Szép idő van – Gelencsér Milán versei
Gelencsér Milán
Tarantula
Tessék, tarantulafészek dugította el
a csaptelep alatti műanyag elemet,
diagnosztizálja, és csettint hozzá
kobaltkék overalljának kantárjával.
Meg hogy az egyik felnőtt példányt
ijedtében elpusztította, a másik
visszaszaladt a rendszerbe, de az
innentől nem a mi problémánk.
Hanem a tojásokat – és egy sárgás
gömbökből álló gömböt nyújt felém
a tenyerében egyensúlyozva –,
azokat elvinné, nézzem csak meg,
egészen olyanok, mint az eperfa gyümölcse.
Vigye, ha ennyi haragosa van.
Mérhetetlenül boldog vagyok egész nap,
mert tudom, hogy megint kísértetted
a lisztérzékenységedet és fel fogsz
kelteni a gyomorfájásoddal, én pedig
megkínállak egy pohár tegnapról
maradt, tarantulatojásos csapvízzel,
hogy aztán együtt hányjuk végig
az éjszakát, mint a friss szerelmesek.
Fürdőházban történik
Kimondható: elfogytak a szavak.
Az ajkadra kibukott a penész.
Hogy fürdőházban történik, mikor
A türkiz csempét támasztva lemész
Az anyádhoz a hideg vízbe ázni,
Be kell valljam, engem is meglepett.
Megtorpantál a lépcsőn, mint aki
Porteknőben merül el víz helyett.
Megy a bőrszínedhez ez a feszített
Tükrű, kocsonyás, szürke csontleves,
Ami talán le is nyűgöz kicsit.
„Mostantól nem akarom, hogy keress.” –
Mondod, mielőtt még bármit mondhatnék.
Gőz jön be hátulról és fülledt kénszag.
Szavak, szocreál csempék és anyád.
Elvesztem a talajt. Mindenhol észak.
Szép idő van
Nyár volt és negyedik napja esett.
A hátadat néztem és hallgattam, hogy
Úgy pihegsz, mint a jelzőhang a liftben.
Az állítólagos rákodat kellett
Keresgélnem a gerincedtől balra
Vagy a nyakad táján, és az utóbbit
Szabad volt szájjal is, ha jó kedvedben
Találtalak. Ilyenkor játékosan
Hátravetődtél és kinyújtóztattad
Az örökké sápadt lábaidat.
Most szép idő van és nem láttalak,
Mióta minden programodnak én
Lettem az esőnapja. Gereblyével
Megyek neki a vakondtúrásoknak,
Mert nem akarom tudni, hogy azóta
Hány sarlatánt kértél fel kezelésre.
(A verseket Vincent Van Gogh festményének részletével illusztráltuk.)
