7. Kolozsvári Magyar Napok – Rajt az Arkhai-szoborparkban
Augusztus 14-én hetedszer nyitotta meg kapuit a Kolozsvári Magyar Napok eseménysorozata, méghozzá igen lazán, a város egyik kedvelt kirándulóhelyén rendezett nosztalgiakoncerttel. – Molnár Bea képes tudósítása.
7. Kolozsvári Magyar Napok
Rajt az Arkhai-szoborparkban
Több évfordulót is ünnepeltünk tegnap az Arkhaiban: Kolozsvár 700 évének örvendez, a fellépő KFT együttes pedig 35 éve alakult, 30 éve jelent meg egyik legnagyobb slágerük, a Balatoni nyár, és 20 éve hozták létre az első magyar zenekari honlapot, a kft.hu-t. Talán ezért is uralkodott el a nosztalgiahangulat a szoborparkban, elsősorban a zenének köszönhetően, ami összehozta az ötvenes-hatvanasokat a kisgyerekes családokkal, mindezt olyan környezetben, ahová mindig szívesen megy az ember, ha lazulásra vágyik.
Kisbuszokkal, autókkal és biciklikkel érkeztek az emberek Magyarfenesre, ahol padlizsánkrémes és zsíros kenyér, kemencében sült finomságok illata fogadott, a pavilonba ideiglenes bárt installáltak, szóval minden volt, ami szem-szájnak, tudjátok. Emellett lehetett hemperegni a fűben, fogócskázni az óriási szénaszobrok körül, le-fel szaladgálni a domboldalon, vagy csak simán üldögélni egy-egy fa tövében s nézni az embereket.
És az emberek egyre csak jöttek, már a koncert kezdete előtt egész tömör közönség volt kialakulóban, s mire a zenekar játszani kezdett, látni lehetett, hogy miért volt jó ötlet újabb koncertet szervezni az Arkhaiba: mindenki kapott levegőt, a legnagyobb rajongóknak bőven volt helye a színpad előtti téren, a gyerekeknek óriási játszótér volt a szoborpark, a kevésbé rajongók távol tudtak maradni a túl hangos zenétől, s végig tudták kommentálni a jelenséget, és mégis mindenki látott-hallott mindent a dombos, amfiteátrumszerű helyszínnek köszönhetően. Annak ellenére, hogy csak 17 km-re voltunk Kolozsvártól, nagyon távolinak tűnt a város, és nagyon közelinek a természet. Hátunk mögött erdő, előttünk dombok, körülöttünk fák és óriási szénaszobrok, faházikó, búbos kemence.
Közben meg zajlott a koncert a várható hangulatával. Ha egyfajta időutazásként fogtuk fel, akár viccesnek és érdekesnek is tűnhetett, néha nevettünk az ironikus szövegeken, néha élveztük a dallamokat (személyes kedvencem a Fantasztikus lány és a Macska az úton), a köztes időkben meg Nyúl nyál verseket hallgattunk. Végig éreztük, hogy ez inkább nosztalgiazene, és elsősorban azoknak szól, akik velük és más hasonló zenekarokkal szocializálódtak. Mondhatni a szüleink zenéje, hallgattuk mi is eleget, de már nem számít nagy élménynek, hogyha élőben látjuk, mondjuk, a Beatricét, Bikinit vagy ez esetben a KFT-t. Persze nagyon jó, hogy ilyen zenekarok is jönnek és játszanak még, de emellett kell sok-sok más is. Az Arkhai nyitott erre, voltak ott inkább kortárs művészetekre fókuszáló események is, és vélhetően lesznek még.
Szóval megvolt a 7. KMN első koncertje, köszi a KFT-nek és az Arkhai szoborparknak. Végül mindenki visszarobogott Kolozsvárra, s mától már városon belüli helyszíneken zajlik tovább a fesztivál.
Molnár Bea
Fotó: Csiki Réka
