Kína 6. Feng sui
Ezen fa előtt emléktábla áll. Kínaiak sora meditál előtte – olyanok is, akik az elnyomó császárság engesztelhetetlen ellenségei, s a császárok, legyenek azok bármely nemzetből származók, gyűlölői. A taót követő öngyilkosban mindegyik képes önmagára bukkanni.
Kína 6. Feng sui
A nyugati, az iszlám és keresztény kertek mindegyike rendelkezik főnézettel, amelyet a kert tervezője, fenntartója, gazdája előzetesen és határozottan kiválasztott és konok következetességgel felajánlott a hozzá tétován belépők számára. E kerteknek van egyetlen hatásos, a tulajdonost képviselő főnézete. A nyugati kertek, mindezen túl, a természetet így-úgy utánozzák: vagy azzal, hogy az emberrel ellentétben természetesnek akarnak tűnni, vagy azzal, hogy magát a valamilyen hangulatba-érzésbe belejegecesedő embert akarják megjeleníteni; azaz utánzás révén szeretnének hatást kiváltani.
A kínai kert azonban nem a látható világot képezi le, hanem a világmindenséget, amelynek a természeti dolgokon túl oly sok egyéb lakói vannak: holtak és démonok, istenek, sárkányok, bambusznak látott költők, földi megjelenésüket levetett történetek, érzések, vonzalmak, az empirikusan megtapasztalhatóaktól független rend és káosz. A kínaiak elhitték, hogy ha a tetőgerincre felrakják az amúgy kakashoz hasonlítható legendás állat, a chiwen majolikából készített mását, akkor az képes, ha fellobbanna, a heves lángokkal terjedő tüzet is eloltani, s a fából készült, könnyen lángra kapó épületet az oltalma alá helyezték. És elhitték, hogy a bambuszliget sorsa a kertben a költő s egyben államhivatalnok tulajdonos sorsát jeleníti meg. A megfelelő helyre ültetett kőtömb pedig a vágynak ad kiteljesedést. S amint a világmindenség zárt, úgy zárt a kert (és amint a világmindenség nem uni-, hanem poliverzum, úgy a kertek között sem lehet kettő, amelynek minden porcikájában azonos lenne a kozmológiája, a kozmosza és a káosza).
A kínai kert mozaikszerűen megtapasztalható s belső tablóképet eredményez, a világmindenség jelentését ezzel artikulálja. A kertet a látogató részleteiben fedezi fel, s ezt teszi újra és újra, amíg létezik a kert s létezik ő, a szemlélő. Ösvény, kanyar, építmény, növény, eliramló állat, csikorgó kavics, zuhogó víz, pára és fénysugár, jelenségek végtelene, amelyeknek a jelentéseit sem kell fölfedezni feltétlenül, mert nélkülük jut a többi jelenségnek együttes értelem. Nincs tehát olyan kert, amelyet egyetlen kompozíciónak találunk.
Másrészt a kert világmindenségére tekintő kínai ember azt várja ettől az aktustól, hogy önmaga értelmére leljen. Nem az ember akarja megmondani a kertnek a jelentését, hanem azt reméli, hogy a kert ajánlja föl számára azt. Mondják, hogy a kert vizet, illetve hegyet jelző részletei könnyen szenvedélyes indulatokra ragadtatják az egyébként rezzenéstelennek tűnő helyieket. Azt is mondják, hogy a folyók és a vizek találkozásánál gyönyörűek a kínai lányok, merthogy a táj teszi őket ilyenné. A lelküket ugyanis tőle kapják.
Van, aki a lelkét a kertnek adta vissza. Pekingben a Tiltott várost a taoizmusból eredeztetett feng sui elvei szerint északról egy mesterségesen felhúzott, éppen csak dombnyi hegy védte. Ennek, mint az értelem szerint bármelyik hegynek a funkciója az, hogy az északról érkező, romlást és megsemmisülést hozó káros hatások elé állva feltartóztassa azokat. A Szén-dombként (Mei Shan) emlegetett, utóbb a Szép Kilátás-hegynek (Jing Shan) nevezett parkban akasztotta fel magát az utolsó Ming császár, Chongzhen. A Tiltott Városhoz tartozó park délkeleti oldalán állt egykor az akácfa, amelyre 1644-ben felkötötte magát a Pekinget elözönlő mandzsu ellenség elől menekülő császár. Az új dinasztia, a Csingeké (Qing = Tiszta) csak helyeselte a császár önakasztását, s abban a tao útmutatását vélték fölfedezni: az ember, még ha az Ég fia is, mint a császár, csupán az ösztöneit követi. Chongzhen számára az akácfa jelentette azt a földi pontot, ahonnan legközelebbre esett az ég. Másrészt akácfán kimúlni mégiscsak természetszeretetre vall.
Ezen fa előtt emléktábla áll. Kínaiak sora meditál előtte – olyanok is, akik az elnyomó császárság engesztelhetetlen ellenségei, s a császárok, legyenek azok bármely nemzetből származók, gyűlölői. A taót követő öngyilkosban mindegyik képes önmagára bukkanni.
Géczi János
http://www.geczijanos.eoldal.hu/
Kína 1. Marco Polo http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/1079
Kína 2. A Milliós http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/1093
Kína 3. Sárkányok http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/1106
Kína 4. A selyem http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/1118
Kína 5. Buddha ünnepe http://www.irodalmijelen.hu/?q=node/1139
