„Kívül meleg van. Belül hűvös van. A papa az aratóknál jár. A mama a konyhán foglalatoskodik. Juliska egy félbemaradt hímzést varr tovább az ebédlőben.” – Gárdonyi Géza novellája.

Hallgatja a középkori koldusok tolvajnyelvét, társalog a francia forradalmi eszmékért rajongó kisvárosi polgárokkal és vidékről felköltözött, tollforgató nemesifjakkal, sorra látogatja több földi emberöltő legendás szerkesztőségeit, szemtől szemben látja a Maros-parti városban valaha megfordult magyar és külföldi hírességeket, akiket oly sokszor, oly lelkesen idézett meg.

Az Irodalmi Jelen szilveszteri kirakós játéka versekből, novellákból – pajzán, könnyed, okos, vidám és kőkomoly szövegekből. Lehet bakugrani és láncra fűzni. Szemezgetni és szortírozni. Nyitogatni és mentegetni. És linkelni. És linkelni.

Az Olvasás Éjszakájának szegedi látogatói egy közös novellát írtak 2013. szeptember 13-án. Cikkünkben megtekinthetik az alkotást az eredeti kézirat fényképeivel együtt.

Nagyon szeretem Gárdonyi Géza verseit. (Kosztolányi Dezső)
Legtökéletesebben megformált írásai a novellák, főleg azok, amelyekben a paraszti világról ír. (Hegedűs Géza)
Bozontos bajusza alatt a finoman rajzolt száj szögletében mindig ott volt a fanyar mosoly. Nagy Endre)

A sárkány ordított.
A műkedvelők nem hallgattak.
A sárkány ugrált dühében és a fogait csattogtatta.
A műkedvelők helyükön maradtak és bőszülten játszottak.
A sárkány közéjük ugrott és szétvágta őket a farkával.
A műkedvelők széthemperedtek a gyöpön és fekve játszottak tovább.

Itt vagyok a szentjánosbogarak birodalmában. Leülök egy félig földbe süllyedt határkőre, és nézem, nézem a sötétségben világító parányi csillagokat, azt a két csillaglámpát, amellyel a vőlegényének világít a kis bogármenyasszony. Mennyi epedés, mennyi izgalom a fűszálak és bokrok országában.

A lomb nem mozdul. A fűszál is áll.
Kertemben ér az estéli homály.
Alant a völgyben csöndbe halt a lárma.
Érzem az álmot, mint száll fűre, fára.

​​​​​​​Schöpflin azért nem mellesleg az Egri csillagokról megjegyzi, gondolván, hogy "ők" nem tévedhetnek akkorát, amekkorát tévedtek Gárdonyi megítélésében, hiszen ők a szakma, és a szakma jobban tudja: jókais, mikszáthos utánérzés, aligha rúg labdába, egyszerolvasandó mű, feledhető. Krúdy véleménye más, minthogy Krúdy is megjárja a mélyirodalommal a hadak útját: "bizonyossággal lehet tudni, hogy könyveit azután is olvassák, amikor ő már nem lesz". És lőn.