Hibátlan rímekben ragyog e versnek belső, égi mása. Az éjszakában megbúvik az erkölcs napfogyatkozása. (Szőcs Géza: Születésnapomra)

arcunkban alkony előtti fény.

A ködbe burkolt,  Karácsony előtti délutánon,

A hegyek felédmagasodnak, De árnyékot csak rám vetnek:

Az idő gépezetének mechanikus mozgása

Lesújt szabályosan,
mint színpad porára
a lábujjhegyre érkezés.

 

Rozsdás koponya bujkál az Orczy téren