-
Szabó Palócz Attila
ha ismernék jó kifogást
a futóhomok maratonja ez a lét – hisz a sivatag is úgy hullámzik, mint a tenger -
-
Szirony Brigitta
A nyár első napja
Gyermek vagyok. Szorongva várom, hogy visszagyere. Álmaimban együtt fürdünk esténként, valamit mesélsz. Sétálunk, a víz zúg, sós levegőt fúj orrunkba a szél. -
-
Vesztergom Andrea
Csak emlékezz!
Szonettkoszorú Christina Georgina Rossetti Emlékezz című szonettjére
I.
Emlékezz rám, mikor már nem leszek,
Betűkbe forrt, de fennmaradt az elme,
Megannyi évet ébren áttelelve
Öleltek át a sürgető neszek.
A bú között öröm: soványka kis keszeg,
Bársony-álmon foszladó a kelme,
Szétszakadt darabja egybekelne,
Remény a nyár, mi réseket beszeg.
A némaság a végső félelem,
Mellyel annyiszor ha incselegtem,
Visszatolt a súlyos ismeretlen.
S ha lesz erő, mi innen eltörölne,
A kőbe vésve lelheted nevem,
Majd eltűnök messzi néma földbe.
-
Böszörményi Zoltán
A költő trófeái
Csak a csókban érzem ezeket az ízeket, a felbolydultság zűrzavarában, az imákban. S ha megláncolják is kezem, a szabadon száguldó gondolattal működik képzeletem, új világot teremthetek, új határt a fényűző szónak, dimenziót, látványt, fényességet a felém igyekvő szárnyalásnak. -
Vesztergom Andrea
Örök nyarak
Örök nyarak
A parton átmosott rozsdaszín amorfok:
álmodtam róluk, hogy megannyi kőhal,
lélekvesztett, papír kalózhajót fog
az elfelejtett, régi úttörődal.
Vetítőbe fűzött megsárgult szalag.
Lehetne kép, de előhíva nem lett,
mint a kert végébe elkotort salak
ez is, több száz kópiányi mellett.
Sarokba támasztott ócska drótszamár,
csodálkozom, hogy el se lopta senki,
lilás vintage-dizájn lett azóta már, -
Ilyés Krisztinka
Az első szerelem
Mózes Attila Üvegcsendélet című novellájára
Az első szerelem vacog, látszik a lehelete a hűvös várakozásban. -
Vass Tibor
A Szenti-medencében hallottam
Fecske sörei
Vass Tibor verse a hónap alkotójáról, Fecske Csabáról. -
Suhai Pál
Húsvéti dal
Ezer tükörben Ő fog vallatóra,
ölel keresztje, mostan is szorít.
Tar ág, arany levél kopár valója
termi halálom dús gyümölcseit. -
Csepcsányi Éva
Honvágy nagyszombaton
Nagyszombat éjjelén bükki bor villogott finoman metszett poharakban: sírni, sírni kellett, úgy hiányzott a haza. -
Lajtos Nóra
Látsz felhőből könnyező csodát
Sírja előtt asszonyok zokognak, dolorosa-jajok, piciny nárciszok. Általszögellt imádságok. -
Becsy András
Éjjel a kertben
A pázsit közepén sziklakert feszül, se fű, se bokor, fa nincs, állat sehol, fehér kövek között kis ér fut mosni gyűrött arcomat, megsebzett lábamat, kapaszkodó, akár a csecsemőnek a mutatóujj, támaszték felállni újra, lerogyni rá fáradt nappalok után: sziget. Ott vársz, hozzád igyekszem. -
-
Mátyás Emőke Ibolya
Virágok szirmait buzdítja lázadásra
Éjjelente felhúzom a fekete bőrkesztyűt: – pontosan negyedóránként aranyszínű zsinórt bogozok a cigarettára és az ujjbegyekre. -
Lencsés Károly
Isten csak pára ajkad körül
Itt állok én. Nekidőlök a csendnek. A vers közepén kopogó esőben, mezítláb lépek az ereszre. Felborulnak a hegyek. Robajló dörgéssel leszaggatom a fekete eget. Ropog, mint eltörött pipacs. -
Péntek Imre
A lét balladája
Veszít a test. Csomósodik az irgalom, apró hegek az áttörhetetlen falon. Ki tudja, ajánlatod mit ér, mi az ára? Rád nyit a csönd, a hallgatás agóniája. -
Halmai Tamás
Élhessünk virradásban
Kövek horzsolják lábáról a fényt. De hajnalt hoz, ha fölkapaszkodik.
