Az est vendégének, Földes Lászlónak köszönhetően nem maradt a közönség zene és ének nélkül. A könyvbemutatót Hobo egyik dala nyitotta, majd Jász Attilával felváltva olvastak a kötetből. A Belső árnyék sajátossága, hogy három nagy versciklusa egy-egy művész – Csontváry Kosztka Tivadar, Andrej Tarkovszkij és a fiatalon elhunyt festőművész, Kaposi Tamás – alakját örökíti meg. „Versbe írt portréik” mögül” Jász Attila arcéle is kirajzolódik.

Csendes Toll felolvas

Bevezetésül a Csontváry-sorozatból olvastak fel, köztük az alábbi verset:

 

A fohászkodó üdvözítő

a fiatal cédrus tövében lévő kőre

két sötét asszonyárny borul

mintha siratnák bár ő még vagy már csak prédikál

durva és ostoba arcú tanítványainak

 

nem figyelnek rá persze

pedig hatalmas alakja szellemként lebeg

így támasztva alá mondanivalóját

 

tudja hogy fölösleges

mégis

tudja hogy nem tehet mást

mégse

 

mindent tud majdnem mindent

amitől olyan fájdalmasan kifejező lesz az arca

és kezeit már szárnyként emeli

 

nemsokára elrepül

 

a háttérben már készen áll a templom

nem segít az adott pillanaton

még Mózes kőtáblás szobra is kérdőn

a cédrus lombkoronáját fürkészi

 

A verseket hallgatva mintha miniatűr festményekbe lépnénk, és a lírai én kalauzolna minket az intenzív képi világokban. A lírai én és a megidézett művész személye szinte teljesen összeforr, a múlt és a jelen síkja egybecsúszik, nehéz kibogozni a két lélek határait. Ahogy Varga Beáta és Jász Attila megjegyezte a megidézett művészekről, mindhárom „őrült” volt a maga módján.

Tükörben

Jász elárulta: már húsz éve tudja, hogy Csontváryt meg fogja írni, benne az expresszív őrültség tetszett neki a legjobban. Kaposiról elmondta, hogy igen nehéz természetű ember volt, mint a zsenik és nagy alkotók általában, Tarkovszkij pedig sok problémával küzdött, melyek ki is ütköznek a képi világában. Ez a három különleges alak testesül meg egy negyedikben, a szerzőben – tette hozzá Jász.

Varga Beáta azt firtatta, milyen olvasót képzelt el a kötethez a költő. Olyat, aki ismeri a megidézett művészek alkotásait, képi világát, és azokkal össze tudja vetni a verseket, vagy inkább olyat, aki csak a textúrára hagyatkozik? Jász azt válaszolta, gondolt arra, hogy képekkel együtt jelenteti meg a kötetet, de a több millióba kerülő jogdíjak miatt lemondott erről, bár az Irodalmi Jelennek köszönhetően a Salvatore Quasimodo-díjas Csontváry-ciklus virtuális felületen a festményekkel együtt is megjelenhetett.

A beszélgetést követően Hobo felolvasta a Tarkovszkijt idéző ciklusból az Andrej Rubljov című verset.

 

Hobo és a Belső árnyék

Varga Beáta a könyv széljegyzeteire hívta fel a figyelmet, és megkérdezte a szerzőt, ki szólal meg ezekben a szövegekben.  Jász elmondta, hogy ezek a naplószerűnek tűnő írások áljegyzetek, és például Csontváry esetében a művész naplójegyzeteit felhasználva, azok hangulatát, stílusát utánozva írta őket. Elmagyarázta, hogy a képeket megformálta ugyan a versekben, de még plusz élettel akarta megtölteni a kötetet, ezért vállalkozott az ál-naplójegyzetek beépítésére is. Kaposi Tamás esetében viszont valóban a fiatalon elhunyt festő naplójegyzeteiből vágott ki részleteket, ezeket illesztette a ciklus versei mellé.

A szerző beszélt még a szerepjátékok jelentőségéről is. Hangsúlyozta, hogy egyáltalán nem tartja jó kifejezésnek a szerepjáték szót, ő inkább úgy éli meg, hogy mind a három művész, akikről írt, részben ő maga. Olyan komolyan tud azonosulni az alakokkal, hogy nincs külön tétje a játéknak. Ő egyszerűen csak egy médium, aki átengedi magán az üzeneteket, úgy, hogy saját energiáját is hozzáadja.

Az est második fele két újabb vendéggel bővült. Muzsnay Ákos festőművész, Jász Attila jó barátja a költő szavai szerint „egy környékükön élő remete”, aki már hét hatalmas „Csontváry-méretű” képet is készített. Mint elmondta, nem szeret arcokat festeni, szerinte, ha arca van egy figurának, az túl konkrét. Régebben, fiatal korában Pest külvárosában lakott, ahol hajléktalanok portréit festette, de később úgy döntött, lemond az arcok ábrázolásáról. A Belső árnyék borítóján az ő egyik grafikája látható: három, kékes fényben lebegő alak, szintén arcok nélkül. Rónai-Balázs Zoltán pedig a Hochroth Budapest vezetőjeként szólalt fel, röviden bemutatva a 2008-ban, Berlinben alapított alternatív kiadót, mely Jász Attila verseskötetét is megjelentette már.

Muzsnay Ákos

Az est zárásaként Hobo adta elő az Éjszakai Budapest Blues és a Keksz című dalát, illetve Pilinszky néhány megzenésített versét. A teltházas irodalmi estet a szerzővel való kötetlen beszélgetés, könyvvásárlás, dedikáció követte.

 

Csepcsányi Éva

Fotók: Hegedűs Gyöngyi

 

További képek Hegedűs Gyöngyitől:

Rónai-Balázs Zoltán

Acsai Roland

Jász Attila

Hobo

Csepcsányi Éva

Megtelt a Hadik galériája

Pillanat