Lezáratlan holokauszt – pályázati eredményhirdetés

A dokumentarista jellegű művek közül különösen értékesek azok a naplók, memoárok, amelyeket hitelességük emel a „személyes történelem” kiemelkedő darabjaivá.  Nehezebb írói feladatnak bizonyult pályázóinknak a személyes emlékeket novellisztikussá, szépprózai igényűvé emelni.

Lezáratlan holokauszt

– pályázati eredményhirdetés –

A Lezáratlan holokauszt című pályázatunkra egy-két kivételtől eltekintve színvonalas alkotások érkeztek, még a kevésbé jól sikerült pályaművekben is éreztük az igényességre való törekvést. A téma nehézsége és – tragikus – szépsége a legtöbb beküldő esetében egy tőről fakad: a személyesen megélt traumából, legyen az akár egy családtag, akár közeli barát vagy ismerős kálváriája. Ám hasonlóan érzékeny írói megközelítéssel találkoztunk azoknál a műveknél is, amelyek a fikció felé mozdultak el, vagy történetük többszörös áttétellel jutott el a szerzőhöz.

A dokumentarista jellegű művek közül különösen értékesek azok a naplók, memoárok, amelyeket hitelességük emel a „személyes történelem” kiemelkedő darabjaivá.  Ezek közül is kimagasló az Oly korban éltem jeligével érkezett Öten indultunk című írás, de megemlítjük még Szarajevó Juventia nővér című alkotását, továbbá a Vannak unokáim, Kol Adonai és A tél jeligéjű műveket. Az áldozatok nézőpontjából született naplók mellett feltétlenül kiemelendő Zugló jelige A zuglói menedék című memoárja, amely az embermentő családtagok sorsára emlékezik vissza.

Nehezebb írói feladatnak bizonyult pályázóinknak a személyes emlékeket novellisztikussá, szépprózai igényűvé emelni. Ennek a törekvésnek kiemelkedően jól sikerült darabja a Füst jeligével jelzett Hatévesen című novella, de éppúgy a Lénike jeligével érkezett novellafüzér, a Morzsák anya meséiből is. Érdemes megemlíteni még Tangó Almáspite, Krumplihéj Kidobott tárgyak és Fekete Miklós Kavics az ablakban című novelláját. Ezek a szövegek hitelességük mellett valódi elbeszélésként is működnek, magukon viselik a szépirodalomhoz szükséges művészi kivitelezés jegyeit.

Volt, aki a mából visszatekintő szemlélődőként közelített a témához, párhuzamos történetként reprodukálva a múltat a jelenben. Ennek apropója lehet például egy lágerlátogatás  – az Akkor és azóta is és a Megdőlt épület jeligéjű szövegek –, ám e művek szerzői sok helyütt nem tudták leküzdeni a közhelyesség, a szentenciózus tanulságok irodalmi gyermekbetegségeit. Szépen sikerült azonban hitelessége és igényessége okán Baja Életszilánkok című novellafüzére, Imavi Történ(e)tek című írása (amelyben egy unoka néz szembe a nagyapa sorsán keresztül a történelemmel), valamint Griffmadár Jegyek című novellája.

A mából visszatekintő művek között érdemes kiemelni a tanulmányokat, amelyek a személyes vagy közösségi emlékek dokumentumokra támaszkodó feldolgozásai, illetve nem kevés riporteri- és gyűjtőmunka eredményeként születtek. Különösen értékes Felejteni nem szabad jeligével a Soá egy kis alföldi település szemszögéből című munka, amely a karcagi zsidók sorsát dokumentálja, vagy Buba Zólyomtól Kishatvanig: Weiss Mária története című életrajzi és helytörténeti tanulmánya. E művek értékét képanyaguk is nagyban emelte.

A pályázatra esszék is érkezetek, részben emlékező rendezvények ihletésére, részben a holokausztot feldolgozó regényirodalom – elsősorban Kertész Imre Kaddis című műve – reflexiójaként, ám a pályázóknak a különösen nagy felkészültséget igénylő esszéműfaj nehézségeivel nem sikerült meggyőzően megbirkózniuk.

Bírálaton kívül estek azok a művek, amelyek nem, vagy csak nagyon lazán kapcsolódtak a meghirdetett holokauszt-témához, bár értékes dokumentumokat dolgoztak fel – ilyen volt Liz novellája, az Elfelejthetetlen vonatút.

Olykor egészen eredeti módon közelítettek a pályázók a holokauszt-témához, noha a pontos, érthető kidolgozás szemlátomást nehézséget okozott a szerzőknek. Erre jó példa Mánia Párizs, 1974 című munkája. Az elbeszélő Az éjszakai portás című Cavani-film jeleneteit reprodukálja, és ezen keresztül mutatja be a szerelem erejét, amely képes átívelni a gyilkos és áldozat közötti szakadékot. Szintén a máig ható, feloldhatatlan ellentéteket ábrázolja Emlék jelige Emlék vagy, emlék leszel című, kifejezetten jó dramaturgiai, írói érzékkel felépített novellája, ám értelmezői szempontból ez is hagy maga után megválaszolatlan kérdéseket.

A zsűri egyöntetűen kimagaslónak ítélt két alkotást, amelyek megosztva kapták az első díjat. Az Átdobás jeligével beérkezett Novemberi éjszaka az Ugra-völgyben című elbeszélésben a menekülő csíki zsidót egy cigánytábor menti meg. A mű nemcsak a történelem egyik alig feldolgozott fejezetének– vészkorszak a Székelyföldön – tudatosításával, hanem igényes szépirodalmi eszköztárával, autentikus nyelvével és művészi szerkesztettségével is kitűnik. Akárcsak a Kázmér utca jelige A köd című írása, amelyben egy ma élő anya és lánya viszonyban tükröződik egy pesti bérház lakóinak tragikus múltja.

A díjazottak sorrendje a következő:

I. díj – megosztva

    Kázmér utca               A köd

    Átdobás                     Novemberi éjszaka az Ugra-völgyben

II. díj – megosztva

    Füst                           Hatévesen

    Oly korban éltem       Öten indultunk

III. díj – megosztva

    Buba                          Zólyomtól Kishatvanig  –  Weiss Mária története

    Lénike                       Morzsák anya meséiből

Könyvjutalom

    Tengerszem               Csendesen kiáltva

    Szarajevó                  Juventia nővér

    Baja                          Életszilánkok

    Emlék                       Emlék vagy, emlék leszel

    Fekete Miklós           Kavics az ablakban

Különdíj (könyvcsomag)

   Felejteni nem szabad  Soá egy kis alföldi település szemszögéből

A további együttműködés reményében köszönjük minden egyes pályázónk érdeklődését és munkáját, olvasóinknak pedig a figyelmet!

IRODALMI  JELEN

***

A nyerteseket kérjük, küldjék el az ij@irodalmijelen.hu e-mail címre nevüket (a jeligék feloldásához); számlaszámukat (bank neve, számlatulajdonos pontos neve) a díjazottak, postai címűket pedig azok, akik könyvjutalomban részesülnek.