Irodalmi Jelen

Stefitávol

2009. július. 13. - 07:48

Én nem akarom azt feltételezni, hogy az anyatejtől való elválasztásom volt a cél, hiszen korábban is megfordultunk Veresegyház lankáin. De olyankor Édesanya és Édesapa is ott volt, velük jöttem, velük mentem. Illetve egyszer Apával voltunk egy egész vasárnapot, mert Édesanya beteg volt. Akkor őt kíméltük éppen tőlem. Tehát Konkoly Gyuri bácsiéknál, Veress Enéhéknél, és most írom ide a legfontosabb nevet, mert őt már egyszer testvéremnek is neveztem Johanna unokatestvéremmel együtt: Kingáéknál már jártam és mindig szerettem is ott lenni.

Édes szüleitektől távol élő Barátaim!

Én nem akarom azt feltételezni, hogy az anyatejtől való elválasztásom volt a cél, hiszen korábban is megfordultunk Veresegyház lankáin. De olyankor Édesanya és Édesapa is ott volt, velük jöttem, velük mentem. Illetve egyszer Apával voltunk egy egész vasárnapot, mert Édesanya beteg volt. Akkor őt kíméltük éppen tőlem. Tehát Konkoly Gyuri bácsiéknál, Veress Enéhéknél, és most írom ide a legfontosabb nevet, mert őt már egyszer testvéremnek is neveztem Johanna unokatestvéremmel együtt: Kingáéknál már jártam és mindig szerettem is ott lenni. Ám ezen a hétfőn két táskát is becsomagolt anya, és Édesapa sem rohant dolgozni, s magam is éreztem a szüleim viselkedésében némi izgalmat, hogy ne mondjam zavarodottságot. Ilyenkor mindig igyekeznek fesztelenül viselkedni, ami biztos, hogy valami szokatlanba torkoll, például percenként telefonálnak, hogy már indulunk, már elindultunk. Hát nyugalmat erőltettem magamra én. És figyeltem.

Már emlegették, hogy Kinga szívesen látna náluk és Enéh is örökbe fogadna néhány napra, így a „szoktatás” nem volt furcsa. Ez abból állt, hogy Anya elmesélte Enéhnek, hogy mit és hogyan eszem, apa azonnal ivott egy törkölyt izgalmában Gyuri bácsival, bámulgatták, a téglaburkolat fölrakását a házra, meg lekapkodtak egy szállítmányt a teherautóról. (Nem apa volt e legjobb téglarakodásban, de nem szóltam neki.) Én különben is Kingával játszottam, játszottam egészen addig, amíg a szüleim azt mondták, hogy ők most mennek. Mondtam nekik, hogy pá, pá, menjetek nyugodtan, vigyázzatok az úton, adtam puszit is és maradtam. Ilyen még soha nem történt velem, vagy legalább is nem emlékszem rá. A szüleim mindig elérhető és ugráltatható (Anya pedig ciciltethető) közelben voltak. Láttam rajtuk, hogy nekik sem könnyű, mert hanyatt-homlok ültek kocsiba, Enéh és Gyuri vigasztalták őket.

És jött hétfőtől csütörtökig az az idő, amit én így napokra nem tudok még megnevezni, de nagyon élveztem. Minden más volt mint otthon. Enéh és Gyuri, meg testvére Tibi nem olyanok, mint apa, meg anya. Tehát tekintettel a felnőttekre igyekeztem viselkedni. Nem nyafogtam, minden megettem, főleg a szalonnát, kenyér nélkül, a banánt cukorral, a keverhető tejecskémet szopogatós üvegből. Viszont egy hunyást, annyit sem is aludtam napközben. Volt, hogy Kingával már egymásnak dőlve pihegtünk , de akkor sem aludtunk. Így aztán amikor sötét lett, akkor csak eldőltem. Itthon mindig kétszer háromszor ébredek, még eszem is éjszaka, Enéhéknél ezt elhagytam. Hát most ezeket a csodálatos fényképeket láthatjátok, ahogy Kingával négykézlábazunk, fürdünk, főzünk, telefonálunk, hancúrozunk. A szomszédban még csúszdáztunk is. A macska és a cicái, a kutyus nincsenek is itt a képen. Otthon nem engedem csuriba tenni, a hajam, de Enéhnek, Kingának, igen. Több napig teljesen olyan volt, mintha Gyuri bácsi, Enéh, meg Kinga az én családom is lenne és máshol meg lenne egy másik család, apával és anyával.

Először apa, mert úgy fölhívni, hogy odahívott a telefonhoz, de mondtam neki, hogy minden nagyon jó és most megyünk szalonnát sütni, és szia, apa, szia és letettem. Aztán már édesanya is próbálkozott, de az igazi az volt, amikor értem jött. Még akkor kicsúszott a számon, hogy maradok, de aztán nagyon jó volt azt mondani, hogy menjünk. Menjünk haza. Hát azóta nincs cici, hogy elmentünk Veresegyházára, mert ugyan az első éjszakát átaludtam itthon is, de aztán volt nemulass! Sírás és egy kis olyan féle üvöltés, amit édesapa hisztinek nevez, kifulladásig. Ilyenkor hol apa, hogy anya feküdt mellém, így volt, hogy álmomban az apa ingét próbáltam kigombolni, de mindhiába. Elromlott a cici, mondja anya. Viszont rendbejött a bölcsőde, mert oda meg már megyünk hétfő óta. Még csak alvásig, délelőttre, de megyünk. Egyre jobban szeretek beszélgetni, néha úgy is, hogy csak dallama van a szavaknak, de sokáig tudom variálni. Mert úgy, hogy értelme van úgy könnyű…
No, legyen nektek is könnyű a távollét és szép az álom.

Maradok anyatej nélkül is: Stefánia Irma, vagy keményebben: Teci