„Szeretlek, Sándorkám”

A Szendrey Júlia és Petőfi Sándor szerelmi szabadságharca című kiadvány dr. Gyimesi Emese irodalom- és társadalomtörténész, Szendrey Júlia-kutató legújabb ajándéka az olvasótársadalom számára. A címet nagy elődje, a Petőfi Sándor-kutató dr. Kerényi Ferenc mai napig érvényes és megkerülhetetlen Petőfi-monográfiájának egyik fejezetcíme ihlette. Gyimesi ezzel a választással tiszteleg a már elhunyt irodalomtörténész életműve előtt. Nem véletlenül. Kerényi kötetének egyik nagy erénye érvényességén és alaposságán túl az olvasmányosság és érthetőség. Verselemzései nem haladják meg az átlagolvasó befogadókészségét. Petőfi személyiségét, alakját is bemutatja életrajzának és műveinek elemzése közben, sőt, a költő döntéseit, néha bolondériának ható hirtelenségeit, allűrjeit is a kellő empátiával és érezhető szeretettel magyarázza. Nem tett másként Gyimesi sem. 2009 óta Szendrey Júliával kel és fekszik, négy ragyogó és kelendő kötet bizonyítja, milyen lelkiismeretesen és szenvedéllyel fordul a biedermeier korszak naiv és fondorlatos kislányideáljából felnőtté vált reformkori hadiözvegy felé, és mutatja be művein keresztül, milyen mostohán bánt vele az irodalomtörténészi kánon. Történészi kutatásai tükrében pedig arra világít rá, milyen sokat megtudhatunk a társadalmi összefüggésekről, a reformkori nők helyzetéről, a sorsfordító 1848–49-es forradalom- és szabadságharc kitöréséről Júlia élettörténetén keresztül. Kevés ehhez fogható női alkotói életkép áll rendelkezésünkre, és Gyimesi ráérzett, hogy a Szendrey Júlia írói tehetségén túlmenő, különleges életútja is például szolgálhat a mai napig. A 19. század közepén élő lány, asszony, özvegy, házas, majd elvált írónő életével könnyen azonosulhat bármely 21. században élő kortársunk. Gyimesi mindezt újabb adalékokkal, érdekességekkel támasztja alá ötödik könyvében.

Az irodalomtörténészi munka sokak szemében unalmas bölcsészkedés, az olvasó ritkán nyúl elemző kötetekhez vagy monográfiákhoz, csupán a szakmabéliek, vagy a kultúrcsemegére vágyó olvasók vásárolnak efféle kiadványokat. A szakma képviselői érzik ezt a hiátust, és az utóbbi évtizedben megszaporodtak a színes, lazább textúrájú, formabontó külalakú könyvek, publikációk. A tudósok igyekeznek témáikat izgalmasabbá tenni, érdekes, akár szaftos pletykákkal, anekdotákkal tarkítani, a valóságtól elrugaszkodott feltételezésekkel a piacon kelendőbbé varázsolni. Harc folyik az egyre csökkenő számú olvasókért. Gyimesi is érzékeli ezt a változást, és fiatalkora is predesztinálja a megújulásra. Ő azonban élen jár, nem csak belesimul ebbe a törekvésbe. Ugyanis kéziratait rendkívüli precizitással kezeli, állításait kivétel nélkül forrásokkal látja el, nincs olyan tézismondata, amelynek ne támasztaná alá validitását. Lektornak a szakma kiválóságait választja, jelen kötet Margócsy István nevéhez kötődik, korábbi köteteit Szilágyi Márton lektorálta.

„A kortárs történelemtudomány egyik legdinamikusabban fejlődő területének számító mentalitástörténet módszertani elvei tudatosítják a kutatóban annak jelentőségét, hogy nem férhet hozzá magukhoz az érzelmekhez, „csupán” azok írásos lenyomataihoz.” Gyimesi Emese dokumentumok, kéziratok, korabeli újságcikkek, visszaemlékezések, alapján rekonstruálta Sándor és Júlia szerelmének történetét. Állítása szerint Petőfi és Júlia „olyan átmeneti korban élte át belső küzdelmeit, amikor a késői rendi társadalom világképe és a formálódni kezdő polgári társadalom logikája még az érzelmek megélésének tekintetében is élesen összeütközött.” Párhuzamot von a történelmi igazság és a felnőtté válás, az öntudat megszilárdulása között. Arra vállalkozik, hogy „(…) kapcsolatuk esszenciáját (…) az őket körülvevő társadalmi közeg sajátosságain keresztül mutassa be.”

A szerző leemeli a piedesztálról, és hétköznapivá, elérhetővé, megérthetővé teszi szereplőit. Nem véletlenül használom e színpadi kifejezést: szereplő. Gyimesi ugyanis egy szerelmi történet keretébe ágyazza megállapításait, így alkot egy olyan, tudományos alapokon nyugvó sztorit, amit mozifilmként láttat: megelevenedik a szemünk előtt Szendrey Júlia és Petőfi Sándor egymásra találása, szerelmük kibontakozása. Az érzelmek megszületésének intenzitását, a szerelem sokszínűségét, ami nyomon követhető munkáikban, a versekben és a naplóban, érzékletesen szemlélteti a kötetben, feltárva ezzel szereplőink karakterét, személyiségét, jellemvonásaikat, így hozza közelebb az olvasóhoz a szerelmeseket.

És miért szerelmi szabadságharcosok ők?

Mert legyőzhetetlenek a szerelem terén. Két ember, akik sosem jöhettek volna össze. Annak lehetetlensége, hogy egy párrá váljanak, adódik a különböző társadalmi réteghez tartozás, más neveltetés, más iskolák, más vágyak és célok tényéből. Mégis, a mély, belső érzések – melyek „leiratát” a szemelvényekben kézhez kapjuk sokszor teljes terjedelemben – érzelmi erőterében egymáshoz simultak képletesen, és valóságosan is. Ennek a folyamatnak lehetünk tanúi olvasóként.

Bátor vállalkozás Gyimesié. Nemcsak a szövegtestben, a kiadásban is különutasként cselekedett. Szendrey Júlia-kutatás néven adatta ki a könyvet saját jogán. Egyre több szépirodalmi kiadvány születik magánkiadásban jónevű írók tollából, ezzel küzdve a könyvpiac és könyvterjesztés visszásságai ellen.

Ki kell emelni az illusztrátor, egyben tördelő munkáját: Tóth Tamás jó honvéd volt ebben a harcban. Igényesen megtervezett, színesen keretezett szemelvényeket, bekezdéseket, QR-kódokat lát az olvasó. A humorral átszőtt, fiatalos lendülettel megírt szövegtest magán hordozza Gyimesi professzionális előadó mivoltát is, néhol már élőbeszéd jellegű, valamint a biedermeier korszakának szeretnivaló hangulatát is visszaadja.

Gyimesi Emese: Szendrey Júlia és Petőfi Sándor szerelmi szabadságharca. Gyimesi Emese, 2024. Budapest.