Elhessegetem a varázslatot, melyet több, mint száz év óta milliók szívéből egyre szív magába s mely már rádiumfényként árad belőle. Arra gondolok, hogy e bűvölő erőt véletlennek köszönheti, annak, hogy megzenésítették, egy nép hivatalos hálaénekévé tették. Méltó volt a kitüntetésre? Úgy olvasom, mintha most olvasnám először.

 
Vagyok a mélység és tető,
sok-útvesztőjü hegység.
S te a tovább-nem-fejthető,
legegyszerűbb, nagy egység.
(Weöres Sándor)

 
Körödbe helyze végzetem szeszélye.
S önakarat, ím, számüzésbe visz,
Birásodért ki édenről letenne,
Nyugalmadért elhagy még téged is.

Nyöszörögnek, majd felsikoltanak a fékek. Ahányan állunk, egymásnak dőlünk, mint rosszul felállított kuglibábok. „Végállomás!” – szűrődik be kívülről egy kiáltás.

 
Proust volt az utolsó író a világon, akinek még minden szava azt a fogalmat hívta elő, amit jelölt. Mindenki, aki őutána írt, segédeszközökre szorult. Hangszóróra, vagy megfordítva, szordínóra. Argóra, valamilyen nyelvi humorra vagy drasztikumra.

Szégyellte a szegénységüket; kölcsönkérte tőlem Sir Walter Scott műveit, hogy elolvassa; engem szerkesztő úrnak szólított, ámbár nem vagyok szerkesztő. Mindebből még nem tudtam magamnak megmagyarázni, miért volt három esztendeig az elmegyógyintézet lakója.

 
Mi lett az életemből? – töpreng,
s már ugrik is gondolatban el,
nehogy szúrás érje, balról, a mellkasban,
gyáván esik térdre egy kép előtt.

Egyiket a szilveszter vitte el
másikat a fekete karácsony
Már nem látszik más a puszta kertben
néhány távolodó Isten-lábnyom

Az építőkockák helyett hozzál, tudod, olyan barakkokat, ahol szegény emberek lakhatnak. Majd én úgy játszok velük – a barakkokkal –, hogy szegény embereket teszek beléjük. És a fa alatt legyen nagy kisznikben sok szén, és nem bánom: rozskenyér és főtt marhahús és krumpli. Sok, sok, sok. (Nagy Lajos)

 
A vakoknak a Napot: hogyan mondjam,
a Barlangot, melyből kiléptem?
Hogyan lehet veletek megosztani,
mi innen van a néven,
ami csak bennem világol
sugársor-fehéren?

 
A kavargó, vonagló falka közül egyszer csak kivált egy birka, és megállt magányosan a hóviharban. Mire odamentem hozzá, már feküdt. Egy koraellő volt. Egy fekete birka.

A saját életet sokféleképpen lehet elmondani, azonban manapság úgy teszik, hogy annak kizárólagosan a belső mozgatórugóit hangsúlyozzák. Vallom, hogy a történet megkonstruálásában és elmondásának módjában a környezet ugyanolyan jelentőséggel bír, mint maga az adott helyzetet megélő személy.

 
A még és a már a semmi vizét issza.
Csak a test öregszik. Ettől lesz tiszta.
Már nem teljes ember. Még nem gyarló angyal.
Apró részletek harcolnak benne a naggyal.

Marad a lecsupaszított verbális matéria, a lefejtett nyelv építkezési anyaga. Géczi János évtizedek óta figyeli a nyelv vizuális állagának erózióját, roncsolódását, romosodását. A véletlenben benne rejlő szépséget a szétesés kiszámíthatatlanságában kívánja tetten érni. (Szombathy Bálint)

Amikor a hatodik és az utolsó szeget verték anyám koporsójába,
véletlenül kiugrott helyéről életem závárzat-biztosítéka,
ahogyan ez megesik a fegyverekkel is…
Most már minden lehetséges.

Ki híven hallgatott
a hitetlen Tamásra,
szava az angyalok
hallgatásának mása.
(Halmai Tamás: Mégis üzen)

A nyelvben is el lehet tévedni. Egy regényben is el lehet tévedni. A pénzügyekben, a politikában, a szerelemben. Hol nem? A nagy tévesztések, elbukások és kudarcok után lehet újjászületni, feltápászkodni és újat kezdeni. Egyedül a tévedés az, ami tévedhetetlen.

Az Irodalmi Jelen tájékoztója néhány változásról, melyek a szépirodalmi rovatok szerkesztésével és az online felületen való megjelenésükkel kapcsolatosak:

 SZÓKÉP

A külső forgatásnál egy különös felhő keletkezett, amit Bergman ajándékba kaphatott az égtől, hogy az alatt táncoljanak a halálba menők. Az egyik színész filmbeli halálakor kisütött a nap.  Mintha egy másik világ nyílt volna meg.

HOLT KÖLTŐK TÁRSASÁGA

Borges egyik kedvenc költője, Milton azt írja az Elveszett paradicsomban, hogy a fénykoronát viselő Halál teste egybeolvad az árnyékával. Az uqbari felfogás szerint ebben semmi csodálatos sincs: inkább az lenne a meglepő, ha nem így történne.