A spanyol király kitüntette Elekes Botondot
Anunciada Fernández de Córdova nagykövet javaslatára, VI. Fülöp, Spanyolország királya, a Katolikus Izabella Rend keresztje kitüntetést adományozta Elekes Botondnak, az Uránia Nemzeti Filmszínház főigazgatójának. A kitüntetést a nagykövet szeptember 17-én adta át egy bensőséges, és a járványhelyzetre való tekintettel szűkebb körű ünnepség keretében, a Spanyol Nagykövetség budapesti, a Hatvany-Deutsch-palotában található Rezidenciáján.
A nagykövet a laudatio során kiemelte, hogy Spanyolország így kívánja elismerni a főigazgató munkásságát, és a spanyol kultúra magyarországi megismertetéséhez nyújtott támogatását. Az általa vezetett Uránia Nemzeti Filmszínház ad hagyományosan otthont az évente megrendezett Spanyol Filmhétnek, és a tavalyi évben először, nagy sikerrel megrendezett magyar–spanyol írótalálkozónak is. Hozzáfűzte, a főigazgató tanácsai és iránymutatása számos alkalommal segítette a Nagykövetség egyéb Kulturális programjának sikeres megvalósítását is.
Elekes Botond, aki az ünnepségen családtagjai, közvetlen kollégái és barátai körében vett részt, köszönőbeszédében kiemelte az Uránia Nemzeti Filmszínházban őt körülvevő felkészült csapat támogatásának szerepét abban, hogy ezt az elismerést megkaphatta, valamint felidézte, hogy a spanyol nyelv és kultúra iránti érdeklődése és szeretete az édesapja, a szülei iránt érzett szeretetében gyökerezik.
*
Az alábbiakban Spanyolország nagykövetének a laudatióját, illetve a kitüntetett köszönőbeszédét olvashatják.
Kedves Barátom, Botond, tisztelt vendégek!
Örömmel üdvözlöm Önöket a Spanyol Nagykövetségen a mai ünnepélyes és számomra megható esemény alkalmából. Őfelsége a Király nevében kitüntetem Elekes Botond urat. Ez Spanyolország elismerése szakmai pályafutása során a kultúra – és esetünkben a spanyol kultúra –megismertetése terén végzett fáradhatatlan munkájáért. Ezzel jelentősen hozzájárult a Magyarország és Spanyolország közötti kapcsolatok szorosabbra fűzéséhez, méghozzá a legszélesebb és legtartósabb hidak: a kultúra hídjainak építésével.
Mielőtt mellkasára tűzném a Katolikus Izabella Rend keresztjét, szeretném elmesélni Önöknek, hogyan is kezdődött szakmai kapcsolatunk Elekes Botonddal.
A Spanyol Nagykövetség 2015-ben ismerte meg a nevét, amikor a nagy presztízsű Uránia Nemzeti Filmszínház vezetésére kapott megbízást, intézmény mely hagyományosan otthont ad az évente megrendezésre kerülő Spanyol Filmhétnek, melyet Önök közül is sokan minden bizonnyal látogattak, élveztek, és reméljük továbbra is élvezni fognak.
Elekes főigazgató úr mindenkor érdeklődéssel fordult a spanyol kultúra felé, és akár a Nagykövetség, akár a Cervantes Intézet bármilyen kezdeményezésére mindig teljesen nyitott volt. Szeretném kiemelni kedves személyiségét, és lelkes, előrelátó hozzáállását.
A kultúra iránti lelkesedése, saját és munkatársai felkészült és hatékony munkájával társulva az Uránia Nemzeti Filmszínházat a főváros egyik legkiemeltebb kulturális intézményévé tette. Az Uránia, ahogy a köznyelv nevezi, nemcsak hogy az audiovizuális művészet legújabb trendjeit hozza el
Budapestre, hanem koncertteremként, fesztiválok és irodalmi estek színhelyéül is szolgál. Hála a kiváló együttműködésünknek, tavaly az Uránia befogadta és aktívan közreműködött a Magyar–Spanyol Írók Beszélgetései című rendezvény szervezésében, közösen a Nagykövetségünkkel, a Cervantes Intézettel, az ELTE Spanyol Tanszékével és a Petőfi Irodalmi Múzeummal. Amint minden közös kezdeményezésünk, ez is abszolút sikerré vált, és szeretnénk ennek folytatást is adni, amennyiben a járványhelyzet ezt lehetővé teszi.
Főigazgató úr nyitottsága, hogy bármely pillanatban, bárkivel együttműködjön és közösen szervezzen kulturális eseményeket, valamint a kulturális politika területén, a Miniszterelnökségen vagy az Emberi Erőforrások Minisztériumának Kulturális Államtitkárságán végzett korábbi megbízatásai révén szerzett hatalmas kapcsolati tőkéje, számos alkalommal bizonyult felbecsülhetetlen értékű támogatásnak a Nagykövetség számára. Véleménye, és iránymutatása fontos hozzájárulásnak bizonyultak a spanyol kultúra magyarországi népszerűsítése során.
Ma, a családtagok, kollégák és barátok jelenlétében, Spanyolország köszönetét tolmácsolom mindazért a munkáért és felbecsülhetetlen értékű támogatásért, melyet a spanyol nyelvű országok kultúrájának magyarországi megismertetése terén végzett. De, hogy a pillanattal járó ünnepélyességet egy kicsit félretegyem, köszönöm a barátságodat, kedves Botond, segítőkészségedet, őszinteségedet és kimeríthetetlen lelkesedésedet.
Excellenciás Nagykövet Asszony! Kedves Anunciada!
Kedves barátaim!
Régóta nem volt annyira jó kedvem, mondhatom, nem voltam annyira boldog, mint most.
Egyrészt azért, mert nagyon örvendek ennek a díjnak, amit szívből köszönök Nagykövet Asszonynak.
Másrészt azért, mert akik most itt vagytok, életem, szakmai életem során mindig támogattátok elképzeléseimet, velem voltatok jóban és rosszban egyaránt. Gondolom, tettétek mindezt azért, mert barátaim vagytok. Köszönöm, hogy eljöttetek, és köszönöm, hogy ennyi szeretetet kaptam Tőletek!
Ahhoz, hogy kiérdemeljem a Katolikus Izabella Rend Keresztjét, olyan munkatársak segítségére volt szükségem az Urániában, mint Buglya Zsófia és Szálteleki Orsolya. Végső soron nekik kellett lekövetniük azokat az elképzeléseimet, amelyek közül néhány első körben megvalósíthatatlannak tűnt. Köszönöm Nektek a szakmai segítséget és a hozzám való türelmeteket, ez a díj Rólatok is szól!
Végül köszönetet szeretnék mondani a legendás műfordítónak, Scholz Lászlónak. Neki köszönhetem Jorge Luis Borgest, és fura módon Borgesnek Cervantest.
Fiatal koromban a spanyol nyelvhez és kultúrához, mondhatnám Spanyolországhoz több ezer kilométer távolságban, olvasmányaimon keresztül jutottam el.
És Édesapám segítségével. Ő idegennyelv-tanár volt, angolt és németet tanított, hat nyelven beszélt. Második válása után annyira ki volt ábrándulva a világból, hogy egyfajta belső száműzetésbe vonult. Úgy döntött, hogy mindaddig, amíg nem tanul meg spanyolul, többé nem kezd bele új kapcsolatba. Aztán meglátogatta az egyik testvérét, megismert egy fiatal tanárnőt, aki áthúzta a terveit, ugyanis megszült engem.
Mondhatnám, Édesapámnak végső soron köztem és a spanyol nyelv között kellett választania. Rám esett a voksa. Soha nem fejezte be a tanulmányait, ezt a hiányt mindig emlegette.
Kedves Nagykövet Asszony, barátaim!
Nem nehéz belátni, hogy az én elkötelezettségem a spanyol kultúra iránt, végső soron, közvetlenül az Édesapám, a Szüleim iránt érzett szeretetemben gyökerezik. Hálás vagyok a Gondviselőnek mindezért!
