-
Tamási Orosz János
„…kételyeink közt vergődünk minduntalan…”
Lapozgatom a könyvet, elégiák lassú sodrásában lebegek, visz magával a méltóságteljesen áramló hullámverés; a gondolkodás ideje ez, csöndes, magányos óra. De miért is lenne csöndes? – torpanok meg a gondolat előtt. És miért gondolom magányosnak? Az utóbbi semmiképp sem lehet, hiszen már a borítón is azt olvashatjuk: Veletek egyedül. Ha egyedül is, mindenképp veletek. Értetek. S hogyan lenne csöndes, hiszen kihallani – mint távoli, elfojtott kiáltást – a szerző, Hodossy Gyula fájdalmát.
-
Hodossy Gyula
A labdarózsa újjászületése
Egy fiatal, az élet önnön erejével hivalkodó harsány, túl nagyratörő, szerelmes mosolygás. -
Útmutató és játék
Hodossy Gyula Veletek egyedül című kötetének bemutatója
A Felvidéken, a Csallóköz fővárosának tartott Dunaszerdahelyen, a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ és a Vámbéry Polgári Társulás közös szervezésében került sor a közelmúltban Hodossy Gyula Veletek egyedül című verseskötetének bemutatójára.
-
Hodossy Gyula
Porfedte ünnep
Ordas csillagok vigyázzák a Földet, vigyázzák a lét minden rezdülését, ahogy hömpölyög a tüzes láva, s befagy a kút, ahogy kiszikkad az akarat, a vágy, s ahogy hervad a virág. -
Meggyúl a tengervíz a sirálybőr cipődben
A 20. születésnapi számunkban megjelent versösszeállításunkkal Szőcs Géza halálának évfordulójára emlékezünk
„fölemelte szemét: látta nagy meredek varjú viszi fenn
mint saját koporsóját fekete testét tudta
felrepül ő is s ezt gondolta magában:
tájfun sátra takar majd el megőrli testem –
ám tegye: mégis a szó CSAK FENNMARAD így is amúgy is
AZUTÁN is”
(Szőcs Géza: De a szó a szó)