak azért is, mert Szőcs művei »a szó szoros és átvitt értelmében forradalmi alkotások, felforgatják a világot és a szabadságra sarkallják az olvasót. Bármilyen témához nyúl, legyen szó a romániai diktatúra legsötétebb éveiről vagy a metafizikai értelemben vett szabadságról, az amerikai tragédiáról, a bevándorlásról vagy a szerelemről, mint egy zsonglőr, úgy játszik a szavakkal, megváltoztatja a világlátásunkat« – hallhattuk a laudációban. Nem vitás, művei befogadásához nagyfokú műveltség, olvasottság szükséges, már csak azért is, hogy kiolvassuk a költői játék mögül a mély gondolatiságot – fogalmazott Böszörményi Zoltán.
Írni trendi, örülni jó. Az Irodalmi Jelen gálaestje a Költészet trendi című trendi pályázat eredményhirdetése és az Irodalmi Jelen-díjak átadása alkalmából 2020. október 1-én.
*
„A beszélgetők felidézték François Bréda, azaz Bréda Ferenc alakját is, aki számos, Bretter Körről szóló verses krónikában szerepel – emlékeztetett Varga Melinda. „Nagyon sokat tanultam tőle – fogalmazott a költő –, katalizátor volt, igazi jó barát, és összefogó szerepet játszott. Mondatai, szellemes, filozofikus bon mot-i, aforizmái újra és újra előkerülnek a kötet lapjain – például ez is, ami egyik könyvbemutatójáról készült tudósítás mottójában olvasható: »A dolgok nem kívül kezdődnek, hanem belül, / és nem alul, hanem felül, és nem a láthatóban, / hanem a láthatatlanban.«”
A remény árnyalatai. Böszörményi Zoltán Darabokra tépve és Varga Melinda A fásult kebelnek nincsen költészete című köteteinek bemutatója az Írók Boltjában 2020. november 3-án.
DEBÜT
„egy csöpp tej, semmi cukor –
a reggeli kávéd versének rímképlete,
az enyém a tiednek a fordítottja,
de az eredmény
egy parányi eltéréssel megegyezik.”
Farkas Kriszta: Vendégségbe megyek
*
„Általában egy óra az út vonattal hazáig. Nem szokott zavarni, mert szeretem az elsuhanó fákat. Egy férfi megkérdezte, hogy leülhet-e. Bólintottam. Megszólított, miután látta, mit eszek. Meggyőzni próbált, dobjam ki. Arra hivatkozott, hogy bevitte az ÁNTSZ-be megvizsgálni, és kimutatták, milyen rengeteg méreg nyüzsög benne. Különböző tartósítószerek és polifluoroalkil-vegyületek. Tudtam, hogy nem egészséges, de éhes voltam. Sok mindenről beszélt, 17. századi atomreaktorról például, hogy létezett már akkor is, meg a rák ellenszeréről… Felfigyeltem, mikor felemelte a hangját. Lépj ki onnan, hallod? Tönkre teszed a jövődet! Meg fogod bánni, hogy nekik dolgoztál, akár csak egy percig is. Vicziántelep következett, leszálltam. Hazafelé botorkálva azt gondoltam, csak hallucináltam.”
Oláh Péter: Újdonság
*
„Fel-lekapcsolom a villanyt.
Mesterséges fény vagy mesterséges hiány.
Valamelyik mindig csípi a szemem. Kidörzsölhetetlen.
A hozzád vezető út csak áramszünetben járható.
Kitapogatom.”
Ráday Zsófia: Virrasztó
LÁTHATÁR
„Az oldalára zuhant, érezte szájában a föld ízét. Maradék reménye ép keze volt, az egyetlen, mit az élet nem vett még el tőle. Összeszedte még egyszer minden gondolatát: mire telik még ereje. Szaggatta már belülről az éhség. Szeme előtt karikák táncoltak. Rá kellett ébrednie, hogy ha nem ámítja el ezt az éhséget, összecsuklik, és soha nem ér el a póznáig. Gyomrát hagyta el az erő. Valahol ott kellett lennie mellette a kenyérnek… Átkozta magát, hogy előző nap eldobta. Kezével tapogatta, emlékezetét erőltette, s csak ott lelte meg valahára. Keserűségében tegnap olyan messze hajította, hogy nem érhette most el. Elfordította fejét. A nyirkos föld sebeit itatta, dermesztette. S ekkor Ikonija belevájta körmét, kaparta, s a szájába tette. Eleinte apránként nyelte, hogy szokja az ízét, majd mind többet evett, míg észre nem vette, hogy a gyomra melegszik.”
Alekszandar Tomov: A méh. Szondi György fordítása
*
„Ahogy felemeltem ezt a köteg szénát, gyermekkorom apró
gyilkosságai, éreztem, a visszafordíthatatlan halálon túl
még mindig cinkosan kísértenek. Anyám majomszeretete
és praktikái egyszeriben szertefoszlottak, amint eljött az
etetés ideje. Hetet számoltam meg. Ahogy egyenként kiemeltem
őket a szénaboglya labirintusából, puhán mozgolódni kezdtek.”
Philip Hodgins: Katarzis. Turczi István fordítása
*
„Jön a vasorrú bába, kiabálják a gyerekek, és szaladnak elrejtőzni. Csak a kis sánta Anna marad az utca közepén. Lehunyja a szemét, várja, hogy a boszorkány beledugja a zsákjába.
Egy idő múlva előjönnek a gyerekek. Mi van, Annuska, elkapott? Féltél a banyától, féltél, ugye?”
Ivan Wernisch: A kis sánta Anna. Vörös István fordítása
