Petrőczi Éva: Holtig-zengő ég alatt
Megjelent Petrőczi Éva József Attila- és Károli Gáspár -díjas költő, író, irodalomtörténész, műfordító és ny. egyetemi intézetvezető 25., ezúttal csak zenei, de e témán belül sok szakrális témát érintő verseskötete az AB ART Könyvkiadó gondozásában, a szerző címlapfotójával és Todoroff Lázár Petrőczi-portréjával jelent meg. A könyv nyilvános bemutatója többek között a Bakáts Téri Napokon, a Gyomai Református Egyházközség dísztermében, Révkomáromban, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karán, a Székesfehérvári Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban, s még számos helyszínen viszi közelebb a zene világát az irodalom barátaihoz.
Dr. Székely György a könyvről
A sokoldalú költő és prózaíró, irodalomtörténész e kis kötetében a muzsikával való kapcsolatáról vall.
Életének egyik meghatározó találkozása Fischer Annie, a 20. század egyik legnagyobb zongoraművészének életművével volt:
„A sok versemben és prózai írásomban megörökített kiváló zongorista, nagymamám, Fischer Annie baráti körének több évtizeden át tagja, Vaniss Margit jutott eszembe e könyv összeállításakor. Ő, pontosan úgy, mint »Annie néni«, minden művészi gőg esküdt ellensége volt. Olyannyira, hogy amikor 1969-ben vers és műfordítás kategóriában a Keszthelyi Helikon egyik aranyérmese lettem, nagymama a rövid gratuláció után szigorúan rám nézett és ennyit mondott: „Csak nehogy én, én, és megint csak én legyen ebből az éremből!” Úgy vélem, sikerül ennek a komoly intelemnek a jegyében élnem, hálásan mindazért a vigaszért és védelemért, amit a zenétől kaptam” – írja a könyv fülszövegében; ez a gondolat, ez az ars poetica újra és újra megnyilvánul, valósággá válik a kötet minden versében.
A költemények – amelyek különféle időpontokban, élethelyzetekben íródtak – egy valóságos hálaadó füzérré állnak össze, mivel a zene olyan mély érzelmeket vált ki a szerzőből, amely elég ritka a jelenkori irodalomtörténetben. Tény, hogy a költők jelentős része szerette, becsülte a zenét – nem tudok botfülű költőről, bár biztosan van – de kevesen vannak közöttük, akiknek egész életét és művészetét belengi a zene.
Franz Schubert baráti körének nagy része költőkből állt, hiszen ő maga költő volt, a dalok egyedülálló mestere. Azonban nem csak a szöveges művek állnak kapcsolatban a költészettel. Gondoljunk csak Antonio Vivalditól, Liszt Ferencen át arra a programzenére, amelyet ma is sokan alábecsülnek. Pedig kimondva, vagy kimondatlanul, minden zenének van valami megfogható, vagy érzékeny, megfoghatatlan programja. Ezt a rejtvényt próbálja megfejteni sok szép költeményében Petrőczi Éva is, tehát elmondhatjuk, hogy ez a kis könyv nem csupán beszél hozzánk, hanem „zenél” is nekünk.
E válogatás minden sora bebizonyítja, hogy az igazi zene egyben költészet, és a nagy zeneszerzők és előadóművészek mind-mind költők is. Johann Sebastian Bach életének történései, a sok személyi kudarc, a gyermekek oktatásának bosszúságai, saját gyermekeinek felnevelése természetes, hogy megkeserítheti egy művész életét. Ám nem ez történt, Bach művészetében – bár a szenvedés, a krisztusi tragédia és feltámadás, a mély hit van előtérben – sokszor mégis megtaláljuk a felszabadult humort és a mély drámai költészetet. Ha meghallgatjuk a zongora etűdöknek szánt Wohltemperiertes Klavier prelúdiumait és fúgáit, vagy a Goldberg-variációkat (amely a Klavierübung-Zongoragyakorlatok című sorozat darabja), egyszer csak egy életerős, fantáziadús, csodálatos költőember egyedülálló, vallomásos darabjait halljuk, egy mennyei világba kerülünk, ahol a tiszta költészet uralkodik.
Így ír Petrőczi Éva a 340 éve született Bachról:
Ez itt Bach kézírása.
Mindössze egy levél.
Nyugodt hullámú, akár a
kötheni várárok vize,
alig-alig borzolja szél.
Neki nem kellett
kusza zseni-álca,
a tiszta betűket
dúlt krikszkrakszokra váltva
nem kérkedett soha.
Szűk térben élt, igaz.
De holtig-zengő,
tágas ég alatt.
Ezt a hangulatot képviseli Petrőczi Éva versfolyama, hol tragikus, hol humoros fordulatokkal, sokszor felidézve életének egy-egy olyan pillanatát, amelyhez mindig egy-egy nem-felejthető, „holtig zengő” zene is kapcsolható. Olvassuk tehát élvezettel a könyvet, amelyben érezhető Petrőczi Éva költői világának, s egyben a muzsika iránti szeretetének friss és életerős lüktetése.
