Ugrás a tartalomra

Fazonra nyírt mesék – Lakinger Tibor versei

 Sárkány Lakinger Tibor verseihez

 

Fazonra nyírt mesék 
Lakinger  Tibor versei
 
 
 
ÉBREDÉSEK

Formákat öntött rám,

kiszínezte gyermeki naivsággal,
mítoszok erdejében bujkált,
tenyésztett igazgyöngyöt sírt.
Kisiklottam rabságából.
 
 
FAZONRA NYÍRT MESÉK
 
Elpattant az illúziók
szivárványburka.
Új világkép született.
Az új verzióban
javított szereposztás szerint:
a boszorkány Fine dining éttermet vezet,
külföldi rendszámú seprűvel jár,
a gonosz mostoha menedzser lett egy multinál,
épp plasztikai műtétre vár,
s valóban szebb lesz a napnál.
a szép királylány glam modell (és dj) Dubajban,
nem énekel állatokkal.
Apja leváltott király, az új elnök jó haverja.
földbirtokos-oligarcha,
a szőke herceg offshore cégtulaj,
elvett egy másik szőke herceget,
a fehér ló vagyonőr-pénzszállító,
de éjjel karaokét nyeríthet,
a sárkányt védetté nyilvánították az állatvédők,
az unikornist kilőtték,
most dísz egy svábhegyi villa falán.
a nagyablakon mesemondók bámulnak be,
játszótereken gyermekmosolyokat koldulnak.
 
 
TEREMTMÉNY V 1.0
 
Vállalom.
Ez nem sikerült.
(Talán technikai hiba?)
Életre kelt az új faj egyede:
Térre vágyik!
Követőre és követhetőre.
Elszabadult,
gondolati terrorimitátorrá vált,
letölti az internetről, majd hasznosítani
próbálja:
– pszichológia,
– filozófia,
– ideológia
(hoppá, ez utóbbi vírusos).
Lájk-koszorút fonat
a pozitív visszajelzésekre éhes
Parnasszuson.
Klónozott rajongóival
infravörösben éli újra:
a "majálist".
 
ÁLOMCSAPDA
 
Álmaim elüldöznek innen,
monotonitást fecskendeznének,
sejtjeimbe.
Dobozba zárnak,
mint Schrödinger a macskát,
eldöntenék, létezzek-e, vagy sem.
Chippeltetnének, mint a kutyákat,
műholddal figyeltetnének.
Egyesek, nullák egységévé
bontanának,
uniformizálnának,
sablonra vágnának,
racionalizált szükségletté
formálnának.
 
 
KONZERV-EMLÉKEK
 
Tacskók hullámzanak át a füvön.
Gyermekkori képzelt barátok,
Ugatva szaladnak el
az ágy alatti szörnyekkel,
macskakavicsot rugdosva.
Kifogynak a konzerv-emlékek.
A csorba fülű konyhaedények,
már neked sem mesélnek.
a halszem sem kacsint rád,
a falban rágnak az egerek.
Ajtócsapkodások helyett
tengerimalac-riasztó ébreszt.
Koszorút fonsz
romlásod virágaiból sírodra.
Már leváltál a gazdatestről.
De hálni is tudnál egyedül?
 
 
 
 
 
 
Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.