Néhány írószervezeten kívüli pályázó elmegyógyászati problémákkal küzd – Zsille Gábor szerint

Egy ösztöndíj körül

Elolvastam Boldog Zoltánnak a Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíj kapcsán írt, az Irodalmi Jelen honlapján közölt cikkét. Mivel a kuratórium tagjaként érintett vagyok, a következőket fűzöm hozzá:

Boldog Zoltán cikke egy prekoncepcióra épül, következésképpen nem tárgyilagos, ráadásul helyenként rosszindulatú. A kuratórium idei döntésének kárhoztatását arra a tényre alapozza, hogy a 13 nyertes pályázó között 3 olyan személy található, akik egyetlen irodalmi szakmai szervezetnek sem tagjai. Hosszas fejtegetésében azt a kézenfekvő lehetőséget meg sem említi, hogy az egyetlen írószervezethez sem tartozó nyertesek aránya azért viszonylag alacsony (24 %), mert az ilyen, szervezeteken kívüli pályázók jelentős része – valljuk be – derék műkedvelő, lelkes amatőr. Néhány, írószervezeten kívüli pályázó benyújtott dokumentációja pedig arról tanúskodik, hogy az illető nyilvánvaló elmegyógyászati problémákkal küzd.

E ponton sietve leszögezem: a szervezetekhez nem tartozó pályázók egy része természetesen komoly, elhivatott szerző – az ő pályázati anyagaikat számításba is vettük. Közülük hárman a végső nyertesek közé is bekerültek, néhányan pedig a harmadik vagy negyedik körig jutottak.

Tömören: Boldog Zoltán hosszas fejtegetéséből azt a kézenfekvő magyarázatot „kifelejti”, hogy bizonyos pályázók azért nem tartoznak egyetlen szakmai szervezethez sem, mert a tagság elnyeréséhez nincs megfelelő irodalmi tehetségük, és tagfelvételi kérelmüket a szervezetek elutasították/elutasítanák.

Miközben Boldog Zoltán az írószervezetek túlzott befolyásától retteg, nagyvonalúan átsiklik ama tény fölött, hogy a 13 nyertes közül senki sem tagja a Magyar Írószövetségnek, sem a Magyar Művészeti Akadémiának, és csak egyetlen egy ember tagja a Szépírók Társaságának. Így aztán – jobb bűnbak híján – a FISZ-ből és a JAK-ból csinált főgonoszt.

Teljesen logikus, hogy a 35 év alatti nemzedék legérdemesebb szerzői túlnyomórészt a fiatal írónemzedék számára létrehozott szakmai szervezetek: a FISZ és a JAK tagjai – ennélfogva elkerülhetetlen, hogy a fiatal nemzedék számára kiírt ösztöndíjaknál a FISZ és a JAK tagjai felülreprezentáltak.

Boldog Zoltán kuratóriumunk elleni támadása egyszerre nevetséges, szomorú és dühítő. Kimondottan lelkiismeretes, pontos munkát végeztünk. A 13 nyertes névsorát négyórás munkával, az ötödik vagy hatodik körben zártuk le. Ülésünk során mindvégig szigorúan szakmai vita folyt. Kultúrpolitikai vagy írószervezetekhez kötődő érvek, szempontok egyetlen egyszer sem hangzottak el. Jómagam a kuratórium tagjaként például csak utólag, éppen Boldog Zoltán cikkéből tudtam meg a nyertesek egy részéről, hogy mely szervezeteknek tagjai vagy éppen nem tagjai…

A nem nyertes, különféle siratófalaknál gyülekező és vádaskodó pályázók okosabban tennék, ha inkább őszintén szembenéznének azzal, hogy esetenként milyen tartalmatlan, trehány, számonkérhetetlen munkaterveket adtak be.

Végül: írásának lezárásában Boldog Zoltán feltételes módban arról szellemeskedik, hogy az ösztöndíjak ügye kocsmai sörözések, alkalmi találkozások során dől el. A magam részéről ezt határozottan visszautasítom! Az idei 13 nyertes közül 2, azaz két embert ismerek személyesen – a többi 11 emberrel soha nem találkoztam, kocsmában végképp nem, de telefonon vagy levélben sem érintkeztünk egymással. Boldog Zoltán felvetésére egy közhely a válasz: mindenki önmagából indul ki.

Budapest, 2015. március 23.

Tisztelettel:

Zsille Gábor

kurátor

(az MMA képviseletében)